Uj Nemzedék, 1931. március (13. évfolyam, 49-73. szám)
1931-03-01 / 49. szám
Ára, 10 fillér #700-UL/r CfrEi! | 1 . ClAfII« Ka! árm.Err w —»Wf W— WHtm. MU mmm Hl r i. kiad*. i ii ^1 B JTI! fUMr. Enw ■»ám ár. |s$p |||f Hf ÜÜ 1 r. I r A h, 7-Mu ♦ helyben, vidéken ín H H| MÉHy B11 k ki a Jó b I v . t « I o k , t:/.'/::::::: US —»WwTr WCTPIK Basra dij.e.bu. Wmmm Mm Hl m 19 gy «u*XIII. évfolyam 49. (3377.) szám # WüSOPTttip ♦ Budapest, 1931 'nu&tius 1. A vasutasok ügye Az Államvasúti Alkalmazottak Országos Szövetségének országos választmánya legutóbb a vasutasok normálstátusának ügyével foglalkozott. A mi derék, becsületes vasutasainknak ez a keresztény nemzeti alapon álló szervezete, amelyet senki osztályelfogultsággal, még kevésbbé demagógiává, nem vádolhat, méltán sérelmezné, ha bekövetkeznék az a helyzet, hogy a vasutasság kis- és középhivatalnoki státusában levők valósággal proletársorsra jutnának, és így azoknak az elégedetlen elemeknek a táborát szaporítaná, akikre elsősoron spekulál a vörös vezérkar Conti utcai része is, a Moszkvából irányított agitátorok hada is. Márpedig a takarékossági novella következtében az történnék, hogy az államvasúti alkalmazottak létszáma kétezernyolcszáz fővel, vagyis teljes hat százalékkal csökkenne. Aj, előmeneteli lehetőségeket a kalasi rendszer alapján történő létszámcsökkentés már amúgy is megnehezítette, a normálstátus szigorú bevezetése pedig csak súlyosbítaná ezt az amúgy is nehéz helyzetet. Az Avaosz ugyan minden erejével azon van, hogy a kis- és középfizetésű alkalmazottak előhaladási lehetősége valamiképpen biztosíttassék, de mi a magyar közvélemény nevében — amely ismeri és értékeli a vasutasság szorgalmas és fontos munkáját — azt kérnők a Máv igazgatóságától, hogy a maga részéről is igyekezzék megtenni minden lehetőt a normálstátus könnyebb elviselhetősége és enyhítése szempontjából. Annak a fizetésrendezésnek pedig, amelyet a kormány a létszámcsökkentéssel kapcsolatban megígért, nem is szabad elmaradnia. A vasutasság kívánságainak mérlegelésénél nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nemcsak egyénekről van szó, hanem családokról, s azt a nagy szociális szempontot sem szabad elfelejtenünk amely megköveteli egyfelől azt, hogy a vasutasság a maga nehéz és fontos munkája fejében tisztességes megélhetést biztosíthasson magának és családjának, másfelől azt, hogy a gyermekeit el is tudja helyezni. A család mai szomorú válságát semmiképpen sem szabad elmélyíteni, hiszen nem elavult közhely, hanem nagy és mély törvény az, hogy az erős állami és társadalmi életnek alapfeltétele a komoly és biztosított családi élet, s ha az egyszer megbomlanék, akkor annak beláthatatlan következményei lehetnének a nemzet jövendő szempontjából. De nemcsak a normál státus körül vannak a magyar vasutasságnak jogos aggályai és panaszai, hanem egyéb kérdésekben is, aminő az átértékelés, a nyugbérek és más kérdések, amelyeket az Avaosz szintén napirenden tart, és amelyeknek méltányos megoldása a szociális igazságnak éppúgy követelménye, mint a lelkek ama békéjének, amely nélkül a vasutasság nem végezheti nyugodtan a maga fontos munkáját, s amely nélkül az örökkor nyughatatlan, résenálló forradalmi destrukció mindig számíthat arra, hogy előbb-utóbb a maga kezére keríti a tömegeket. A vallásos, hazafias vasutasság még mindig higgadt, józan, és nem fenyegetésnek szánja azt sem, ha utal a nyomornak forradalmasító jelentőségére. De éppen ezért megérdemli a vasutasság, hogy szeretettel, jóakarattal és szociális igazságossággal kezeljék ügyeit mindenütt, ahol a vasutasság sorsa eldől, és a közvélemény is remélni akarja vele együtt, hogy a normál státus terhein lehetőség csökkenteni fognak, és egyéb jogos igényeiket is ki fogják elégíteni. A megelégedett, rendben és békén dolgozó vasút nem csak társadalmi osztályt képvisel, hanem szimbolizálja az állami élet nyugodt és harmónium menetét is. A vasúthálózat az ország gazdasági életében és egész mivoltában az egészséges idegrendszer, amelynek szerepét nem csak ünnepi beszédekben kell kellőképpen értékelni, hanem p.lör°l/tó szociális cselekedetekben is. Hat tanácsnok marad a régi tizenkettő közül Szenzációs vallomások Fenyves tanár manipulációiról Pusztít az áradás Rövidesen kibocsátják az optáns-kötvényt Kétszáznegyven millió aranykorona a megszállott területeken elkobzott magyar birtokokért — Az Új Nemzedék tudósítójától — Egy éves késedelemmel végre Franciaország is ratifikálja a hágai egyezményt. A francia kamara megfelelő bizottsága már elfogadta az egyezmény ratifikálásáról szóló jelentést, amelyet hír szerint ma terjesztenek a kamara elé. Az egyezmény tudvalévően részletesen szabályozza Magyarország jóvátételi terheit és lehetővé teszi a nagy magyar államkölcsön kibocsátását, amelyre a londoni Rothschild-bankház vezetése alatt nemzetközi pénzcsoport már adott is 87 millió pengő előleget. Ehhez az egyezményhez fűződik a párisi megegyezés, amely a gyakorlati végrehajtásról és az optáns-ügy pénzügyi megoldásáról szól. A hágai egyezmény értelmében tudvalévően az utódállamok és a nyugati nagyhatalmak befizetéseiből 240 millió aranykorona tőkével alapot létesítenek azoknak a földbirtokosoknak a kártalanítására, akiknek birtokát az utódállamok területén elkobozták. A kártalanítás oly módon történik, hogy magyar—román, magyar—cseh és magyar—jugoszláv döntőbíróságot állítanak fel és ez a három vegyes döntőbíróság megállapítja a fizetendő kártérítés összegét, amelyet azután a felállítandó kártalanítási alap folyásít. Miután azonban az egyezmény értelmében az érdekelt államok évi részletekben fizetik a megállapított hozzájárulásokat, a kártalanítási alap 240 millió aranykoronának megfelelő összegben négy százalékkal kamatozó kötvényeket bocsát ki. Az eredeti terv szerint az alapnak már az idén január elsejével meg kellett volna kezdenie működését, amire azonban a francia ratifikálás elhúzódása miatt csak most fog sor kerülni. Arra számítanak, hogy most már egy hónapon belül megalakul a kártalanítási alap és április elején kibocsájtják az optáns-kötvényeket, amelyek előreláthatóan dollárra fognak szólni és amelyekért a nagyhatalmak is garanciát vállalnak. Az optánsok ilyen körülmények között az év közepe táján már megkapják követeléseiket. Miután a hágai egyezményben a kártalanítás összegét 240 millió aranykoronában állapították meg, abban az esetben, ha az egyes döntőbíróságok ítéleteikben összesen ennél nagyobb kártérítési összeget állapítanának meg, a különbözetet egyenlő százalékos arányban levonják az összes megítélt kártalanításokból. Az optánsokat a vegyes döntőbíróságok előtt, amennyiben külön ügyvédjük nincsen, az ezek mellé kirendelt kormánymegbízottak képviselik, akiknek külön hivataluk van a külügyminisztériumban. Kártalanításra csak azoknak az optánsoknak van igényük, akik 1925-ben jelentkeztek, vagy pedig, ha később kapták meg a kisajátítási végzést, ennek kézhezvételétől számított hat hónap alatt jelentkeztek. A kormány megbízottak hivatala azokon az ügyeken kívül, amelyekben külön ügyvédek járnak el, körülbelül 300 felet képviselnek. Az összes ügyeket annyira előkészítették már, hogy a vegyes döntőbíróságok gyorsan meghozhatják az ítéleteket. A döntőbírósági tárgyalásokkal párhuzamosan bonyolítják le a kötvény kibocsátást és a kötvények legnagyobb részét Franciaországban akarják elhelyezni. Franciaországiban ma már két százalékos a bankkamatláb és ezért azt hiszik, hogy ezeket a kötvényeket, amelyek harmincöt év alatt kerülnek törlesztésre, legalább nyolcvan százalékos árfolyamon lehet majd kibocsátani, az aláírók tehát öt százalékos jövedelmet kapnak, így tehát az optánsok végre megkapják elkobzott birtokaikért, a kártérítést. Az Új Nemzedék munktársa kérdést intézett Lakatos Gyula országgyűlési képviselőhöz, a kérdés legalaposabb szakértőjéhez, hogy a ratifikálás tégiye milyen következménnyel járhat a nagy magyar államkölcsön szempontjából és az egész magyar gazdasági életet illetően — közvetlen hatása a ratifikálásnak csak abban a vonatkozásban van, — válaszolta Lakatos Gyula, — hogy a nagy kölcsön jogi akadálya megszűnt. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ebben az időpontban alkalmas lenne a nagy kölcsön felvétele, ámbár most kívánhatnék annak a kijelentésnek az érvényesítését, amelyet Loucheur, az akkori francia pénzügyminiszter tett, mondván, hogy meg fogják könnyíteni a francia piacon a magyar államkölcsön plasszírozását. A gazdasági életre a ratifikálás hatása abban nyilvánulhat meg, hogy a franciák beváltják a hágai konferencián tett ígéretet és mind fogják megnehezíteni a kötvények elhelyezését különböző feltételekkel. Ebben az esetben először nyílnék meg a francia emiszsziós piac Magyarország előtt. A háború óta nem emitálhattunk kölcsönöket a francia piacon. — A Joung-kölcsön volt az első, amelyben a franciák résztvettek, mint a velük szembenálló csoportbatartozó ország hitelműveletében. A második a vasúti kölcsön, amelyet most ad a francia piac Németországnak. Miután az világ tőkéje az utolsó öt évben hajlatlan mértékben akkumulálódott Franciaországban és Amerikában, hacsak a legszerényebb keretek között is megkönnyítenék számunkra a kölcsön feltételét, a Magyarország egész hiteligényét egyhamar ki lehetne elégíteni. — A franciákban meg van a hajlandóság egy agrár neveezetközi hitel nyújtására. ].