Uj Nemzedék, 1930. december (12. évfolyam, 274-296. szám)

12 Új Nemzedék Vasárnap, 1930 november 30. Magyarországot elkerüli a nyugateurópai „esőfront“ Enyhe nappalok, hűvös éjszakák - Az Nemzedék tudósítójától.­­ Az enyhe és csendes időjárás tegnap is kitartott, amit annak a ritka szeren­csének köszönhetünk, hogy a felénk in­dult hideg sarki légtömb hirtelen eltért útjából és a­helyett, hogy Közép- és Ke­­leteurópában okozott volna változásokat, tegnap Déln­­ugateurópában, ma pedig már Északszemetországban idéz elő ka­tasztrofális időjárást. Magyarországon tegnap igen enyhe volt az időjárás. Budapesten tizenegy fokig, az Alföldön egész tizennégy fokig, Pécsett tizenöt, Kaposvárott pedig tizennyolc fokig ment föl a hőmérő, de éjjel az Alföldön újból erős lehűlés volt, aminek következtében reggelre köd keletkezett, de ez nem volt olyan sűrű, mint tegnap vagy tegnap­előtt. A talajmenti hőmérséklet Kecske­méten a fagypontig, Budapesten és Deb­recenben pedig mínusz egy fokig szállott alá. Csak a hegyek között volt éjjel is enyhe az időjárás, így például a Galya­tetőn kilenc, a Dobogókőn pedig nyolc fok meleg volt. Egész Nyugatfranciaországban nagy felhőszakadások voltak és az északnyu­gati partvidékről is igen nagy esőket je­lentettek. Az Alpokban rendkívül heves főn tom­bol. Ez a meleg, száraz, viharos déli szél okozta, hogy Innsbruckban ma reggel tizenhét fok meleg volt, pedig Innsbruckban november végén rendesen havazni szokott. Az időjárás fejlődése számunkra a leg­kedvezőbb irányban halad, mert a fran­ciaországi viharos „esőfront“ minden energiáját Nyugateurópában őrli téli ná­lunk pedig csak egészen csekély hatá­sokat fog kiváltani. A nappali hőmér­séklet aránylag enyha marad, csupán az éjjeli lehűlés lesz az eddiginél erősebb. Eső a legtöbb helyen egyáltalában nem lesz, de ahol lesz is, csak egészen csekély mennyiségű. A gazda- is kisgazdakenyér után már „gazdász“- és „gazdasszony“-kenyeret is árulnak a piacon — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A hónapvégi pénztelenség most is erősen érezteti hatását az éle­lmiszerpiacon. A Köz­ponti Vásárcsarnok forgalma a legminimáli­sabb. A csarnok főútvonalán csak itt-ott látni egy-egy „komoly“ vásárlót, a mellékutakon pedig még ritkábban akad dolga az árusok­nak. A csarnokba vetődő néhány vásárló va­lóságos rohamnak van kitéve. Szokatlan jelen­ség ez a csarnokban, ahol azelőtt az elfoglalt kereskedők alig győzték a kiszolgálást. Ma­ utánakiabálnak az érdeklődőnek, csalogatják, valóságos szóáradat zúdul rá, ha végighalad az árusok sorfala előtt a „vevő“. Az árusok panaszkodnak. Nincs forgalom, nincs kereset, nem tudják miből fizetik a de­cemberi helybért. Most még a szokásos késő őszi drágulás is elmaradt, csakhogy fogyjon az áru, de mindhiába, a közönségnek a mai élelmiszerárak is túl drágák, azt sem tudja meg­fizetni. A csarnoki élet pangása mellett csupán az olcsó kenyér harca eleveníti fel az élelmiszer­­piacot. A harmincfilléres „gazdakenyér“ való­ságos forradalmat okozott a kenyérfronton. Sikeres betörését igazolta az­­ utánzat. A ké­retlen „követők“ sorában a „kisgazdakenyér“ lepte meg legelőször a fogyasztókat, most pe­dig már a „gazdavonatkozású“ kenyerek egész hada található a piacon: „Gazdász-kenyér", „Gazdasszonykenyér“ és egyéb elnevezés alatt. A valódi „gazdakenyér" gyártói természete­sen nem veszik jónéven a konkurrencia megté­vesztő igyekezetét és — mint értesülünk ■ — megteszik a megtorló lépéseket ellenük. A gazdák kü­lönben hétfőn új, olcsó cikket hoznak forgalomba. Egyelőre egy lisztfajtát, a dupla nullás tészta­lisztet vezetik be a pia­con, harmincnyolc filléres áron. Ez mintegy kettő-négy fillérrel olcsóbb a hasonló jelzésű liszt piaci áránál. Pinkertonék harca az alvilággal Hogyan alakult meg nyolcvan évvel ezelőtt a világ legelső detektív­irodája? — Az Új Nemzedék tudósítójától — Newyork, november. A világhírű Pinkerton detektívirodá­nak, több, mint húsz amerikai város­ban vannak fiókjai, szervezete pedig, amely a világháborúban is nagy szere­pet játszott, behálózza az egész földet. Fenn­állásának hetven esztendeje óta minden nagy nemzetközi bűntény nyomozásában közremű­ködött. A Pinkerton-iroda alkalmazottai elrej­tőzve és álcázva ott találhatók az amerikai milliomosok kastélyaiban és kastélyai előtt. A nagybankok, vasutak, a híres ékszerészek, a vendéglátók, akiknek vacsoráin nagyértékű ékszerekkel jelennek meg a hölgyek,­­ mind igénybe veszik Pinkertonékat. Mindenütt, ahol valami értékre kell vigyázni, ott vannak a világhírű detektíviroda emberei. A múlt héten halt meg a vállalat tulajdo­nosa III. Allan Pinkerton, akinek nagyapja, a Skóciából bevándorolt I. Allan Pinkerton, a múlt század ötvenes éveiben alapította a detektív­irodát. Az alapító zseniális detektív, és kiváló szer­vező volt, aki akkor tette egyszerre híressé a vállalatát és akkor szerezte meg az amerikai kormány bizalmát, amikor leleplezte a Lin­coln Abraham elnök ellen tervezett első me­rényletet. Világhírét azonban a „Worth eset­tel“ szerezte meg. Worth, az amerikai alvilág királya az első elődje volt a mostani nagy banditavezérek­­nek, Al Caponenek és Diamondnak. Worth büszke volt arra, hogy sohasem hordott ma­gánál revolvert és az egész törvényes társa­dalom ellen az eszével vezette a harcot. I. Al­len Pinkertonban, — aki 1881-ben halt meg — és a fiában azonban egyenlő ellenfelekre fá­látt. Évtizedeken keresztül szorongatták egy­mást a „bandita-király“ és a mesterdetektív. A „nagy“ Worth mindig arról álmodozott, hogy egy jól sikerült zsákmány után nyu­galomba vonul és mint gazdag magánzó, fényűző gondatlansággal éli tovább az éle­tét. Húsz évi „munka“ után összegyűjtött­­ megfelelő összeget és egyik bosztoni bank egymillió dolláros betétkönyvével a zsebé­ben Európába menekült. Pinkertonék követ­ték, de nem tudtak nyomára akadni. A visz­­szavonulásból azonban még sem lett semmi, mert amint régi bűntársai megtudták, hogy Worth mennyi pénzt vitt magával, utána­jöttek és zsarolással minden pénzét elszed­ték tőle, úgy hogy kénytelen volt megint visszamenni Amerikába és régi mesterségét folytatni. Pinkertonéknak újból akadt vele dolguk és ezután még évtizedeken át kellett Worthtal a harcot folytatni. Egy alkalommal Worth ellopta Gainsbo­rough híres képét, a devonshirei hercegnő portréját. Ebből a lopásból semmi anyagi hasznot nem húzhatott és a kép eltűnése inkább csiny volt, amelynek az volt a célja, hogy borsot törjön a Pinkerton-iroda orra alá, mert ez őriztette a képet. Pinkerton tudta, hogy Worthból semmi fenyegetéssel és semmiféle erőszakos eszközzel nem tudja a kép rejtekhelyének a titkát megszerezni, azonban esztendőkön át a legnagyobb éber­séggel és egy csomó emberével igyekezett a titkot felderíteni. Mégis huszonöt évig tar­tott, amíg eredményre vezettek a tárgyalá­sok Pinkerton és Worth között és a „betörő­király“, — aki mindig a kulisszák mögött maradt — egy bűntársával bizonyos felté­telek mellett kiszolgáltatta a képet Pinker­­tonnak. Az átadás drámai feszültséggel teli jelenetek között folyt le az egyik csikágói szállóban. Ha telefonálás közben írni akar, kér­jen fejhallgatót. KÖZGAZDASÁG A külföld élénken érdeklődik a magyar burgonya iránt, de csak Olaszország vásárol — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Mezőgazdasági terményeink közül most aránylag a burgonya értékesítése a legkedve­zőbb, aminek magyarázata a burgonya szállí­­tására és beraktározására alkalmas időjárás­ban, az élénkebb külföldi keresletben és a ki­sebb termésben rejlik. Idei burgonyatermé­sünk, mint­ ismeretes, 5,1 millió mázsával ki­sebb a tavalyi termésnél, tehát óriási felesle­gek nem nyomják a piacot és így az áralaku­lásra nem is lehetnek olyan kedvezőtlen hatás­sal, mint az elmúlt esztendőben. A fővárosi piacra érkező szállítmányok elhelyezése és érté­kesítése, amíg a téli szükséglet fedezése folyik s amíg az insegakcióval kapcsolatos vásárlás tart, nem ütközik nagyobb nehézségbe. Az utóbbi időben, mint az Új Nemzedék megírta, nagyon sok panasz hangzott el amiatt, hogy igen sok gyenge minőségű árut, alig tisztított és apró gumójú burgonyát hoztak a piacra. Most már kevesebb az ilyen irányú panasz, mert a termelők is belátták, hogy csak piacra­­való burgonyát tudnak gyorsan és megfelelő áron értékesíteni. A termelők körében fölme­rült az a kívánság, hogy igen célravezető volna, ha az insegakcióval kapcsolatosan kiter­jesztenék a vásárlást és a segélyre, támogatásra szorulókat elsősor­ban közszükségleti cikkekkel, mezőgazdasági terményekkel, burgonyával és liszttel lát­nák el Az exporttevékenység meglehetősen élénk és meg lehet állapítani, eddig még egyik évben sem fordult elő, hogy az érdeklődés olyan sok­irányú lett volna, mint az idén. Ausztria az ipari burgonya iránt érdeklődik, Csehország ipari és étkezési burgonyát keresett, Svájc, Gö­rögország és Jugoszlávia piacaira eddig étke­zési burgonyából vittünk ki kisebb tételeket. Az exportintézet közreműködésével megalakult termelői és kereskedői szindikátus Olaszország felé előbb ezer, most pedig újabb nyolcszáz vagon bur­gonyát kötött le. Az Olaszországba irányuló burgonya-szállít­mányokat, mint köztudomású, bizonyos feltéte­lekhez kötötték. A szállítmányokhoz csatolni kell a budapesti növényélet és kórtani állomás­­ származási és egészségügyi bizonyítványát, s amely igazolja, hogy a kérdéses szállítmány magyar származású és mentes a meghatáro­zott betegségektől. A bizonyítványon fel kell tüntetni azt is, hogy az áru élelmezésre, vagy vetési célra szolgál-e, továbbá, nem érintke­zett-e más, a megjelölt betegségek által veszé­lyeztetett országokból származó áruval és vé­gül, hogy a szállításra szolgáló vagont előze­tesen dezinficiálták-e. Olasz részről burgo­nyánk iránt, eddig Triesztből és környékéről mutatkozott érdeklődés, de felvetődött az a terv is, hogy Fiume felé is megkísérlik a burgonya, értékesítését, annál is inkább, mert Fiume, mint a magyar burgonya közvetítő piaca, már a múlt esz­tendőben is jelentős szerepet játszott.. A gö­rögországi piacot exportőreink azért nem ka­rolják fel jobban, mert szerintük a­ görögor­szági export nagy kockázattal jár. A múlt esztendőben burgonyánk legnagyobb felvevő piaca Olaszország volt, ahova közel félmillió mázsát szállítottunk, utána következett Jugo­szlávia, Görögország, majd Ausztria. Ebben az esztendőben szeptember végéig 219.410 mé­ter mázsa burgonyát vittünk a külföldre 1,4 millió pengő értékben. Ebben az évben már megindult a korai burgonya exportja is, holott az előző években korai burgonyát alig vittünk ki a külföldre. Ha a múlt esztendei külkereskedelmi adatokat vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy mi a múlt esztendőben ja­nuártól szeptember végéig kevesebb burgo­nyát vittünk ki, a kivitt burgonya értéke azonban még egyszer annyi volt, mint ebben az esztendőben. Burgonyakivitelünk természetesen ezekben a hónapokban kulminálódik, a piacon azon­ban valószínűnek tartják, hogy a múlt évben kivitt közel háromnegyedmillió mázsás meny­­nyiséget aligha érjük el, mert az érdeklődés, amely kétségtelenül megállapítható, nincs arányban az effektív kivitellel s éppen ezért tartják sürgősnek a termelők a belföldi piac megfelelő biztosítását. A budapesti terménypiac árai — Az Új Nemzedék tudósítójától — A gabonapiacon a forgalom megcsappant. A tengerentúli terménypiacokról a gabonane­­műek olcsóbbodásáról érkezett jelentés. Az ol­csóbbodást azzal hozták összefüggésbe, hogy az első argettinai és ausztráliai próbacséplési eredmények kitűnőnek bizonyultak, továbbá, hogy az argentiniai termést 280 millió bushelre becsülik. A piacon az első kötések a tegnapi áraknál olcsóbban történtek. A későbbi árala­kulás a liverpooli terménypiac áralakulásától és a kínálat nagyságától függ. Tájékoztató árak: búza tiszavidéki (77—81 kg-os) 13.85— 15.05, jászsági (77—81 kg-os) 13.80—14.50, egyéb származású (77—81 kg-os 13.80—14.40, rozs 8.10 —8.20, takarmányárpa la 13—13.50, Ila 11.75— 12, sörárpa felsőmagyarországi 19—21, egyéb 14.50-16.75, zab­la 17.25-17.50, Ila 16.85-17.20, tengeri 13.60—13.80, búzakorpa 7.40—7.50 pengő mázsánként. A különféle magvak és a burgonya ára: Burgonya Weltmann étkezési 3.90—4.40, ipari 3.20—3.60, Krüger étkezési 3.80—4.20, Ella ét­kezési 4.75—5.25, nyári rózsa 10.25—12.50, őszi rózsa 6.50—8 pengő mázsánként a budapesti tőzsde jegyzése szerint. — Magvak: káposzta­­repce 25—26, köles 10.50—11.50, lucerna 140— 160, lóhere nyers, arankás 135—150, tavaszi bükköny 15—17, szöszös 28—32, lenmag la 33— 34, Ha 30-31, tökmag la 23.50-25, Ila 21.50— 23, napraforgómag 14.75—15, kék mák 74—77, muharmag 13—14, csillagfürt fehér 11.50—12, Viktória-borsó 15—18, zöldborsó express 14— 16, fehérbab 24—26, gyöngybab fehér 31—33, fürjbab 27—33, kisszem­ű lencse 17—22, nagy­­szemű 30—50, szárított répaszelet 5.75—6 pengő. A liszt ára a fővárosi és a nagyobb vidéki malmoknál nevezőtr.­—januárra bort­­­tóval, forgalmi adó nélkül: búzaliszt Ogg 34—35, Og­öi—35, kettes 31—31.50, négyes 37—27.50, hatos 19.50— 19.75, nyolcas 11—11.50, rozsliszt nullás 29.50, egyes 17.50 pengő mázsánként. A takarmánypiacon a másodrendű szénát 7.50, a harmadrendűt 4.80—1, a muharszénát 7.50— 8.25, a lucernaszénát 9, a nabosbükköny­­szénát 7.50—8.50, a másodrendű alomszalmát 2.60—3 pengővel jegyezték mázsánként. A zürichi devizaárfolyamok. A zürichi meg­nyitó devizaárfolyamok a következők (záró­jelben a tegnapi zárlat): Budapest 90.26 (90.26), Berlin 123.12 (123.09), Newyork 516.45 (516.35), London 2507.50 (2507.37 és fél), Páris 20.29 (20.28 és háromnegyed), Milano 27.03 (27.01), Prága 15.31 (15.31 és fél), Belgrád 9.12 és hétnyolcad (9.1285), Bukarest 3.06 és fél (3.06 és három­­nyolcad), Bécs 72.70 (72.69), Amsterdam 207.85 A valuták árfolyama. A valutapiac tájékoz­tató árfolyamai a következők: Egy angol font 27.66—27.81, száz cseh korona 16.86—16.98, száz dinár 10.02—10.10, száz dollár 569.25—572.25, száz francia frank 22.30—22.60, száz hollandi forint 229.50— 230.50, száz lengyel zloty 63.80—64.20, száz lei 3.36—3.40, száz lira 29.70—30, száz né­met márka 135.90—136.50, száz osztrák schilling 80.25—10.65, száz svájci frank 110.35—110.85 pengő. — A nemesfémpiacon a magánforga­lomban a húszkoronás aranyat 23—23.20, az ezüst egykoronást 0.27—0.28, a forintost 0.73— 0.75, az ötkoronást 1.42—1.46 pengővel jegyezték. Felelős szerkesztő: CAV­ALLIER JÓZSEF Kiadja a Központi Sajtóvállalat R.-T. Felelős kiadó: S­ARANYAY LAJOS vezérigazgató. Wittmd­HMMMMMMHiaiHHUWHHIW PALLAS r.-t. nyomdája, Budapest, V. Honvéd­utca 10. Távbeszélő Aut. 20­­—67, 205—68, 205-69 Felelős vezető: TIBIN­GEH KÁROLY műszaki igazgató.

Next