Uj Nemzedék, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)

1931-06-02 / 122. szám

«L J Si - JkA/ • j \ 1 V C - Jg | I Hs OS Urfui^yM^B­igsi MUdea-at 15* II., Mária- E$Ba Bjgg|a ff$*SH ||||§ BppM /Mm.---Vasqar*3?TMlpg^.«aSRS»8 iBWBy1^., Ausztriában) S.—JS. tér 1, Tel.: 525-12. VI., '6föy®5É/ /BSgZM rSs^ HSsaaM@» MH apa PIS­ AiiB&l&ffiaTSMfigSBa» ^Ji^Catyma taS^Cgalhar^ Hirdetések milliméteren Andrássy-ét 2. Tel.: 129­ 72 fIESZa/-^ Iftikal WHI MH H BZH^HInESiB o díjszabás szerinC «­tt///e évfolyam 122. (3450.) szám ♦ Kedd ♦ Budanedt^1931 junius 2• U Részletes tudósítás a Nautilus buvárhajó északsapki útjáról 1.^5. - Uj szociális és gazdasági programot adott tegnap a kereszténypárt Na választanak Romániában S1 magyar párt 15 mandátumot remél Letartóztattak több magyar jelöltet — Az Új Nemzedék tudósítójától — Bukarest, június 1. Egész Románia feszült várakozással és türelmetlenül várja a hétfői választások lefolyását. A sorsdöntő választást meg­előző vasárnap az egész országban teljes nyugalomban telt el, annál is inkább, mert Jorga miniszterelnök erre a napra már betiltotta a választói gyűlések meg­tartását. Az ellenzék részéről bejelentett eddigi visszaélések nem voltak komo­lyabb természetűek, általában azonban azt hiszik ellenzéki körökben, hog­y szavazások eredményének meghami­sítását tervezik kormi­ánykörökben. A bukaresti lapok nagy része azt írja, hogy a kormánynak valószínűen sike­rülni fog visszaélések nélkül is megsze­reznie a szavazatok 50 százalékát tekin­tettel arra, hog­y a liberális párttal közös listán veszi fel a küzdelmet. Azáltal, hogy a kormánypárt és a liberális párt együttes listája a szavazatok 50 százalé­kát elnyeri, nemcsak az összes 387 man­dátum felét kapja meg, hanem a többi mandátum elosztásában is százalékosan részesedik. A­­ nagy választási harc a nemzeti­­asztpárt és a kormánypárt közt dől el. úgy látszik, hogy a parasztpártnak ez­úttal csak 40—50 mandátum jut, miután Erdély kivételével mindenütt gyengültek pártszervezetei. De ettől eltekintve is, az a tény, hogy a belügyminisztériumban Argetoianu intézi az ügyeket, azt je­lenti, hogy az egész közigazgatási gépe­zet teljesen a kormány kezében van és a szokásos módszer szerint valószínűen meg is fog mozdulni a választás befolyásolá­sára. Más kérdés, hogy lehetséges lesz-e ezúttal is a hatósági gépezet nyomását oly erővel nehezíteni a választásokra, mint máskor. Erre a kérdésre igen so­kan határozott nemmel felelnek. Természetesen részt vesznek a választá­son a nemzetiségi kisebbségek is. Kisebb­ségi körökben némi csalódással állapít­ják meg,­­h­ogy például az erdélyi magyarok között bizonyos szétforgácsolódási folyamat észlelhető, így például Udvarhelyen, amely igen erős magyar kerület, nem kevesebb, mint négy különböző magyar csoport indul harcba a választáson. A magyar nemzeti párt előretörése mégis bizonyosra vehető. Azzal számol­nak, hogy az eddigi 12 mandátum helyet 15 jut a pártnak. • A liberális párt Bratianu György-cso­­portja az utolsó napokban határozott si­kereket ért el s ezért azt hiszik, hogy ennek a disszidens csoportnak 15 tagja kerül be a k­épviselőházba. Cuza anti­szemita pártja Besszaráb­iában és Moldo­vaisán meglehetősen erős s ezért a szélső nacionalisták mandátumainak számát tízre becsülik. A német párt nem indul önálló listával. A kormánypárt listáján vesz részt a szavazáson és 12 mandátumot biztosítottat a néme­­tekn­ek. Averescu tábornok néppártja, Lupu­ földméregpártja és Stere Constantin kö­­zös listán veszik fel a küzdelmet. Jelsza­vuk az uzsora letörése. Az első választási eredmények hétfőn, a késő éjjeli órákban válnak ismeretessé, míg a végleges eredményt kedden délben hirdetik ki. Több magyar jelöltet már letartóztattak Bukarest, június 1. Hosszufaluban letartóztatták Gaál Endre dr.-t, a Magyar Párt egyik jelölt­jét és Sipos református lelkészt, akiket irredenta választási röpiratokkal és Ro­­mánia-ellenes magatartással vádolnak. A Magyar Párt vezetősége erélyesen tiltako­zott a letartóztatás ellen. Sipost egyelőre szabadon bocsátották, mert fiát autóbaleset érte.­ ­ Az egyetemek függetlensége írta: Bozóky Béla dr., a pécsi egyetem rektora Nagy történeti katasztrófák után a legsürgősebb feladatok egyike a nem­zeti önérzet ápolása és emelése, vala­mint a legjobbakon is néha erőt vevő csüggedés leküzdése. Ebből a honmentő munkából fajsúlyoknál és a közvéle­mény irányítására való hivatottságuk­­nál fogva az egyetemeknek kell kiven­­niök az oroszlánrészt és a múlt dicső­ségteljes eseményeinek fölidézése, a műveltségnek a legszélesebb társadalmi rétegek közti terjesztése s a tudomány szinvonalának emelése által odahatni, hogy a kutatás, az oktatás, a szakkép­zés és ismeretterjesztés első­sorban a nemzeti erők ápolásának és fejlesztésé­nek nagy ügyét szolgálja. Ennek az axiómának felismerése ve­zette 1928-ban Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisztert arra, hogy Magyar­­ország összes oktatóihoz erős nemzeti érzéstől áthatott felhívást intézzen és a Trianont követő, súlyos gazdasági válsággal küzdő korszakban a céltuda­tos mentő munka megszervezésének óriási jelentőségét kiemelje. Ennek a nagyvonalú feladatnak megvalósításá­­ban mindenkinek kötelessége részt venni s odahatni, hogy azok a históriai fejlődés során kialakult nemzeti esz­ményképek soha el ne homályosíttas­­sanak, melyek a nemzet összességét év­századokon keresztül varázslatos erő­vel voltak képesek egybefogni. Főkép a szellemtörténet újabb eredményeinek megállapítására való hivatkozással, de döntő erejű bizonyítás nélkül történő támadás rendkívül veszedelmes kísér­let, mert ez, mint a Jászi Oszkárok és Ágoston Péterek példái igazolják, nem­csak a tekintély elvének megingatását vonja maga után, hanem nemzeti sze­rencsétlenségek előidézésével is járhat. Az egyetemeknek azonban, hogy őr­helyeiken minden befolyástól menten védelmezhessék meg ezeket az eszmé­nyi­ kincseket, meg is kell adni annak lehetőségét, hogy erőkifejtésüknek semmi sem álljon útjába. Az ilyen cél­zatú mozgási szabadság szükségének felismerése vezetett arra már a közép­korban, hogy az egyetemeket önkor­mányzati jogokkal ruházták fel. De az autonómia egymagában még nem elegendő arra, hogy az egyetemek részére az önállóságnak azt a fokát sze­rezze meg, mely eszménykép gyanánt lebeg azok előtt, akik a lelkiismeretes szabad kutatást, az el nem fojtható, a magasabbrendű államérdekeket is meg­védeni kívánó, véleménynyilvánítás le­hetőségét intézményesen kívánják meg­valósítani és ezért a kor szellemének megfelelő újabb kiváltsággal kívánják a főiskolákat megerősíteni és fejlesz­teni. Ez a további lépés az egyetemek­nek önálló jogalanyisággal való felru­házása volna, amely e nagyfontosságú ku­l­tá­rintézmén­y­e­in két vagyonjogiig is függetlenítené. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy ez egyrészt növeli a magá­nosok adakozási kedvét a jogi szemé­lyiséggel bíró egyetemek irányában, másrészt erős gátja a túlzó központosí­tási törekvéseknek, vagy az esetleges radikális irányzatú kormányhatalom terrorisztikus kilengéseinek. • Az önkormányzatban rejlő szellemi és a jogi személyiség révén megvaló­sítható anyagi függetlenség egyaránt fontos tényezői tehát annak, hogy az egyetemek hivatásukat teljes mérvben be tudják tölteni és főkép, hogy nehéz időkben is védő bástyái lehessenek a nemzeti érzéseknek és célkitűzéseknek. A pluralista állambölcseletnek van egy tétele, melyet dogmául fogadha­tunk el, s ez az, hogy vannak problé­mák, melyeket az államhatalom soha sem képes olyan tökéletesen megoldani, mint az államon belül működő s vele azonos célú testületek, melyeknek, s jk vezércikk folytatása a második oldalon. A Hév megváltása még a nyár előtt eldől — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A Budapesti helyiérdekű vasutak rt. érdekeltsége, mint ismeretes, megváltásra ajánlotta­­ a vasutat a fővárosnak. Az Uj Nemzedék annak idején tüzetesen foglalkozott a megváltás kérdésével. Kimutattuk, hogy a kért áron nem le­het és nem szabad a vasutat megszerezni, akármilyen nagy szükség is van reá a budapesti közlekedés egységesítése szem­pontjából. Azóta az érdekeltség lényege­sen mdosította ajánlatát és alaposan le­ment az árral. Úgy halljuk, hogy a fővárosi illetékes tényezői már elkészültek a számadatok vizsgá­latával. A műszaki szakemberek, mint tudjuk, annak idején a megváltás mellett kardos­kodtak. Most csak a pénzkérdés a döntő. Egyesek azzal argumentálnak, hogy a fő­városnak jelenleg nincs pénze ilyen város­­fejlesztési célra. Mások viszont azt han­goztatják, hogyha van három és fél mil­lió a Vásárpénztár k­önnyelműen elgaz­dálkodott millióinak fedezésére, akkor a Budapest környékén lakó, de­­­ a fővárosban dolgozó, ide naponta be­járó polgárokkal is törődjenek, annál is inkább, mert a vasút átvételéhez nem kell mindjárt sok millió. Az átvételi ügye nyilván még a nyári szünet­lőtt eldől és a környék reméli, hogy az ő érdekeinek szemmel tartásával. IO :Szíjü Lró­k»

Next