Uj Nemzedék, 1930. november (12. évfolyam, 249-273. szám)

1930-11-01 / 249. szám

EiB'EH ■ ■■ WkM JB JTH KsJ|e páir»4>»*i i* ni- ISbhL M-m mmi WxfrWM&ÍM ImiIiÍBSBSmíÍ t*i.. Aut 6os-6s. i., n«#íüy ur.-Hirri.té«.k mo. emr oSSm SBb 1m8 HH sikJ6»-*i is. n„ aij.x.há. -MmsmSW J8ms MSa BMi M MSaMMMMa» ur i. w., .«sd?. «»rial. Mi M BM MB HMMB ^1^ MM u.**« XII. évfolyam 249. (328.1.) szám 9 Szombat 9 Budapest, 1930 novemJbep I^ Sirok fölött Ezekben a napokban megnépesednek élőkkel a temetők. A városok márvány síremlékei és a falusi temetők apró sírkeresztjei között megzizze­nnek az az emlékezés virágai, lobognak a mé­csek és beszélnek a koszorúk. Az élő elviszi a maga bánatát és megemléke­zését a temetőkbe és a sirok fölött gyászünnepet ül az ittmaradott. Szép és kedves dolog a halottakért imád­kozni, mondja az írás is és az Egyház külön napot is szentel a halottaknak, amelyen elköltözött szeretetteinkkel ta­lálkozhatunk és beszélgethetünk. Mi­lyen mélységesen szimbolikus a halot­tak ünnepe, mikor az élet és a halál egymás szemébe néz és elelmélkedik az emberi élet végességéről s a halá­lon túl uralkodó birodalom végtelen­ségéről. Minden, mi­kor, múlandó és emberi, szembenéz ezen a napon az örökkévalóság végtelenségével s az em­beri múlandóság a lélek halhatatlan­ságából merít magának vigasztalást. Az ember ezért ad meg megilletődve a temető kapujában, ezért viszi külö­nösen má­sok panaszát, szenvedését, könnyét a­ sírok fölé, mert­ a szörnyű idők életnek nevezett vergődésében a halottak óriási birodalmának vigasz­taló szavával, a feltámadással akar megtelitődni. A szürke emberi élet igy szépül meg a temetők kandelábereinek és apró mécseinek fényében s a köny­­nyektől szántott emberi arcon igy raj­zolódik ki az isteni vigasztalás, a fel­­emelkedő­ és megtisztulás szépséges mosolya. Az emberi élet problémáin túl azon­ban magyarok is vagyunk, és szeret­teink, hozzátartozóink, barátaink sírjai fölött az ismeretlen messzeségben lát­nunk kell a különböző égtájak teme­tőit is. Délen és északon, keleten és nyugaton sorakoznak egymás mellé az apró fakeresztek, mint a halál óriási hadseregének némán is beszélő brigád­jai, vagy jeltelenül kiáltanak a tömeg­sírok a világháború szörnyű katatkliz­­májának magyar halottjai fölött. Száz­ezrek porladnak idegenben, óriás erdők telnének ki sírkeresztjeikből, ame­lyekre ezekben a napokban vájjon jut-e virág és koszorúi Elborult tekin­tetedet tehát, testvérem, feszítsd a messzeségbe is és szeretteid sírja fölött lásd meg az érted és mindnyájunkért elhullott hősi halottak temetőit. Ide­gen szél dalol fölöttük rekviemet és idegen fákról hull lassan rájuk az őszi levél. Az életnek és a halálnak ezekben az óriási temetőkben, a ma már újra fölszántott csatamezőkön is találkoz­nia kell. A költő énekelte: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért, a keservben annyi hix kebel szakadt meg a honért.“ Az nem lehet, hogy a halál magyar légiói hiába áldozták föl életüket, a föltámadás angyala ott szárnyal az ő sírjuk fölött is és trom­bitájának szava szükségképen, kikerül­hetetlenül fel fog zengeni, mert ha nyom nélkül, maradéktalanul nem pusztulhat el az ember, ha az egyének életében diadalmaskodik a lélek, nem pusztulhatnak el nyomtalanul százez­rek sem, s élnie kell, vagy föl kell tá­madnia az eszmének, amelyért felál­dozták magukat. . És a névtelen halottak óriási sír­­kertjeivel kapcsolatban meg kell lát­nod, magyar testvérem, azokat a te­metőket is, amelyeket elloptak tőlünk. Ezekben a sírkertekben őseink, déd­apáink, vagy apáink csontjai porlad­nak s ha a bitorlók meg is hamisítják a sírkeresztek feliratait, az ezeréves­­LA vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Aki fajíszt és serclit akire szavazzon szociálldemokratára! 71 „Vörös Újság**-ot akarták kinyomtatni és terjeszteni november elsejére a kommunisták A kommunista „akcióbizottság“ negyvenhat tagja ül a főkapitányság celláiban — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A főkapitányság politikai osztálya he­tekig tartó fáradtságos nyomozás után tette ártalmatlanná a Földes-Feldmann­­féle társaság után Budapestre küldött kommunista vezérkart. Moszkva ugyanis, amely Bécsen keresztül igyekszik a magyar kommunista pártot megszer­vezni, minden lefogott „garnitúra“ után azonnal hozzálát, hogy újabb emberek vegyék át a szervezés munkáját. Érdekes, hogy a budapesti rendőrség állandó és eredményes munkája következtében min­dig kisebb stílusú emberek vállalkoznak csak erre a szerepre. A Rákosi Mátyások és nagyobb kaliberű agitátorok után gyárigazgató következett, majd annak „lebukása“ után egy gyári tisztviselő vállalkozott, teljesen obskúrus „vezérkar­ral“ erre a szervező feladatra. Minél kisebb stílusúak ezek a kommu­nista vezérek, annál könnyebb a rendőr­ség munkája. A mostani Róna-csoport le­leplezése is aránylag sokkal kisebb mun­kájába került a rendőrségnek, mint a ré­gebbi, gyakorlott csoportoké. Ezek az egyszerű emberek ugyanis sokkal ügyet­lenebből dolgoznak és a rendőri ellenőr­zés hamar nyomukra bukkan. A főkapitányságon a Róna-féle szervez­kedéssel és a november elsejei tüntetés­sel kapcsolatban negyvenhat ember van őrizetben. Róna Ferencen és feleségén kívül ren­dőrkézre került az egész úgynevezett akcióbizottság és a tüntetés előkészítői. Ezek is valamennyien kisemberek, mes­terlegények, napszámosok, hivatalnok­nők, gyári munkások és kereskedősegé­dek. Róna Ferenc „priusza** Róna Ferenc ,/priuszát“ most állítja össze a rendőrség. Róna huszonkilenc éves fiatalember. Apja egy kisebb bank nyu­galmazott igazgatója. Sógora Frank Ernő dr. Lipót­ körúti ügyvéd. Róna néhány hét óta az Ásványolaj-gyár Soroksári-úti telepének volt a tisztviselője, kétszáz pen­gős havi fizetéssel. Ebből él szerényen, de családja is támogatta. Néhány évvel ezelőtt ismerkedett meg a kommunista eszmékkel és bekerült a kommunista tár­saságokba. Eleinte csak kisebb szerepekre hasz­nálták, később azonban, amikor a na­gyobb garnitúrákat a rendőrség egymás után elfogta, bízták meg őt a központi szervezéssel. Róna Ferenc kommunista társaságban ismerkedett meg egy tiszafüredi gazdag fakeres­kedő leányával, Bán Magdával. Sokáig együtt munkálkodtak a szer­vezetben. Ezelőtt három héttel házas­ságra léptek. Róna a Zenta­ utca három­­számú házban lakott egyszobás, gai­szon lakásban. Amikor megnősült, felmondta a lakást és feleségével Lillafüredre uta­zott nászútra. Most készült visszatérni Budapestre, de a detektívek már nyomá­ban voltak, Miskolcon feleségével együtt letartóztatták és behozták a budapesti főkapitányságra. Letartóztatásukkor Róna és felesége tel­jes tagadással próbálkoztak. A rendőrség azonban házkutatást tartott a Zenta­­utcai lakásban. A házkutatás nem sok eredménnyel járt. Csak egy feljegyzést találta­k, amelyen rajta volt a Berzsenyi­utca négyes ház címe. A rendőrség azon­nal detektíveket küldött ebbe a házba, ahol megtalálták Rónáék kommunista nyomdáját. ­ Külföldi gépek a kommunisták nyomdájában A Berzsenyi­ utcai nyomda, mint az ed­digi kommunista nyomdák is, a legtöké­letesebb, drága, külföldi gépekkel volt fel­szerelve. Egész tömegével találtak itt, ré­szint Pesten, részint külföldön készült röpcédulákat fadobozokban, amelyekben női ruhákat szoktak szállítani, csempész­ték tízezerszázára a fővárosba. Megtalálták a Berzsenyi­ utcai nyom­dában a Vörös Újság kefelevonatát is. Rónáék ugyanis tervbe vették, hogy november elsején megjelentetik a proletárdiktatúra szomorú emlékű „Vörös Újságját“ és terjeszteni fog­ják sok tízezer példányban a pesti utcákon. Minden elő volt már készítve a nyom­dában, hogy a lapot nagy példányszám­ban utcára tudják dobni. Ez a munka természetesen a detektívek rajtaütése folytán megakadt. A­mikor a detektívek Rónáékkal közöl­ték, hogy minden bizonyíték már a rend­őrség kezén van, mindketten megtörtek és őszinte beismerő vallomást tettek. Megnevezték valamennyi bűntársukat is. Vallomásuk alapján egymásután hozták be bűntársaikat, Béli Mihályt, aki a nyomda vezetője volt és aki állandóan a Berzsenyi­ utcai helyiségben lakott is, rajta kívül Kovács Miklóst, Melichát, Istvánt, Mező Istvánt, Kiss Jánost, Ros­tás ’s Istvánt, Gyulai Albertet, Harrer Pált, Kurtis Györgyöt, Bak Ferencet, Freiberger Erzsit és Lichtmann Gizellát. Ők tartoztak Róna szű­kebb vezérkarához. Ők alkották az úgynevezett akció­bizottságot, amely az állandó szervezkedésen kívül a november elsejei tüntetés előkészítésével is meg volt bízva. A tüntetés előkészítésében való részvé­tel miatt még egy sereg embert állítottak elő, a főkapitányságra, úgy hogy most negyvenhat ember van kommunista üzel­mek miatt a rendőrségen, részint letartóz­tatásban, részerint pedig őrizetben. Ezek­nek kihallgatása még napokat fog igénybe venni. A rendőrség ugyanis egész pontos képet akar kapni arról, hogy ho­gyan dolgoztak Rónáé­k, és kikkel állottak még összeköttetésben. Ez a munka még több napig is eltart, és a rendőrség reméli, hogy teljesen ki­füstölheti a kommunista, szervezet leg­újabb garnitúráját is. hogyan, milyen uton kapták lvából a pénzt Most-

Next