Uj Nemzedék, 1931. október (13. évfolyam, 222-248. szám)

1931-10-01 / 222. szám

A drágaság Azokban a napokban, amikor még csak terv volt a köztisztviselők illet­ményeinek lineáris leszállítása, kifej­tettük, hogy ezzel az intézkedéssel kap­csolatban szigorú árpolitikai intézke­déseket is kellene tenni. Az volt az álláspontunk, hogy az aktív és nyug­­díjas tisztviselők nagy tábora készség­gel fogja vállalni és nem fogja meg­­sínyleni az államháztartás rendezésé­hez megkívánt áldozatot, ha a leg­szükségesebb táplálkozási és ruházko­dási cikkek árát nem fogják könyör­telen profithajszolók indokolatlanul és lelkiismeretlenül felhajtani. Ellenben ha ezeknek a cikkeknek az ára nem­hogy csökkenne, hanem emelkedik, ak­kor — mondottuk — az árdrágítók rá fognak duplázni az állam szi­gorára, és ezer meg ezer család szá­mára vergődéssé válik az élet. Sajnos, az, amitől tartottunk, a drágulás be­következett, ellenben az amúgy is sú­lyosan megszanált fogyasztók árpoliti­kai védelme nem, és így számolnunk kell azzal a veszedelemmel, amelyet­ a Nemzeti Újság tegnap proletárinfláció­nak nevezett. Vonatkozik ez most már nemcsak a tisztviselőtársadalomra, ha­nem azokra az egzisztenciákra is, ame­lyeket a felemelt adóterhek érzékenyen sújtanak, s amelyek a folytonos drá­gulás következtében szintén oda jut­nak, hogy eddigi tisztes életszínvona­­luk mélységesen lesüllyed. Éppen tegnap számolt be az ÚJj Nemzedék a teljesen indokolatlan élelmiszerdrágulásnak újabb fejezeté­ről. Negyvenkét százalékkal drágult meg a sertészsír, szinte máról hol­napra, még­pedig minden elfogadható ok nélkül, mert hiszen az élősertés ára mindössze tizenkét százalékkal emel­kedett. Ez a huszonöt százalék külön­bözet a fogyasztóközönség rovására teljesen érthetetlen, mint ahogyan ért­hetetlen az is, hogy rövidesen bekövet­kező zsírhiányról rebesgetnek érdekelt körökben, pedig ennek se látjuk sem­miféle reális okát, ha csak arra nem gondolunk, hogy mesterségesen a­kar­nak előidézni ilyen hiányt azok, akik aztán erre hivatkozva, újból srófolni akarnak a zsir árán. Ez azonban csak egyik tünet, amelyhez hasonlót többet is felsorolhatnánk. Kérdezzük tisztelet­tel: miért kell ezt tűrniök az anyagi­lag amúgy is erősen megkoppasztott közép- és kisegzisztenciáknak, s miért nem lehet rendet teremteni ebben a tekintetben ugyanazzal a szigorral, amellyel például a Teleszky-féle taka­rékossági intézkedések érvényesülnek? Emlékezzünk csak arra, hogy a fa­siszta Olaszország is kénytelen volt két esztendővel ezelőtt lejebb szállí­tani a munkabéreket és a tisztviselői illetményeket. Ugyanakkor azonban Mussolininek gondja volt arra is, hogy a fontosabb fogyasztási cikkek — te­hát főképpen az élelmiszerek és a tex­tilárak — arányosan olcsóbbodjanak a házbérekkel egyetemben, és he, vala­melyik péküzlet, szalámigyár, hentes­üzlet nem hajlott a jó szóra, egysze­rűen hivatalból bezárták. Ennek az ár­­politikai gondoskodásnak az lett a kö­vetkezménye, hogy sem a munkások, sem a tisztviselők nem sínylették meg a bér és a fizetés csökkentését, viszont arról sem hallottunk azért, hogy az élelmiszerek vagy a ruházati cikkek elárusítói éhen vesztek volna. Kérdezzük: miért nem lehetne ná­lunk is megakadályozni a proletár­inflációt, mi akadálya lenne annak, hogy tisztességes árak mellett a fo­gyasztók is emberi módon megélhesse­nek, az elárusítók is megtalálják be­csületes számításukat, de persze ne törhessenek mohó, indokolatlan és igazságtalan m­a mm­u­th a szón­r­a? Teg­napi élelmiszercikkünkben erélyes közbelépést sürgettünk. Ma megismé­teljük nemcsak a fehér­ rúpiáéra vo­natkozóan, hanem általában, és meg­sürgetjük azt az erélyt, amely elhá­rítja az amúgy is megterhelt társa­dalmi kategóriákról az árdrágítás és vele az elproletárosodás veszedelmét. i( ** ^ HwrfcintW; éa Mrió MMi BRM £' *« é ol árai Bgy Untai. V., Honvéd-o. 10. EWmSH SgjSA EMI Kaj3 MäW mm\ ' IT* 20 HU*». T«L.ABtl27-47.Autl3<W>6. gg9| M »Hei IHHIl BD __________ _____ HÍ RH V . jmgjÍMn* 9 pengő 69 * Gyorsírók: HH — — ^ TM HSMUh^BHA HMIBSIWT H^dF fok#E^. a*Am ér, Mlklós-út II., Marin- JgBf jffWB HH HH Aontrtábaai -2S. tér Tel., 525-12. VI.. MBB HHI 1HHHH Hi Harens HBTHaAb, n«U^.k minim«.« Aadráaay-út 119-72 UV H VHH HU HU ■■ JUHBBUI ^ •dljaxabáa azerint. ♦ _______________________________________________________________________________________________ _________________________I_^____________ Xin. évfolyam 222.(3550.) szám ♦ Csütörtök ♦ Budapest, 1931 oMéber 1. , * *— * _it £Z Hat hétbe is beletelik, amíg a kosdi bánya halottait megtalálják 71 német-francia megegyezés részletei Félezer családi ház építése akadt meg hitelzavarok miatt Négy millióra volna szükség az építkezések befejezéséhez — A pénzt már a napokban meg is kapják a kisemberek — Az Új Nemzedék tudósítójától — A júliusi bank zárl­at idején sok he­­­lyütt­ megakadt az építkezés­e különösen­­ a budapesti külvárosokban lévő családi házak tulajdonosai nem tudtak pénzhez jutni. Később a helyzet valamelyest ja­vult s az építkezést újra folytatták, azonban azok, akik a házépítést csaknem száz százalékig bankkölcsönből akarták elvégezni, kénytelenek voltak az építke­zés befejezését elhalasztani. Mintegy ötszáz helyen állt meg rövidebb­­hosszabb ideig a munka s még azoknál a házaknál is baj volt, melyeknek tulajdonosai előzetesen értesí­tést kaptak, hogy a házépítéshez szüksé­ges Láb-kölcsönt folyósítják számukra. A népjóléti miniszter intézkedésére a már megszavazott Báb-hiteleket később ismét folyósították és most már csak azoknál a házaknál áll a munka, ame­lyeknek építését még a Láb-kölcsön meg­szavazása előtt megkezdték és miután újabb kölcsönt a bankzárlat óta nem szavaztak meg, az építkezést nem lehe­tett folytatni. Hozzáértő helyen, az egész országban négyszázötvenre teszik azok­nak a főként családi háziaknak a számát, amelyeket a kölcsön elmaradása miatt csak félig készítettek el. Erre vonatko­zó­an az Építőmesterek Országos Szövetségének egyik vezetője a következőket mondotta: — Különösen azoknál az építtetőknél állott meg a munka, akik — miután az elvi jóváhagyást megkapták — azonnal építkezni kezdtek. Ezek, hogy a bankzár­lat idején se álljon meg a munka, átme­neti kölcsönöket vettek fel s most kétsé­ges, hogy egyáltalában hozzájutnak-e a Láib-kölcsönhöz. Ma itt áll a félig kész ház, amelyet még csak értékesíteni sem tudnak, mert kész házat is nehéz ma el­adni, abbahagyott házat pedig vagy egy­általában nem vesznek, vagy csak potom árat akarnak fizetni érte.­­ Úgy tudjuk, egyes pénzintézeteken múlik, hogy nem folyósítják a kölcsönö­ket. Értesülésünk szerint a bankok a megváltozott gazdasági helyzetre való hivatkozással tagadták meg a további kölcsönök folyósítását. Az építőipar szempontjából nem túlságosan nagy je­lentőségű a kérdés, hiszen többnyire olyan házakról van szó, amelyeknek falait már felhúzták. Inkább a szakiparosokat érinti jobban a dolog.­­ Akármin­t is áll az ügy, ezeken az építtetőkön okvetlenül segíteni kell, áfá­­nál inkább, mert nem is olyan nagy ösz­­szegről van szó. Számításom szerint leg­feljebb négymillió pengőre tehető az az összeg, amelyre sürgősen szükség van. Igaz, hogy ez sok családot érint. Hiszen az igénylők többnyire kis összeget, nyolc-tizenkétezer pengőt kértek. Érdeklődtünk az Országos Lakásépítési Hitelszövet­kezetnél, ahol kijelentették munkatársunknak, hogy egy-két, napon belül eldől az épít­tetők ügye. A pénzügyminisztérium meg­egyezett a hitelszövetkezettel, hogy leg­alább azok számára, akik már megkezd­ték az építkezést és megkapták az enge­délyt, folyósítsák a kölcsönt. Ha a szö­vetkezet a pénzügyminisztériumtól meg­kapja a határozatot, azonnal értesíti az építtetőket, hogy az előírt feltételek mellett rendelke­zésükre áll az igényelt kölcsön. Mintegy négy és fél­millió pengő építési kölcsön engedélye­zéséről van szó. Ehhez járul még a vi­déki ipartestületek építkezésének kon­verziójára engedélyezett hárommillió pengős kölcsön, amelyet egyelőre szintén a szövetkezet perfektuál. Ha azután a gazdasági viszonyok valamelyest javul­nak, a szövetkezet további kölcsönöket utal ki. Lehet, hogy tavasszal már sor kerülhet erre. A sürgős kiutalásokra váró és ipartestületek részére folyósí­tandó kölcsönön miinl még mintegy tíz­millió pengő építési kölcsönről lehet szó. Budapesten fokozódik az építkezési kedv Érdekes jelenség, hogy ugyanakkor, amikor a kölcsön előzetes lekötése nél­kül megkezdett építkezések egyel­őre meg­akadtak, a fővárosban meglepően sokan kezdenek új építkezést. Mint az Új Nem­zedék már jelentette, az új építkezések fellendülése kapcsolatban van a tömeg­­hisztériával és mindenki, aki készpénz­zel, vagy bankbetéttel rendelkezik, igyek­szik pénzét ingatlanba fektetni. A város­házán meglepően sok építési engedélyt kérnek és minden engedély kiadását azzal sür­getik, hogy az épületeket még az idén tető alá akarják hozni. A magánépítési bizottság két egymást követő ülésén egy ötemeletes, egy háromemeletes, két két­emeletes, tizenkét egyemeletes bérházra, harmincegy családi házra és három eme­letráépítésre adott ki engedélyt. Újabban is egész sereg építési engedélyre vonat­kozó kérvényt adtak be, amelyet szintén sürgősen megkapnak az érdekeltek. Az új kérvények így oszlanak meg: egy öt­emeletes, egy háromem­eletes és négy két­emeletes, hat egyemeletes egerház, egy üzletház és huszonhét családi­­ ház. A kiadott építési engedélyek, valamint az új kérvények száma jelentősen " megha­ladja a normális időkben kiadott engedé­lyek számát. A Fa­JLO AIJLkmk»

Next