Uj Nemzedék, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-01 / 1. szám

1931 Búcsúzni az elmúlt esztendőtől, re­ménykedni az elkövetkezőben: Szil­veszter estéjének ebben van az elmúl­­hatatlan költészete. Megválthatjuk, a búcsúzkodó óesztendőnek mindig rosz­­szabb a dolga, hiszen az emberek haj­landók egy kis hálátlanságra, amellett az emlékezetük is inkább az elviselt rossz pillanatokra, fájó eseményekre igazodik, mintsem a vett jókra, s köny­­nyen megfeledkeznek arról a nagy jó­ról, hogy akármilyen viszonyok köze­pette is, de átélték az esztendőt, és meg­maradt az elkövetkezendőnek jobb, de­rűsebb, boldogabb eshetősége számuk­ra. Az uj esztendő azonban, kipró­­bálatlan lévén, a jóreménység fény­­özönében tündöklik előttük, a legszebb lehetőségek csillogják körül, s az em­beri kíváncsiságnak kedves játék ta­lálgatni, vájjon mit fog hozni a rej­telmes ismeretlen, az uj esztendő? De már most eltekintünk ezektől az emberi általánosságoktól, s a napi­krónikás hideg szemével tekintünk vissza az elmúlt esztendőre. Végig­lapozzuk az Új Nemzedék egyévi köte­tét, a keresztény magyarság nagy problémáinak azzal a szeretetével, amely ezernyi ezer betűsorunkat dik­tálta, s nézzük, hogy mi jót volt alkal­munk jelenteni napról-nanra megújuló újságírói munkánk során a mi hűsé­ges olvasóközönségünk számára? Nem akarunk a hálátlanság említett hibá­jába esni. A magyar igazság kétségte­lenül ismét előbbre jutott térhódító út­jában, s­ az elmúlt év nemcsak időbeli­­leg vitt közelebb bennünket a béke­­revízió immár elháríthatatlan diadalá­hoz. Amellett ez az elmúlt év a Szent Imre-ünnepségek világraszóló napjai­val volt ékes, amelyeken a szentist­­váni katolicizmus és az igazi, a benső­séges irredenta szelleme együtt lán­golt ország-világ elé. Ugyancsak ez az elmúlt év szolgált úgyszólván utolsó napjaiban hatalmas bizonysággal ar­ról, hogy Budapest a keresztény Ma­gyarország keresztény fővárosa, hogy a keresztény-nemzeti gondolat minden forradalmi demagógia ellenére is, a magyar könnyenfelejtés ezer tünete mellett is élő, alkotó és reményteljes valóság. Mindezek olyan fényoldalai az el­múlt esztendőnek, amelyekért csak hálálkodhatunk s amelyek nagy tanul­ságait át kell vinnünk magunkkal a jövendőbe. Ám ugyanakkor nem fe­ledkezhetünk meg arról a sok szociális bajról, nyomorúságról, a gazdasági és az erkölcsi válság sötét tüneteiről, amelyekkel ebben az elmúlt tizenkét hónapban olyan fájdalmas gyakori­sággal találkoztunk, s amelyeknek pontos krónikásai voltunk ennek a lapnak hasábjain. Igaz, hogy mindez nem volt elszigetelt magyar jelenség, hiszen az egész világ hasonlóképpen válságban hánykódott és hánykódik most is. S amilyen igazság az, hogy ezeknek a válságos jelenségeknek po­litikailag az embertelen és oktalan pá­risi békék a legfőbb okai, olyan klasz­­szikusan igaz erkölcsi szempontból XI. Pius pápának karácsonyi megállapí­­tása: — A hatalmas arányokat öltött mun­kanélküliség egyre erősebben érezteti szükségességét egy nagyobb igazságér­(A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) . , ptn^ émmtWgr mmm mmm mmt mm mmm mám mmmwMm --?*#**••»**■**»« . -----m aw. mmM f»Jf§ SM Mb M BR MBr asM I». Untai. —MIMI X»«« m 1 flli Hk 1» _______mm &■ ^ , "T" ■fr« mim Hik K mniiJrTfl JBT »er.nirikiMt.« *< HKj i* m- HA ismsammmHfigraB jmmr hh|íh y.l, *«,*0*.*». i, «„ .».r ur.~Hir4,H..k «X WteMf iaSlffi '«f 'IBMjgfe dBif1"*'" M ÜBBa • WSSkmttmmS liSr ! is. n, mzh». M.st.r.« M| lül ÍH BBnMra«, »^i. t.i , «».« vm.. ♦ »Mi*i Hl HU ». j*—« «*—«. m ♦ XIII. évfolyam 1. (3329.) száijo^ ♦ Csütörtök ♦ Budapest, 19 január 1. ' „­­rr Az Új Nemzedék leleplezése mentett meg sok kisembert a hadikölcsön-szélhámosoktól i ■ i —————— i »I i. ■ Földrengés Olaszországban .; j — i i .... ■■ Ausztria nem vesz részt az amerikai olimpiászon „Bisnco“ lemondó nyilatko­zatot adott be három front­harcos városatya nevében a „Szemere-féle néppárti* A frontharcosok­ tiltakoznak az ellen, hogy ők lemondtak volna Nagy kavarodás a várospolitikai fronton - Az Új Nemzedék tudósítójától -Egyesült Nemzeti Párt néven új párt­­alakulat mutatkozott be a most lezajlott fővárosi választáson. A pártalakulat a frontharcosok tömörítését tűzte ki cél­jául és azon az alapon szervezkedett, hogy mindenkinek, aki a világháború alatt frontszolgálatot teljesített, ebben a pártban van a helye. Több kerületben sikerült is szert tennie az új pártnak annyi szavazatra, amennyinek révén végül öt tagja számára biztosított helyet a törvényhatóság közgyűlésében. Természetesen, mint minden új párt­nál, itt is különböző nehézségek és bo­nyodalmak merültek fel, amelyek úgy látszik, a választás lezajlása után sem simultak el, hanem további bonyodal­makhoz vezettek. A Nemzeti Újság ma reggel azt a meg­lepő hírt közölte, hogy vitéz árvátfalvi Nagy István, vitéz Parley Lajos és vi­téz Martsekény­i Imre, a párt tagjai lemondtak a II. a VIII. és XI. kerü­letben nyert mandátumukról. A lemondás teljesen váratlanul tör­tént, de annak hitelességéhez első lát­szatra szó sem férhetett, hiszen a Nem­zeti Újság munkatársát maga Csillery András, az igazolóválasztmány elnöke informálta az Egyesült Nemzeti Párt három tagjának a lemondásáról. Az Új Nemzedék munkatársa utána­járt a három frontharcos-városatya le­mondásának és olyan részleteket derített ki, amelyek a várospolitikai életben teljesen szokatlanok s mindenesetre igen kellemetlenül befo­lyásolják az uj párt városházi szereplé­sének kezdetét. A fővárosi választási mozgalom kez­dete előtt többször hírt adott magáról egy párt, amely „függetlenségi revíziós párt“-nak nevezte magát. Akkoriban ko­moly és elfogulatlan helyről is elhang­zott olyan figyelmeztetés, hogy a revízió gondolatát senki sem sajátíthatja ki pártcélokra, annál kevésbbé, mert nincs a magyar politikai életben egy pilla­natnyi létjogosultsága sem olyan párt­nak, amely a revíziót nem követeli. Ké­sőbb Nemzeti Néppárt, vagy pedig Sze­mere-féle néppárt néven emlegették ezt a pártalakulást. Azok, akik a frontharcos­ pártalakítás gondolatát meg akarták valósítani, eleinte ezzel a több néven szereplő párt­tal tárgyaltak és végül olyanféle meg­állapodás jött létre, hogy pártszövetséget alakítanak, amelyben az előbb említett Szemere-féle párt és a frontharcosoknak a pártja együttesen fog működni. A barátság azonban nem mutatkozott tartósnak. A pártszövetség felbomlott és a két alakulás immár külön utakon küz­dött az érvényesülésért. Most nem bo­csátkozunk az ilyen irányú küzdelmeik ismertetésébe, csupán annak a megállapí­tására szorítkozunk, hogy ugyanazok, akik röviddel ezelőtt, még pártszövetség­ben fogadtak egymásnak hűséget és ba­rátságot, most szembefordultak egymás­sal és bizony lehetett látni röpiratokat, amelyekben az úgynevezett Nemzeti Nép­párt élesen kritizálta a frontharcosok pártjának létezését és működését. Végül is azonban a Szemere-párt, nem jutott el a választáson az indulásig, mert nem szerzett elegendő ajánlást és úgy látszott, hogy ezzel az egykori barátok között ki­robbant politikai ellentét és­ harc bezáró­dott. Ekkor következett a meglepetés. Még a pártszövetség idején a Szemere-féle párt nyilatkozatokat szerzett a frontharco­sok pártjának három jelöltjétől: vitéz Nagy Istvántól, vitéz Perley Lajostól és vitéz Martsekényi Imrétől, amelyben a három jelölt kijelentette, hogy mandátumáról lemond. Ezeket a „bianco-nyilatkozatokat”” a három úr alá­írta. E pillanatban még nem tudni, mi késztette a három frontharcos-jelöltet ilyen bianco-nyilatkozat kiállítására, tény, hogy az aláírásokkal ellátott le­mondó nyilatkozat kedden délelőtt beér­kezett az igazolóválasztmány erökéhez. A frontharcosok meglepetéssel és meg­döbbenéssel értesültek egykori barátaik eljárásáról és nevükben vitéz árvátfalvi Nagy István jelentkezett Csilléry An­drásnál, az igazolóválasztmány elnöké­nél és közölte, hogy a benyújtott lemondó nyilatkozatok semmisek és közjegyzői okirattal, igazolják a legrö­videbb időn belül, hogy ők nem mond­tak le mandátumukról . A bonyolult ügybe­ü'­először - Csilléry András elnökhöz fordultunk,a felvilágositásért. — Telefonon jelentették nekem, — mondta Csilléry András — hogy a le­mondó nyilatkozatok nem érvényesek és hogy ebben az ügyben közjegyző előtt tett nyilatkozatot küldenek be hozzám a legrövidebb időn belül, to­vábbá egy jelentést, amelyben igazol­ják, hogy a lemondás ténye a három megválasztott városatya hozzájárulása, nélkül történt. -x Ára 1ó fi­lép

Next