Uj Nemzedék, 1933. január (15. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-01 / 1. szám
IDŐ: „ KÖZELKRIMfZOTT SCHAIR: Köd, hó nem lesz. fl Svábhegyen 6, Hármas- ~ Mít szeretne újévre? határon 6, Csúcshegyen 5 cm. hó van. fl köd %*,# — Évszámcsökkentést... 1913-ig egyes helyeken felszakadhat. Budapest, 1933 jan. 1. vasárnap A XV. évfolyam, 1. szám Újjáéledés Nem úgy suhant el felettünk az elmúlt esztendő, mint a röpke felhő és a könnyű szellő. Kínos lassúsággal döcögött rajtunk keresztül, mint egy nehéz, kenetlen tengelyű szekér. Szeggel bőven kivert kerekes csontig, velőig hasítottak nyomot a testünkbe. Nehéz esztendő volt. Viharos szele megrázta életünk fáját. Be a sok rügyet, festő virágot, megérni nem hagyott gyümölcsöt, reményt, vágyat, várakozást, vert le róla. Nem szívesen eresztjük meg emlékezetünket sem tallózni a közelmúlt letarolt tájain. Félünk, hogy a sok tüskén, bozóton, haladékon összevérzi szárnyait. És szégyenkezünk is az emberi természet gyarlóságainak annyi dicstelen maradványa miatt. Az egyéni bűnök is megsokasodtak. Erkölcs, vagyon, élet ellen esztelenebbek és vakmerőbbek lettek a merényletek. De azért nem ez vet történelmi árnyékot a letűnt, évte. Néra. A gyászkő részét az a tehetetlenség adja, amellyel a vezető népek sorsának intézői voltak megverve. Mig az idő haladt, a veszélyek nőttek, a bajok szaporodtak s a mindenütt feltört nyomorúság vadvizei már milliókat sodró árrá dagadtak, ők egyhelyben topogtak, ugyanabban a krétakörben forogtak és elvi deklarációik picinyke bögréjével próbálták a nagy feladatok tengerét kimeríteni. Ez a tehetetlenség, ez a viharos élettenger partján kagylókkal játszó kicsinyesség okozza a népek fokozódó szenvedéseit és hagyta megoldatlagi problémák súlyos terhét a beköszöntő új esztendőre. A kívánságok iránya tehát adva van. Ne legyen az újév olyan meddő és terméketlen a nemzetközi kérdések rendezésében, a világra szóló feladatok megoldásában, mint az elmúlt volt. Az egymásra utaltság, a népek sorsközösségének tudatát belénk verte a múlt szeges ostora. Arra talán rájött már a fa csúcsán legtöbb napsu gázt élvező szerencsés is, hogy, ha ,a gyökérbe már belerágta magát a kór, akkor visszavonhatatlanul eléri a sorvadásos halál a legfelső ágat is. Legyen tehát az új év a szociális tanulságok alkalmazásának, a lefelé áradó testvéri szeretetnek a kora. Legyen népek javára való nagy döntések ideje. Legyen elindulás a tespedésből a lüktető életbe. Legyen mozgás, cselekvés, friss tempó, általános zsendülés, fakadás, mint a terheltés után a virágtermő tavasz. A távozó év felszántotta a talajt. Könybe, vérbe áztatott tanulságok magvát hintette le«l». Re nj növelje belőle a béke és tnbérszeretet, fl belátás és bölcsesség gyümölcsét és terítse meg vele az éhezők, népek és emberek asztalát. Legyen jogos remények teljesülése. Itt a vádirat a Drehr Imre ellen Az indokolás szenzációs megállapításai Drehr szerepéről Wass József kiflit Már napokkal ezelőtt elkészült a budapesti királyi ügyészség vádirata Drehr Imre ellen. Ezt a vádiratot azonban hivatalosan csak ma délelőtt juttatta el Farótity Pál főügyész a clmnelo törvényszék elnökéhez, Töréky Géza dr.-hoz. Az ügyészség vádjai minden eddigi elgondolást felülmúlóan súlyosak. S különösen a vádirat indokolása az, amely a terhelő adatoknak szinte végtelen sorát vd.Állítatta fel a volt államtitkár ellett., A vádpontok a következők: háromrendbeli hütlen kezelés büntette, egy rendbeli hűtlen kezelés vétsége, egy rendbeli csalás büntette és tizenhárom rendbeli hivatali sikkasztás büntette. Különösen nagy részletességgel tárja fel a vádirat Dréhr Imrének a Krausz Simon bankházával VillSemmam*'*** * „ ixuris a fi' hói a r, é h ó I — mondja a vádirat —, hogy Krausz Simonnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, mint a népjóléti minisztérium politikai államtitkára, a kincstárnak tudva és akarva vagyoni kárt okozott“ . . . S ezután felsorolja a bicskei kastélyvásárlást, a hűvösvölgyi üdülőtelep megvásárlásának ügyét, az albertfalvai építkezést, az autókicserélések, a Vass-féle bútorok ügyét s ezenfelül különböző sikkasztási vádakat, fénykép- és szobor ügyeket stb. és Súlyos megállapítások az indokolásban Majd belekezd a vádirat a több mint száz oldal terjedelmű indokolásba. Elmondja, hogyan alakult meg a népjóléti minisztérium s milyen hatásköröket vett át más minisztériumoktól, milyen intézmények vezetésére és irányítására volt hivatva. Megállapítja, hogy az új minisztérium ügyeinek intézésével kapcsolatban egyrészt jelentékeny pénzösszegek hovafordításáról kellett rendelkezni, másrészt pedig hogy az ügyek intézését nem csupán fennálló jogszabályoknak, vagy kiépített gyakorlatnak, de sok esetben csak az ügy sajátosságát felismerő szociális érzéknek kellett irányítani. E sajátságos körülmények okozták, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter ügyköre nem volt mindig jogszabályokkal körülhatárolt működési kör. Hivatását a miniszter csak akkor tölthette be a törvény elgondolásának megfelelően, ha a felügyelete alá tartozó intézmények közegei híven és megfelelő részletességgel tájékoztatták, irányítását kérték. Amint azonban ez az állandó és közvetlen összeköttetés a miniszter és az alárendelt szervek között meggyengült, az egységes irányítás s az intézmények közös cél érdekében való működtetése is lehetetlenné vált. Ez a gátló tényező: Dréhr Imre — Ez a gátló tényező lépett működésbe a népjóléti minisztériumban — mondja a vádirat —■ Dréhr Imrének mint politikai államtitkárnak faltatalba lépés« után. Dréhr Imre eleinte különböző, hivatali méltóságával össze sem egyeztethető szolgálatokkal igyekezett Vass József miniszter bizalmába férkőzni. Az apró szolgálatok magukkal hozták, hogy Dréhr Imre állandóan a miniszter kiirvatlan közelében tartózkodhatott. Jelenléte gyakran feszélyezte azokat, akik a miniszternek amített Dréhr Imrére vonatkozólag se bizalmas jelentéseket óhajtottak tenni. A fokozatosan kimélyülő érintkezést Dréhl Imre arra használta fel, hogy a miniszter hatásköréből egyes ügyek intézését szinte észrevétlenül teljes hatáskörrel magához vonta, másrészt állandó jelenlétével és a miniszterrel érintkezőMitism megtartásával elérte azt , is, hogy Vass József régi bajzatai a minisztertől eltávolodtak. Az így szerzett hatáskört Dréhl Imre a hozzá közelálló és kedvét kereső személyek támogatására, valamint az ő rendelkezéseinek vakon nem engedelmeskedő tisztviselők üldözésére, megbélyegző áthelyezésére használta fel. Különös igyekezettel és határozottsággal vonta szinte miniszteriális hatáskörrel a maga hatalmába az Országos Társadalombiztosító Intézet ügyeinek vezetését. Feljogosítottnak érezte magát arra, hogy még a miniszter intézkedéseit is módosítsa, felelősségre vonta azokat a főtisztviselőket, akik távollétében a miniszter által elfogadott rendeleteket kiadványozták és akik a miniszter határozott utasítását végrehajtva, OTI-ügyekben a miniszternek jelentést tettek. Hatalmi túltengése utóbb már annyira jutott, hogy az OTI hatáskörébe tartozó utasításainak teljesítésére a prseleteken, vagy telefonon szólította fel az OTI hivatalos vezetőit, így fejlődött ki az a kivételes és szokatlan hatásköre, amely a miniszteri teendők megkönynyítésének ürügyével olyan hatalmat egyesített magában, hogy az államtitkár szerepe gyakran nem csupán egyenrangúvá vált a miniszter szerepével, hanem azt fölül is múlta, így érthetők meg azok a tör-enzívenes és büntetőjogi felelősséget maguk után vonó intézkedések, amelyeket Dréhr Imre tett. Az önhatalmúan magáhozragadott hatáskör tette lehetővé, rehajtották. Dréhr Imre az intézkedések végrehajtását erőszakosságig menő hatalmaskodással kényszerítette ki. (folytathm « 1. oldalon)