Uj Nemzedék, 1934. október (16. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-02 / 222. szám

/ B8BI II PRAG« DÍSZSZEMLÉN 'Z( p W katonai gyakorlatokat mutattak be a francia ^lutw^rá ^ I csapatok felülmúlhatatlan tükéllyel csinál­ ^V I II1IEUZEV1IV I I imWltl IldlL Tizenötödik évfordulóját ünnepli az ország an­nak a történelmi eseménynek, hogy Horthy Miklós fővezér a Nemzeti Hadsereg maroknyi csapata élén be­vonult az ország fővárosába. Mi­lyen egyszerűek és szinte elkopot­­tak ezek a szavak: ünneplés, Nem­zeti Hadsereg, főváros, mennyire nem fejezi ki, amit a nemzet érez s ami tizenöt év messzeségében szinte már valószínűtlennek tűnik. Főváros: egy kifosztott, háború, for­radalom, proletárdiktatúra szörnyű­ségével meglépett, pénztelen, éhező, ájult város, amely minden este úgy aludt el — ha elaludt —, hogy nem tudta mi virrad rá holnap. Nem­zeti Hadsereg: néhány lelkes, áldo­zatkész, hinni és bízni tudó álmodó alkotása, a háborúból itt maradt fegyverekkel, gondosan kipucolt, megfoltozott egyenruhával felszerel­ten, ismeretlen feladatok előtt, de a szívében bátorság és elszántság s az élén fehér lovon a fővezér. Mi volt itt tizenöt évvel ezelőtt, Te­remtő Isten, milyen hit, optimizmus és fantázia kellett hozzá, hogy va­laki magas helyen, felelős állásban a rendelkezésre álló majdnem semmi erő és a velünk szemben levő mér­hetetlen hatalmasságok ismeretében vállalkozni merjen ennek a nemzet­nek a feltámasztására, új hazájának az elfoglalására, régi nagyságának a felébresztésére! Ez bizony törté­nelmi hivatás, kemény, talpig fér­fit kívánó munka volt és csak sze­retet és hála szállhat afelé, aki ezt a munkát az elmúlt nem egészen tizenöt év alatt elvégezte. Mert övé az érdem és a dicsőség. Horthy Mik­lósé, a kormányzóé, akit alkotóké­pességének, Ilitének, magyarságá­nak teljességében boldogan lát ma­gas méltóságában egy egészen más ország, mint amilyennek tizenöt év­vel ezelőtt fővezére lett. Nem volt a világon, de talárt a történelemben sem esettebb, nyomorultabb, re­ménytelenebb, ősi földjétől, becsüle­tétől, betevő falatjától kegyetleneb­ből megfosztott nép akkor, és ma — nem dicsekvés ez, hanem tárgyila­gos nemzetközi megállapítás — nincs nyugodtabb, rendezettebb, biztonsá­gosabb pontja a földnek. A ránk­­szakadt balsorsot elhárítani nem le­hetett, de elviselni jobban tudtuk, mint más és ha néha megingott a lábunk ennek a nehéz és gyilkos időnek a zuhatagában, csak felfelé kellett néznünk s a kormányzótól kaptunk példát a sorscsapások ösz­­szeszom­lott alakkal való kemény s férfias elviselésére. Az ünneplés már megkezdődött, az évforduló minden órával közeleg, hirdessék most ezek a sorok is a becsületét annak, aki tizenöt évvel ezelőtt nemcsak a fő­városba vonult be, hanem a­­magyar történelembe is. Budapest, 1934 október 2. kedd XVI. évfolyam, 222. szám lístm­enc ■ nTM*11 légáramlás, északon egy-két helyen esetleg délutáni zápor SUUJHIJHON ESŐ. HŐFOK ALIG VÁLTOZIK. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 19 C VAN Barthou pozíciója : megrendült! Paris, október 1. A nemzetközi politika legutóbbi eseményei, amelyek filmszerű meg­lepetéssel zajlottak le, igen komoly jelek szerint megrendítették Barthou francia külügyminiszter pozícióját. Pétain tábornagy, hadügyminiszter a legközelebbi minisztertanácson, amely jövő kedden, október kilence­dikén ül össze, nyílt támadásba megy át Barthou ellen. A francia nagyvezérkart ugyanis rendkívül nehéz helyzetbe sodorta a lengyel-francia viszonyban bekövet­kezett elhidegü­lés, tekintettel arra, hogy Lengyelország volt eddig Fran­ciaország legerősebb katonai szövetségese, amelynek a nagyvezérkar az évek hosszú során át kidolgozott vala­mennyi stratégiai tervben fon­tos szerepet juttatott. A lengyel hadsereget, mint emlé­kezetes, a francia vezérkar szervezte meg, amely nem is gondolt eddig arra a le­hetőségre, hogy bármely esetben nélkülöznie kelljen Lengyelország katonai erejét Barthou külügyminiszternek azt a felfogását, hogy Franciaország az orosz szövetségben megfelelő pótlást kapott Lengyelország fejébens, a nagy vezér­kar semmiképpen sem osztja. A kormány több más tagja is elégedetlen azokkal a fordulatokkal, amelyeket Barthou külügyminiszter­­sége idézett fel. Hiú ábránd ... A közvélemény is rendkívül nyug­talan Franciaországban. Most már londoni jelentések alapján fá riadtan írüak a lapok arról, hogy Lengyel­­ország közös határt akar Magyaror­szággal és pedig Csehország rovásá­ra, ami azt jelenti, hogy az új Németországgal rokonszen­vező Lengyelország a békeszerző­dések határmegállapító szakaszai­nak megváltoztatásán dolgozó ál­lamokhoz csatlakozott. A félhivatalos jellegű la­pok egye­lőre igyekeznek úgy feltüntetni a lengyel—magyar közös határ gondo­latát, mint a varsói k­ormány kísér­leti éggömbjét, de ezekből a közle­ményekből is kiolvasható az aggo­dalom, hogy a lengyel külpolitika teljesen elszakadt a francia diplomá­ciától. Gömbös Gyula magyar miniszter­­elnök varsói látogatása, amelyet cá­­­lóinak is, meg nem is, valamint Pa­pén volt német alkancellár, bécsi kö­vet váratlan magyarországi látoga­tása szintén nyugtalanítja a franciá­kat. Az Excelsior, amely pedig nem tekinti orvosolhatatlannak a francia --lengyel szakadást, hiú ábrándnak mondja azt a re­ményt, hogy Lengyelország jövő­beni külpolitikáját a mai kelet­európai helyzet megszilárdítására irányuló francia törekvéseknek megfelelően fogja folytatni. — Hiú ábránd az is, — írja a lap — hogy Magyarország minden fenn­tartás nélkül csatlakoznék a f­rancia —olasz közeledéshez. Franciaország­nak figyelemmel kell kísérnie azt a rejtélyes játékot, amely Berlin, Varsó és Budapest közt folyik. Diadalmenetben tért haza Beck külügyminiszter Varsó, október 1. A Génfből hazatérő Beck lengyel külügyminiszter utjának második szakasza is, Krakkótól Varsóig valósággal diadalmenet volt Az állomásokat mindenütt zászló­­diszbe vonták s a nagyobb pályaud­varokon üdvözlő beszédek hangzot­tak el. A külügyminisztert, aki teg­nap délben érkezett meg Varsóba, a főváros pályaudvarán óriási tömegek, a különböző tár­sadalmi egyesületek és szerveze­tek küldöttségei fogadták. Ott é volt a kormány valamennyi tagja, a törvényhozás két, házának elnökei és a hadsereg képviselői. A berobogó vonatot a lengyel nemzeti himnusz fogadta. Michalowitz egye­temi tanár, volt rektor mondta az üdvözlő beszédet, hangsúlyozva, hogy az egész nemzet egységesen, követi a kormányt és Pilsudski tábornagy politikáját. Beck külügyminiszter vá­laszában kijelentette, hogy Lengyel­­ország immár azok közé az erős ha­talmak közé számítja magát, ame­lyek megbecsülik önmagukat s a többi nemzetekhez hasonlóan megbecsü­lést követelnek a maguk részére. A kormány külpolitikája megin­gathatatlan elveken nyugszik. A fo­gadtatás után Beck lakására hajta­tott. A zászlókkel díszített útvonalon mindenütt sűrű tömeg állt sorfalat A tömeg később Pilsudski tábornagy lakása elé vonult, ahol lelkes tünte­tést rendezett. Eddig csak Schuschnigg római útja biztos Bécs, október L Schuschnigg osztrák szövetségi kan­­cellár előreláthatóan november ele­jén utazik Rómába, hogy Mussolini­val tanácskozzék. Egyelőre még nem tudni, hogy a kancel­lár ellátogat-e Parisba és Lon­donba is, bizonyosra vehető azonban, hogy ta­lálkozik vezető francia és angol ál­lamférfiakkal. A Wiener Sonn- und Montagszeitung ,,jól értesült forrás­ra“ hivatkozva azt írja, hogy Benes cseh külügyminiszter is november fo­lyamán utazik Rómába. Cáfolják Kánya visszavonulását Az utóbbi időben különböző olda­lakról olyan hírek terjedtek el, hogy a külügyi tárca vezetésében személyi változásra, kerül sor. E hírek szerint arról lenne szó, hogy Kánya Kálmán külügyminiszter egészségi állapota következtében visszavonul a külügy­minisztérium vezetésétől és helyét mással töltik be. Az­ Új Nemzedék munkatársa előtt illetékes helyen megcáfolták ezt a hírt. — A külügyminiszter úr — mond­ták munkatársunknak — elutazott San Remoba üdülésre. Négy heti pihenés után hazatér és át­veszi hivatalát.

Next