Uj Nemzedék, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 1. szám
1931 Búcsúzni az elmúlt esztendőtől, reménykedni az elkövetkezőben: Szilveszter estéjének ebben van az elmúlhatatlan költészete. Megválthatjuk, a búcsúzkodó óesztendőnek mindig roszszabb a dolga, hiszen az emberek hajlandók egy kis hálátlanságra, amellett az emlékezetük is inkább az elviselt rossz pillanatokra, fájó eseményekre igazodik, mintsem a vett jókra, s könynyen megfeledkeznek arról a nagy jóról, hogy akármilyen viszonyok közepette is, de átélték az esztendőt, és megmaradt az elkövetkezendőnek jobb, derűsebb, boldogabb eshetősége számukra. Az uj esztendő azonban, kipróbálatlan lévén, a jóreménység fényözönében tündöklik előttük, a legszebb lehetőségek csillogják körül, s az emberi kíváncsiságnak kedves játék találgatni, vájjon mit fog hozni a rejtelmes ismeretlen, az uj esztendő? De már most eltekintünk ezektől az emberi általánosságoktól, s a napikrónikás hideg szemével tekintünk vissza az elmúlt esztendőre. Végiglapozzuk az Új Nemzedék egyévi kötetét, a keresztény magyarság nagy problémáinak azzal a szeretetével, amely ezernyi ezer betűsorunkat diktálta, s nézzük, hogy mi jót volt alkalmunk jelenteni napról-nanra megújuló újságírói munkánk során a mi hűséges olvasóközönségünk számára? Nem akarunk a hálátlanság említett hibájába esni. A magyar igazság kétségtelenül ismét előbbre jutott térhódító útjában, s az elmúlt év nemcsak időbelileg vitt közelebb bennünket a békerevízió immár elháríthatatlan diadalához. Amellett ez az elmúlt év a Szent Imre-ünnepségek világraszóló napjaival volt ékes, amelyeken a szentistváni katolicizmus és az igazi, a bensőséges irredenta szelleme együtt lángolt ország-világ elé. Ugyancsak ez az elmúlt év szolgált úgyszólván utolsó napjaiban hatalmas bizonysággal arról, hogy Budapest a keresztény Magyarország keresztény fővárosa, hogy a keresztény-nemzeti gondolat minden forradalmi demagógia ellenére is, a magyar könnyenfelejtés ezer tünete mellett is élő, alkotó és reményteljes valóság. Mindezek olyan fényoldalai az elmúlt esztendőnek, amelyekért csak hálálkodhatunk s amelyek nagy tanulságait át kell vinnünk magunkkal a jövendőbe. Ám ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a sok szociális bajról, nyomorúságról, a gazdasági és az erkölcsi válság sötét tüneteiről, amelyekkel ebben az elmúlt tizenkét hónapban olyan fájdalmas gyakorisággal találkoztunk, s amelyeknek pontos krónikásai voltunk ennek a lapnak hasábjain. Igaz, hogy mindez nem volt elszigetelt magyar jelenség, hiszen az egész világ hasonlóképpen válságban hánykódott és hánykódik most is. S amilyen igazság az, hogy ezeknek a válságos jelenségeknek politikailag az embertelen és oktalan párisi békék a legfőbb okai, olyan klaszszikusan igaz erkölcsi szempontból XI. Pius pápának karácsonyi megállapítása: — A hatalmas arányokat öltött munkanélküliség egyre erősebben érezteti szükségességét egy nagyobb igazságér(A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) . , ptn^ émmtWgr mmm mmm mmt mm mmm mám mmmwMm --?*#**••»**■**»« . -----m aw. mmM f»Jf§ SM Mb M BR MBr asM I». Untai. —MIMI X»«« m 1 flli Hk 1» _______mm &■ ^ , "T" ■fr« mim Hik K mniiJrTfl JBT »er.nirikiMt.« *< HKj i* m- HA ismsammmHfigraB jmmr hh|íh y.l, *«,*0*.*». i, «„ .».r ur.~Hir4,H..k «X WteMf iaSlffi '«f 'IBMjgfe dBif1"*'" M ÜBBa • WSSkmttmmS liSr ! is. n, mzh». M.st.r.« M| lül ÍH BBnMra«, »^i. t.i , «».« vm.. ♦ »Mi*i Hl HU ». j*—« «*—«. m ♦ XIII. évfolyam 1. (3329.) száijo^ ♦ Csütörtök ♦ Budapest, 19 január 1. ' „rr Az Új Nemzedék leleplezése mentett meg sok kisembert a hadikölcsön-szélhámosoktól i ■ i —————— i »I i. ■ Földrengés Olaszországban .; j — i i .... ■■ Ausztria nem vesz részt az amerikai olimpiászon „Bisnco“ lemondó nyilatkozatot adott be három frontharcos városatya nevében a „Szemere-féle néppárti* A frontharcosok tiltakoznak az ellen, hogy ők lemondtak volna Nagy kavarodás a várospolitikai fronton - Az Új Nemzedék tudósítójától -Egyesült Nemzeti Párt néven új pártalakulat mutatkozott be a most lezajlott fővárosi választáson. A pártalakulat a frontharcosok tömörítését tűzte ki céljául és azon az alapon szervezkedett, hogy mindenkinek, aki a világháború alatt frontszolgálatot teljesített, ebben a pártban van a helye. Több kerületben sikerült is szert tennie az új pártnak annyi szavazatra, amennyinek révén végül öt tagja számára biztosított helyet a törvényhatóság közgyűlésében. Természetesen, mint minden új pártnál, itt is különböző nehézségek és bonyodalmak merültek fel, amelyek úgy látszik, a választás lezajlása után sem simultak el, hanem további bonyodalmakhoz vezettek. A Nemzeti Újság ma reggel azt a meglepő hírt közölte, hogy vitéz árvátfalvi Nagy István, vitéz Parley Lajos és vitéz Martsekényi Imre, a párt tagjai lemondtak a II. a VIII. és XI. kerületben nyert mandátumukról. A lemondás teljesen váratlanul történt, de annak hitelességéhez első látszatra szó sem férhetett, hiszen a Nemzeti Újság munkatársát maga Csillery András, az igazolóválasztmány elnöke informálta az Egyesült Nemzeti Párt három tagjának a lemondásáról. Az Új Nemzedék munkatársa utánajárt a három frontharcos-városatya lemondásának és olyan részleteket derített ki, amelyek a várospolitikai életben teljesen szokatlanok s mindenesetre igen kellemetlenül befolyásolják az uj párt városházi szereplésének kezdetét. A fővárosi választási mozgalom kezdete előtt többször hírt adott magáról egy párt, amely „függetlenségi revíziós párt“-nak nevezte magát. Akkoriban komoly és elfogulatlan helyről is elhangzott olyan figyelmeztetés, hogy a revízió gondolatát senki sem sajátíthatja ki pártcélokra, annál kevésbbé, mert nincs a magyar politikai életben egy pillanatnyi létjogosultsága sem olyan pártnak, amely a revíziót nem követeli. Később Nemzeti Néppárt, vagy pedig Szemere-féle néppárt néven emlegették ezt a pártalakulást. Azok, akik a frontharcos pártalakítás gondolatát meg akarták valósítani, eleinte ezzel a több néven szereplő párttal tárgyaltak és végül olyanféle megállapodás jött létre, hogy pártszövetséget alakítanak, amelyben az előbb említett Szemere-féle párt és a frontharcosoknak a pártja együttesen fog működni. A barátság azonban nem mutatkozott tartósnak. A pártszövetség felbomlott és a két alakulás immár külön utakon küzdött az érvényesülésért. Most nem bocsátkozunk az ilyen irányú küzdelmeik ismertetésébe, csupán annak a megállapítására szorítkozunk, hogy ugyanazok, akik röviddel ezelőtt, még pártszövetségben fogadtak egymásnak hűséget és barátságot, most szembefordultak egymással és bizony lehetett látni röpiratokat, amelyekben az úgynevezett Nemzeti Néppárt élesen kritizálta a frontharcosok pártjának létezését és működését. Végül is azonban a Szemere-párt, nem jutott el a választáson az indulásig, mert nem szerzett elegendő ajánlást és úgy látszott, hogy ezzel az egykori barátok között kirobbant politikai ellentét és harc bezáródott. Ekkor következett a meglepetés. Még a pártszövetség idején a Szemere-féle párt nyilatkozatokat szerzett a frontharcosok pártjának három jelöltjétől: vitéz Nagy Istvántól, vitéz Perley Lajostól és vitéz Martsekényi Imrétől, amelyben a három jelölt kijelentette, hogy mandátumáról lemond. Ezeket a „bianco-nyilatkozatokat”” a három úr aláírta. E pillanatban még nem tudni, mi késztette a három frontharcos-jelöltet ilyen bianco-nyilatkozat kiállítására, tény, hogy az aláírásokkal ellátott lemondó nyilatkozat kedden délelőtt beérkezett az igazolóválasztmány erökéhez. A frontharcosok meglepetéssel és megdöbbenéssel értesültek egykori barátaik eljárásáról és nevükben vitéz árvátfalvi Nagy István jelentkezett Csilléry Andrásnál, az igazolóválasztmány elnökénél és közölte, hogy a benyújtott lemondó nyilatkozatok semmisek és közjegyzői okirattal, igazolják a legrövidebb időn belül, hogy ők nem mondtak le mandátumukról . A bonyolult ügybeü'először - Csilléry András elnökhöz fordultunk,a felvilágositásért. — Telefonon jelentették nekem, — mondta Csilléry András — hogy a lemondó nyilatkozatok nem érvényesek és hogy ebben az ügyben közjegyző előtt tett nyilatkozatot küldenek be hozzám a legrövidebb időn belül, továbbá egy jelentést, amelyben igazolják, hogy a lemondás ténye a három megválasztott városatya hozzájárulása, nélkül történt. -x Ára 1ó filép