Uj Nemzedék, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

\ / g / IDŐ: EGY HONG JI HÁTTÉRBEN / Élénkebb szél és nyugatról átmeneti !­­ — Panama miatt meghalni? Okos lehűlés. Esti főleg északon. Már fr J­­­r fi ember inkább él belőle... zivatar is lehet. Budapesten ma IpPjJK // 10 órakor 16 C van. Wf|w\ : ' UJ Nemzedék Budapest, 1933 április 1. szombat ^ R # XV. évfolyam, 74. szám Csak nyugalom! Nagyon fáj a fogad? A fő, hogy ne jajgass. Vágj barátságos arcot. Mosolyogj is egy kicsit. Nyomd el a fájdalmat. Az arcod, rángatód­­zása, a szemed könnyes csillogása ne árulja el, hogy az idegeidben fel-le szaladgál a kín. Ha majd mindezt szépen önmagaddal elin­tézted, akkor meggyógyítom a fo­gadat. Esetleg kirántom. Majd ha már csendben és békében leszel. A francia jólakottság adja ezt a tanácsot a világháború által meg­nyomorított népeknek. Elsősorban persze nekünk. Szálka van a kör­münk alatt. Megcsonkított testünk sajog. Élni nem bírunk ezen a terü­leten, amelyen hiányzik az ipari nyersanyagszükséglet kilencven szá­zaléka. Agyonterheltek nyugdíjak­kal, mert az elrabolt területek tiszt­viselői nem mehettek máshová, csak hozzánk és nem kérhetnek mástól, csak tőlünk. Az elszakított testvé­rek fájdalma átsikolt a kettévágott megyék túlsó részéből. Hiába dug­nék be a fülünket, b­elehasít az agy­velőnkbe. De hallgassunk, nyugod­junk meg, csillapodjunk le. A fran­cia recept szerint csak azután lehet majd beszélni arról, hogy kellene-e valamit változtatni a sorsunkon. Bevalljuk, hogy ezt a logikát nem tudjuk méltányolni. Eddig úgy tud­tuk, hogy zörgessetek és megnyit­­tati­k, kérjetek és adatik. Ezt mondja az Írás. A latin pedig: aki hallgat, beleegyezni látszik. A ma­gyar közmondás szerint a néma gyereknek az anyja sem érti a sza­vát. Csak nem azért akarja a fran­cia bölcs,elég a megnyugvást taná­csolni nekünk, hogy azután ugyan­ilyen bölcsen, azt hajtogassa ké­sőbb, hogy ime, nincs panasz többé, ne bolygassuk a megülepedett álla­potot, ne csináljunk változtatást ott, ahol a változatlanba belenyu­godtak? Az egész világon fellendült revíziós mozgalmat még­sem lehet ilyen könnyen eltanácsolni. Ben­nünket a tövisek ébren tartanak. Az ínség nem hagyja, hogy meg­elégedett mosolygás telepedjen ar­cunkra és onnan a hatalmasok ked­vencei számára a dolgokba való beletörődést hirdesse ország-világ felé. Nem. Ilyen fakk­csodára nem vagyunk képesek. Ami fáj, az fáj. Ami nincs, az nincs. Ami szorítja a torkunkat, az ki is jön belőle. Aki Európában nyugalmat és békét akar, az előbb segítsen, gyógyítson, tegye jóvá az igazságtalanságokat. Adjon, ne nyugalmat parancsoljon. Még a francia pénztömeg és szu­­ronyerdő sem lesz elegendő szank­ció ehhez a parancshoz. Nyugalmat Európa háborgó lelkiismeretének csak az érvényesült igazság adhat! Az igazság, amelyet meg lehet ölni. El is lehet temetni. Nagy követ is leh­et hengerteni a sírjára. De ad­dig e mélyre temetett halott nem engedi megnyugodni a földet, amíg "ki nem­ ássák belőle és vissza nem adják neki az életét, az életnek őt. Dot­fuss kancellár feloszlatta a szociáldemokrata a. Villatulajdonos a vecsési postarabló, aki két rendőr markából menekült és Bűntársa agyonlőtt egy bátor tiszt­viselőt, őt pedig a csendőr terítette le A Nemzeti Újság ma reggeli szá­ma röviden beszámolt arról a vakmerő postarablási kísérletről, amely az elmúlt éjszaka történt Ve­csésen. Az Új Nemzedék munkatársa ma kora reggel megjelent a helyszínen. A szemtanuk elbeszéléséből azután kiderült a rémdrámába illő bűn­tény minden részlete. Éjjel háromnegyed tizenkettőkor a szolgálatot teljesítő csendőrjárőr észrevette, hogy a postahivatal redőnyének hasa­dékain világosság szűrődik ki. Az egyik csendőr az udvar felől behatolt a postahivatal épületébe és bezörgetett az udvari ablakon. — Ki van benn? —­ kiáltott be. Bentről csak megkésve érkezett a válasz. — Rovancsolunk, hagyjanak bennünket dolgozni. A csendőr azonban nem elégedett meg ezzel a válasszal, hanem újra bekiáltott az ablakon: — Nyissák ki az ajtót és mutas­sák magukat. Ebben a pillanatban az utca felőli ablak kipattant és egy sötét alak ugrott ki rajta. Az egyik csendőr Virágh őrsve­zető megállásra szólította fel, az alak azonban vad fidással mene­kült. Virágh ekkor többször utána lőtt, a lövések azonban célt tévesz­tettek. A csendőrök ekkor fellármázták a környéket. Kiss azonnal összeesett. Az egyik lövés közvetlen közelről az állán érte a bátor magántisztviselőt, a másik az ütőeret ütötte át a szív fölött. A■ csendőr a lövések pillana­tában az ajtó mögé ugrott. Leterítik a banditát A betörő ekkor kirohant a szobá­ból, kezében a füstölgő revolverrel. Az ajtó előtt azonban szembe ta­lálta magát a két gyógyszerészet, akik rá akarták vetni magukat. A bandita újra lövésre emelte fegyve­rét, ebben a pillanatban azonban Virágh csendőr előugrott az ajtó mögül és készenlétben tartott kara­­bélyával fejbe lőtte a betörőt. A lövés a homlokon hatolt ide és azonnali halált okozott. Kiss ekkor még élt. Kellner dr. ezalatt feleségével birkózott az utcán. — Ne menj oda, sikoltotta az asszony, hallod,­ hogy lövöldöz­nek! A következő pillanatban azonban az orvos már ott állt a haldokló magántisztviselő mellett. Gyors in­jekcióval próbálta megmenteni Kiss Kálmánt az életnek, a sérülé­sek azonban oly súlyosak voltak, hogy ’ ... már nem lehetett rajta segíteni. A vecsési postahivatal körül a Halálos lövések a sötét szobából A postaépülettel szemben gyógy­szertár van, itt nagyobb társaság tartózko­dott. A lövések zajára vitéz Bognár Endre gyógyszerész és Kovács Ist­ván gyógyszeressegéd kirohantak a gyógyszertár melletti lakásból. Nyomban utánuk ment Kiss Kál­mán magántisztviselő és Kellner Mátyás dr., a község orvosa. Elsőnek Kiss ért, oda a posta­­hivatalhoz. Kezében egy ha­marjában előkerített vivókar­­dot szorongatott. A csendőr felrántotta az ajtót és Kiss belépett az ekkor már telje­sen elsötétített szobába. A követ­kező pillanatban lövés dördült el bentről, majd gyors egymásutánban még há­rom lövést adtak a szobából.

Next