Uj Nemzedék, 1934. április (16. évfolyam, 73-96. szám)
1934-04-01 / 73. szám
\-JJh 1 1 1 U IDŐ: I két ünnepen enyhe. Dunántúl már eső valószínű. Hétfőn máshol is lehet eső. MA: HETI RÁDIÓ! j| amelyen már nem lesz magyar HpfJÉJ lamentáció?.» Budapesten ma 10 órakor 14 C van (//Nemzedék Budapest, 1934 április 1. vasárnap # R # XVI. évfolyam, 73. szám (flMIKOR JÖN EL EZ NHNSVÍT, Roppant idő e förgeteges két ezredév, mely elvágtatott fölöttünk azóta, hogy utolsót lehelít a szégyen fáján az Ember Fia. E közel száz emberöltő mohón megrágott népeket, országokat, eszméket, kultúrákat, homokba taposta az emberi elme gőgös alkotásait, eltörölte hódító fejedelmek, világbiró hatalmak nevét is, kicserélte százszor a világnak arcát. És e kétszer ezer esztendő mégsem birt a húsvéti ünnep varázsával, nem tudott megbirkózni mély értelmével, amely hervadhatatlan szépség, örök ifjúság, elpusztíthatatlan erő, mert olyan gondolatot adott az emberiségnek, amelyre legjobban szomjazott, vigaszt, amelyre legnagyobb szüksége volt és reményt, reményt, reményt, amire mindörökkön örökké rászorul a siralom völgyében. A húsvéti gondolat az üldözötteket, a megcsúfoltakat, a balsors fiait teszi erőssé két ezredév óta a soha meg nem fakuló igazsággal, hogy minden gyalázatból, nyomorúságból, még a halálból is van föltámadás. Aki keresztjét hordozza, egyes ember, vagy nemzet, egyén, vagy százmillió, véres szemével ama másik Keresztnek Útjára mered, mely a Koponyák Hegyére vezetett, a kinhalálba, ahol Istennek fiát is megfeszíthették. íme, lássátok emberek, szenvedők, megalázottak, kiuzsorázottak: Istennek egyszülött Fia elszenvedte mindazt, amit évezredek alatt szenvednetek adatott, őt is megkorbácsolták, őt is leköpték, őt is tövissel koronázták, vért verejtékezett ő is és meghalt gyötrelemben. A husvét példája a szenvedő örök százmillióknak, a változó és meg-megújuló tömegnek, mely „állítván jármába utódot, meghal“, hatalmas menedék a kétségbeesés éjszakájából. A husvét örökké ifjú hajnala zúgja a száz sebből vérző lelkek fülébe, hogy hiábavaló minden erőhatalom és ideig-óráig tart a gazság győzedelme, mert az anyag zsarnok-bilincse lehull a leigázott Lélekről, az Igazság ledobja a sir sziklafedelét és győzedelmesen föltárnád. E húsvéti tanulság, e húsvéti vigasz soha sem volt még olyan időszerű, mint ma, mikor egyetemes szenvedés görnyeszti porba az emberiség tömegeit. A szovjet antikrisztus korbácsa, az újpogányság szöges csizmája, a hitetlen kapzsiság emberevő mohósága alatt sínylődő tömegek fölserkenő hittel, meg nem tört bizakodással, vigaszt szomjazva figyelnek a húsvéti harangok ujjongó híradására. Mi, élve széjjelszabdalt magyarok is, szadista vérengzők és kontár csodadoktorok viviszekciós kísérleteinek áldozatai, tárjuk szélesre az ablakot, űzzük ki szobánk téli fülledtségéből a csüggedés lidérceit és fogadjuk magunkba a beáradó harangszóval a föltámadás örök biztatását. Messzeágazó kémkedési botrány Csehországban Horthy Miklós emlékeit Acton tengernagyról és az otrantói csatáról elmondta Scholtz sorhajóhadnagy, szárnysegéd Rövid újsághír közölte, hogy Acton tengernagy, az otrantei tengeri ütközet ellenséges flottillájának parancsnoka, meghalt. Tizenhét esztendő távolságából ködlik előttünk újra haditengerészetünk egykori dicsősége. 1917 május 15.... Az Uj Nemzedék munkatársa kérdésére Scholtz Andor sorhajóhadnagy — ez a századosi rangnak felel meg —, a kormányzó szárnysegéde, elmondta Horthy Miklós kormányzónak, az otrantói ütközetben résztvett cirkálóraj akkori parancsnokának visszaemlékezéseit flottánknak erre a győzelmes haditénykedésére. Scholtz Andor akkoriban mint zászlós szolgált a „He go- la nd“ hajón, a tengeri csatában elejétől végig harcban állott egységen. Szavainak nyomán elmosódik körülöttünk az aranycirádás parancsőrtiszti szoba, eltűnnek a pesti háztetők, a budai hegyek, s ott vagyunk a szürke, végtelen vizen. Az Adria sima tükrén még az éjszaka sötétsége burkol be jóbarátot, ellenséget, aknát, torpedórombolót, mindent, aminek szerepe lesz, mihelyt a tavaszi hajnal első sugarai átfúrják magukat az éjszaka homályán. Mert ugyanilyen ígéretes, napfényes tavasz borult akkor is a lőporfüstös ködgázas hullámok fölé ... Scholtz Andorban is újjáéled az egykori tengerész, önfeledt lelkesedéssel magyaráz. Horthy Miklós eszméje volt az, hogy az Adriai-tenger bejáratát őrző ellenséges „driftereket“, — így hívták ezeket a szabadtengeri halászgőzösökből regrutálódott ágyús űrhajókat, amelyek hosszú, mély dróthálót vontattak maguk után — rajtaütéssel meg kell semmisíteni. Tengeralattjáróink kijutását a Földközi-tengerre ugyanis rendkívül megnehezítették ezek a veszedelmes hálók: ha ebbe belegabalyodhat az U-hajó, nem volt menekvése, tettünk, másik tizet ronccsá lőttünk. Ha jól emlékszem vagy hetven tengerészt megmentettünk. Mind angolok voltak, később saját szövetségeseik ágyutüzét kellett végigszenvedniök és amikor a kikötőbe kerültek, ünnepélyesen megköszönték az életük megmentését. — A mentés alatt nem indultak ellenséges hajók az üldözésre? — De igen. Brindisiben már hajnal előtt begyújtották a kazánokat. — Feltétlenül meg kellett ütközni az ellenséggel? — Nem Horthy Miklós a cirkálóraj parancsnoka, az egységeink egyesülése után tisztán látta a repülő- és felderítőosztag jelentéseiből, hogy milyen túlerővel kerül szembe és hogy az a tekintetbejövő vizeken miként oszlott meg, így módjában állt volna, hogy harc nélkül vezesse vissza az egységeit Cattaróba. Csakhogy a „Csepel“ és a „Balaton“ nehéz harcba keveredtek az ellenséges túlerővel és Horthy parancsnok, felfogva rádiójlentésükt, egyensen az ütközet színhelyére irányította a cirkálókat. A legzgalmasabb filmet is túlszárnyalja Scholtz sorhajóhadnagy elbeszélése, amelyben a maga visszaemlékezésein keresztül Horthy Miklós emlékeit mondja el. Négy francia torpedóromboló oldalról támadta meg flottillánkat. Horthy nyolc kilométeres távolságban tűz alá veszi és elzavarja őket. Erre lőtávolon kivid követték hajóinkat és mozdulatainkról szikratávírójelentést küldtek Acton tengernagynak. Azután: Fliegeralarm! Már hulltak is a bombák, egy se találj Huszonkét megsemmisített, őrhajó Május 15-ére virradó éjszaka kifutott a cattaroi öbölből Horthy Miklós sorhajókapitány vezérhajója, a „liovara“, mögötte a „H el g o l and“ és a „La id a“ cirkálókkal. ,— Két felderítő torpedórombolónk , a „Csepel“ és a „Balaton“— meséli Scholtz Andor — lehúzódtak Valona alá. Itt csapatszállító gőzösökre bukkantak, amelyeket egy olasz torpedórombolóval együtt azonnal elsüllyesztettek. Éjszaka három óra tájban legyezőalakban elváltak egymástól a cirkálók, hogy a Cap-Sta--Maria di Leuca és Fano szigetek között az Adria bejáratánál őrszolgálatot teljesítő, dróthálós hajókat megtámadják. A „Saida“ bukkant elsőnek ilyen drifter flottillára, leadta a jelzést, hogy a legénység hagyja el a hajókat. — Ilyen előkelő gesztusra is jutott idő? — Természetesen. A tengerész bajtársi szellem az ellenség iránt is belátással van. — Hány hajót sülyesztettek el? — Tizenkettőt elsüllyesz