Uj Nemzedék, 1934. január (16. évfolyam, 3-24. szám)

igeria, 1934 januá­r 3.________ BM—ii—SiniwiJim riw— Cf.Nemzedék Apósától akart hentes­asztalt szerezni férje feldarabolásához Bog­národ az alagi gyilkos asszony Az­ Új Nemzedék szám­olt be elő­ször az alagi szörnyű bűntény ér­dekes fordulatáról, hogy az ottani csendőrség alapos gyam­okok alapján őri­zetbe vette ifjú Bognár Istvánnét, egy hentesmester feleségét. A tanúk­­ vallomásai, a terhelő konkrét bizonyítékok, a véres fal és ágy, a felmosott pasiló, a véres szer­számok, valamint az, hogy a holt­testben­­felismerték Bognár Istvánt és hogy a tettes a mészéros és hen­­tesiparban feltétlenül járatos volt, késztették arra a csend­őrséget, hogy Bognárnét minden tagadása elle­nére letartóztassa. Az alagi csendőrség egyik külön­élő bájába vezették be pénteken este a gyilkossággal gyanúsított as­szonyt. Nem f­aggatták már, nem kér­deztek tőle semmit, sőt még a kér­déseire sem válaszoltak. A csendőrt nyomozásnak ez a módszere, amely az ilyen típusú bűnözőknél órák alatt nagy lelki változást szokott elodázni, most is bevált. A asszony percről-perce roskadt össze, példát­lan cinizmusából hamarosan letar­giába esett, sirógörcsök fogták el s vasárnap hajnalban halk, remegő hangon szólt a mellette szoborrá merevedett rendőrhöz: — Valani akarok. „Én öltem meg... a fiam tandíjáért“ Bognárnét a csendőrség irodájába vitték , jegyzőkönyvbe vették val­lomását. Első kérése az volt, hogy a fiával talákozhassék. A tizen­­négyéves diák nem is sejtette, hogy az édesanyja milyen szörnyű bűnt követett el. A drámai és egyben megható találkozás után szinte meg­könnyebbülve kezdett beszélni Bog­­nárné: — Én öltem meg. Iszákos volt, fél­tem tőle. Kártyázott, ivott­a a pénzt, amit én kerestem, nőkre köl­tötte. — Kedden, karácsony másnapján rám támadt, hogy adjak pénzt — folytatja szakgatott vallomását. — Nem volt, nem tudtam adni. — Azt követelte, hogy a 80 pen­gőt, amit fiamnak randijára tet­tem félre, adjam oda. — Összevesztünk... Körülbelül másfél óráig vitatkoztam vele, s akkor lefeküdtünk. Éjjel három órakor arra ébredtem, hogy a pet­róleumlámpa ég s a férjem a szek­rényben kutat. „Mit csinálsz ott?“ kiáltottam rá... „Hol a pénz?“ tá­madt rám a férjem. — Kiugrottam az ágyból, de ő nekem rohant s kétszer arculütött. Dőlt a vér az orromból és a szám­ból. A férjem revolvert szedett elő. „Ha megmozdulsz, lelőlek“ kiáltotta magán kívül. — Féltem, hogy beváltja fenye­getését, elszántan hozzá ugrottam, bírókra keltem vele és kicsavartam­ kezéből a revolvert. Itt egy pillanatra megállt vallo­másában. Izgatottan figyelte a csendőrök arcát, majd így folytatta: r-T. ...és véletlenül meghúztam a ravaszt. A revolver eldörrent, a go­lyó a férjem halántékába fúródott. Az arcát elöntötte a vér, az ágy­hoz vánszorgott és összeesett. Az ágynemű tele lett vérrel. Odalép­tem hozzá, meghalt. A gyilkosság után újra elaludt Bognárné A gyilkos asszony fázósan vonja maga köré bundáját, mereven néz maga elé s kezét tördelve folytatja: — Mi lesz most? Döbbent fel ben­nem a kérdés. Megrémültem a kö­vetkezményektől. — Visszafeküdtem az ágyamba, hogy gondolataimat rendezzem, de közben elaludtam. — Öt órakor fölébredtem. Ezután elmondotta, hogyan akart a holttesttől megszabadulni. Be­­vonszolta a szoba mellett lévő üres kamrába s előkereste férje szerszá­mait. — És hozzáláttam a feldarabolás­hoz. Először a lábát, majd a két karját, fejét, azután pedig a tör­zsét daraboltam fel. Másfél óráig tartott . . . Ezután felsoroltam a szoba padlóját, a vér nyom­okát le­vakartam az ágyról és a falról. A véres fehérneműt még hajnalban kifőztem. — Szabadulni az áruló bűnjelek­től, erre gondoltam . . . Tudtam, hogy reggel férjem egy barátja fog jönni látogatóba. S a kisfiamnak is, akiit az ünnepekre Alsógödre, rokonaimhoz küldtem, meg kell ér­keznie már. — Reggel megtöltöttem a két­ szatyrot: a kettévágott törzs és a két felsőkar volt benne. — A vasútállomás előtt találkoz­tam Pressel Újpestre mentem s ott találomra tértem be az Árpád­ utca 148. számú házba s a mellékhelyi­ségben kiöntöttem a szatyor tartal­mát. Az udvaron a péksegéddel ta­lálkoztam. Megállított. Azt mond­tam, hogy állati csontok voltak." — Izgatottan siettem vissza az állomásra, délben már otthon vol­tam. Féltem, hogy a szatyor áru­lóm lesz, rögtön elégettem mind a kettőt. — Délután érkezett meg a fiam. Kérdezte hol az apja. Azt mondtam Pestre ment. Közben azonban folyton csak az járt az eszemben, hogy a kamrában elrejtett többi testrészt hogy fogom eltüntetni. — Nem volt olyan kosaram, vagy edényem, amiben elszállíthattam volna. Ekkor jöttem arra a gondo­latra, hogy még jobban földarabo­lom a részeket. Hentesasztal kellett volna hozzá. — A gyereket átküldtem Dunake­szire a férjem szüleihez. Arra kér­tem őket, adják kölcsön a hentesasztalukat. — Tíz pengőt kértek érte, mert kölcsön nem akarták ideadni, csak eladni. Bognárné úgy beszéli el az utóbbi évtizedek egyik legborzalmasabb bűncselekményének részleteit, mint­ha csak valamilyen hétköznapi él­ményét mondatná el Amikor a fel­­darabolásról beszél, a férje holttes­téről, egy csöpp megbánás sem sfti- Szörnyű volna most egy köhögési roham!... De nem félek, mert Brondy cukorkát eszem. Ha Köhögsz végy STÜHMER GYÁRTMÁNY! szik rajta, s még talán azt is termé­szetesnek találta, hogy a férfi holttestét az apától köl­csönkért hentesasztalon dara­bolja fel. — Amikor a sötétség beállt, becso­magoltam a medence­részt és a jobb alsó lábszárt s ezzel Bertáék udva­rába osontam. A kutya nem ugatott meg, mert ismert. A darabokat be­dobtam az illemhelyre és elfutot­tam. — A belső részeket és a két combot Dunakeszin, a Kis-utca 3. szám alatti saját házamnak illemhelyére dobtam be. Vásár a megölt férj ruháival Másnap, csütörtökön reggel össze­csomagolta férje holmiját és Buda­pestre utazott, hogy azokat a Teleki­­téren eladja. Nem volt azonban elég körültekintő, mert megfeledkezett férje órájáról, továbbá az ing- és kézelőgombokkal felszerelt ingről, amelyeket a csendőrök a házkutatás során megtaláltak. A Teleki-téren a következő darabokat adta el: drapp őszi-tavaszi felöltőt hét pengőért, egy pár fekete fűzős férfi boxcipőt két pengőért, sötétkék zakkó kabátot hozzá­való mellénnyel, egy fekete, finom posztóból készült nadrá­got és két darab fehér férfi­inget hat pengőért. Délután négy óra volt, mikor visz­­szaérkezett az alagi lakásba. — Most már csak a fej, a bal láb­szár és a két alsókar eltüntetése volt hátra — folytatta vallomását Bog­­nárné. — Összecsomagoltam ezeket is és a Dunára mentem. A horányi csárdával szemben egy fűzfához kötve csónakot­ találtam, amelynek a végénél lék volt a jégen. — Egyenkint dobáltam be a vízbe a darabokat. Ugyan­csak ide dobtam be a revol­vert is. A megdöbbentő vallomás után Bognárnét szuronyos csendőrök kí­sérték át Dunakeszire, hogy a Kis­­utca három számú ház mellékhelyi­ségéből előszedjék az oda bedobott holttestrészeket. A holttestdarabo­kat, amelyeket hamarosan megta­láltak, az alagi temető halottas há­zába szállították. Kiszállt a csendőrség a Duna partjára is, ahol a helyszínére Bog­n­­árné vezette a csendőröket. A meg­jelölt helyen gereblyével kutattak a bűnjelek után, de a kutatás nem vezetett eredményre, mert a mun­kát a hirtelen megindult jégzajlás miatt abba kellett hagyni. Kés vagy revolver? A nyomozás se­mpontjából igen fontos, hogy a fej és a revolver elő­kerüljön, mert Bognárné váltig megmarad amellett a vallomása mellett, hogy az urát dulakodás közben lelőtte. A törzsrészen azon­ban, a nyaknál olyan mély szúrt sebet találtak, amely az or­vosok szerint azonnali halált okozott. Arra vonatkozóan, hogy Bognár Istvánnak volt-e revolvere, az is­merősök és családtagok azt vallot­ták, hogy soha sem láttak a hen­tesmesternél revolvert. Ugyanígy vallott Bognárné diákfia is, aki nem emlékezett arra, hogy valaha is revolvert látott a házban. A bestiális gyilkos asszony ügyé­ben az alagi csendőrség befejezte a bevezető nyomozást. Bognár István­­nét hétfőn este autón szállították be a pestvidéki ügyészség fogházá­ba s vele együtt a házkutatás, vala­mint a nyomozás alkalmával pro­dukált bűnjeleket is. Hangos tüntetés Bognárné ellen a pestvidéki törvényszéken tíjév napján szokatlan tömeg verő­dött össze a pestvidéki törvényszék Gyorskocsi­ utcai ajtaja előtt. Már éj­szaka elterjedt a híre, hogy Bognár Istvánnét, a férj gyükön alagi asszonyt átszállítják • pwtyWftrt IfrrjfwMft­ fog- 1 bétába, tönttme­g csendőrség sagyr barnaszinü autója dél tájban megérke­zett, hangos botrány tört ki. A járóke­lők hevesen szidalmazták a gyilkos asz­­szonyt s két embert elő is állítottak a rendőrök a kerületi kapitányságra csendháboritás miatt. Bognárnét két egyenruhás és két pol­gári ruhás csendőr kísérte a gépkocsin. Azonnal a f­ogházgondnokhoz vezették, aki felvette a gyilkos asszony személyi adatait, majd intézkedett, hogy a női vizsgálati foglyok második emeleti cel­lájában helyezzék el. Bognámó mind­addig i­tt marad, amíg a vádirat el nem készül, azután kerü­­l majd csak le a női fogházba. Bognárnét reggel lekísérték az I. emeletre az ügyészségre. Amikor a fog­ház rácsos ajtaján két szuronyos fog­házőr között, kilépett, a folyosó közön­sége újból szidalmazni kezdte. A gyil­kos asszony hajadonfőű­ volt, ugyan­abban­ a hódbundában, amelyben elfog­ták. Hogy a szidalmak elől menekül­jön, lehajtott fejjel, gyors léptekkel sietett előre a folyosón, két kezét fel­emelte, hogy eltakarja arcát, ekkor le­hetett észrevenni, hogy kezei egymás­­hoz vannak bilincselve. A pestvidéki törvényszék elnöke a vizsgálat lefolytatásával Köves Aurél vizsgálóbírót bízta meg. Bognárnét a fogházőrök azonnali a vizsgálóbíró elé vezették, aki megkezdte kihallgatását, amely lapunk zártáig még folyik. Telefonszá­maink: 12- 7-47, 12-7*411 13-­0-06, 21-8-84 8

Next