Uj Nemzedék, 1932. november (14. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-03 / 246. szám
/I Ifi '■ p: $1—& a IDUI _ /JEN a kisgazdapAm A szil eláll, de nyugat felől megint #wJT##'!J$mWL\ wJWEéJ' W s!r,9 kísérte vezérét - meddig fogja borulás jön. lé# IJ# követni? • “ ____________ |//Nemzetiek Budapest, 1932 nov. 3. csütörtök , XIV. évfolyam, 246. Zengett-zúgott az élet tengerárja a hőstek birodalmában, fények lobbantak fel a hantokon, tüzek szikráztak szerte az éjszakában, amerre vitte a vonat a vándort, kocsik kocogtak az országutakon, autók robogtak, a vonatok zsúfolva voltak emberekkel, akik messze temetők felé igyekeztek, hogy a gyertya könnyező lángját meggyújtásuk kedveseik hantján. A halottakra való szép emlékezés megmozgatta az érlők dermedt világát néhány órára, a magyar élet holt vizei kicsaptak medrükből, utaztak, vettek, elkudoztak az emberek. A fagyott erekben megindult a vér lüktető áramlása, az ájult élők ébredezni kezdtek, az örökre alvók kedvéért. Aki szerte nézett e két nap alatt városon és falun, aki végig utazott az országon, ámulva látta, mint lendül át a temető kedvéért az élők nagy temetőjén, elérevesztett országon az élet hatalmas forró hulláma. A föld alá tért Magyarország mozdította ki letargiájukból az ájultakat, akik még a föld fölött vannak és mégis olyan csüggedtek, mintha már nem élnének. A holtaik keze nyúlt ki a hantok alól, hogy intse és figyelmeztesse és korbácsolja az élni nem tudóikat, az élni nem akaróikat: élni, emberek, élni! Dolgozni, küzdeni, meg nem adni magatokat a balsorsnak, el nem nyúlni bágyadt ájularcban a porondon . . . Végignéztünk a sürgő-forgó utcákon, a népes országutakon, a robogó gyorsvonatokon, az agyonzsúfolt vicinálisokon, az embereikkel rakott kocsikon, a zsongó virágpiacokon, láttuk emberek százezreit siető léptekkel a temető felé igyekezni és feltámadt szívünkben a kérdés: vájjon csak a halottak iránt érzett kegyelet képes-e már, hogy megmozdítsa e félig élők világát? Nincsen már életerő bennünk, egészen hiányzik belőlünk az élet heves akarásai Kiszikkadt velőnkből az önfentartási ösztön? Ha ennyi élet buzog fel városokban és falvakon e két napon drága halottaink emlékezetére, miért nem zeng így az élet árja máskor is? Miért nem tesszük meg a kötelességünket az élőkkel szemben is? Néma csend üli a magyar földet, dér szürkül a lelkeken, szélütött bénaság a tagokban, halálig álmosság az idegekben. A halottakra való emlékezés napjai tudták csak megmutatni, hogy vannak órák, mikor bizseregni kezd a vérünk, megrendül bennünk az élet ritmusa, forgalom, mozgás, cselekvés hangja és sziké tölti be az élők nagy temetőjét, aföld feletti Magyarországot. A halottak kedvéért mozdult meg néhány órára a tespedő magyar tömeg, csak a halottak emlékéért. De a halottak azt mondják, a halottak, akik mindezt a mozgást, életet, fürgeséget megrendítették a halálos magyar csöndben — a halottak azt üzenik a hantok alól, hogy ismerjük fel az élettel szemben való kötelességünket is, — hogy tudjunk élni a magunk kedvéért is, ne csak a sirhantokért. Herriot. a .„....Sie 4' "5 „Aki az ingünket akarja, az jöjjön és húzza le « rólunk!** A francia leszerelési tervezet a Versailles békeszerződés revíziója alapján áll? Páris, november 2. Herriot francia miniszterelnök feleségével együtt tegnap óta Spanyolországban tartózkodik. Érkezését és madridi tartózkodását több politikai jellegű incidens zavarta meg, amelyet a szélsőjobboldal és szélső baloldal rendezett. Az egyetemen a royalista és katolikus diákok tiltakoztak Herriot spanyolországi látogatása ellen, mire a republikánus diákok megtámadták őket. Itt olyan súlyos kimenetelű verekedésekre került a sor, hogy az egyetemet be kellett zárni. Kisebb utcai incidensektől eltekintve, a francia miniszterelnök látogatása programszerűen folyik le és természetesen Herriot áll a spanyol sajtó érdeklődésének középpontjában. A francia minisztereknek, hogy kielégítse a lapok tudósítóinak érdeklődését, tegnap sajtófogadást tartott, amelynek külön értékességet adott az alábbi jelenet : Egy spanyol újságíró közölte Herriot miniszterelnökkel, hogy Spanyolországban azt óhajtják, hogy Franciaország egyezzék bele a versaillesi békeszerződés háborús felelősségről szóló részének módosításába. Herriot szomorú mosollyal így válaszolt: — Azt hiszik Önök, hogy a mi beleegyezésünk megváltoztathatja a tényeket. • A történelem fog ítélkezni. Bármint állítják is majd be a történteket, Franciaország sohasem fog a támadó színében feltűnni. Miért vetik szemünkre azt, hogy mi gátoljuk a leszerelést? Hiszen Franciaország az, amely a leszerelést állandóan akarja. Most már a harmadik leszerelési tervet terjesztjük elő és a nehézségek ellenére kizartunk szándékaink mellett. Többet nem lehet tőlünk kívánni. Ami a pénzügyi kérdéseket illeti, Lausanneban már mindent elmondtunk. Mit kívánunk még tőlünk, hiszen mindent odaadtunk. — Az ingünket kívánják? Ezek után a szavak után Herriot felemelkedett és keserű meggyőződésteljes hangon így szólt: — Nos, aki ezt kívánja, az jöjjön és húzza le rólunk! Vasárnapra virradó éjjel közzétették Párisban az új francia konstruktív leszerelési és biztonsági tervezet teljes szövegét, amelyből kiderül, hogy annak nyolc pontja van és nem hat, mint azt eredetileg Herriot a kamarában közölte. A hetedik és nyolcadik pont kimondja, hogy az egyes államok leszerelési intézkedéseit szoros kapcsolatba kell hozni egymással, és hogy azok a hatalmak, amelyeknek tengerentúli birtokaik vannak, mentesülnek a gyarmatok védelmét szolgáló haderők leszerelése alól. Nagy fontosságot tulajdonítanak azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket Normann Davis, az Egyesült Államok leszerelési fődelegátusa folytatott Párisban és állítólag Davis annak a véleményének adott kifejezést, hogy a francia tervezettel meg van elégedve, különösen abból a szempontból, hogy Herriot leszerelési tervezete a versaillesi szerződés revíziójának alapján áll és lehetővé teszi Németországnak a költséges zsoldos hadsereg helyett az általános védkötelezettség bevezetését. Azzal is meg van elégedve Davis, hogy a francia tervezet teljesen az Egyesült Államokra bízza, milyen formában kíván részt venni az európai béke garantálásában. Nagy általánosságban a politolikai feszültség enyhülését várják és számítanak arra, hogy Németország most már visszatér a leszerelési értekezletre. Ennek a reménynek támpontot ad az is, hogy Papen német kancellár igen békülékeny hangú nyilatkozatot tett egyik amerikai lap tudósítója előtt s ezt a nyilatkozatot most teljes terjedelmében köztik a párisi lapok. A chartosok birsi, a családfentartók két szavazati jogot kapnak Németországban Berlin, november 2. A német választási harc utolsó hete váratlanul nagy ellanyhulást mutat s az agitációs tevékenység is feltűnően vontatottá vált az egész birodalomban. A november 6-i választást megelőző utolsó vasárnapon alig tartottak már gyűléseket s az egyetlen nagyobb agitációs gyűlést a nemzeti szocialisták tartották meg a berlini sportpalotában, ahol azonban a várt óriási tömegek helyett csak húszezer ember vett részt. A plakátharc sem folyik olyan nagy erővel, mint az elmúlt választásokon és a szokásos politikai összeütközések sem fokozódtak a múlt vasárnap folyamán olyan véres harcokkál, mint annakelőtte. Az egyetlen komolyabb Utcai verekedés Hamburgban volt a Lobogószövetség, a nemzeti szocialisták és a kommunisták kortesei között. Bz