Uj Nemzedék, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
8 f. r . VV ARATÁSI TŰNŐDÉS immmn —ti kasza peng, a kassza —pang?!... |f * j| Budapest, 1935 Július 2. kedd XVII. évfolyam, 147. szám Fákat tördelt, tetőket tépett, falakat szaggatott a száguldó vihar, végigsöpörte búzamezőinket, hatalmas tenyere lecsapott az ingó-lengő kalászra, mely meglapult ijedten, földig sújtva a förgeteg lehelletétől. De a viharzúgás megcsendesedett, a felhők morogva oszladoztak, újra indult a határ és a mosolygó ég alatt kiegyenesítette karcsú derekát a kalász.Aranyos fényben, gyöngéden, mégis rugalmas erővel szökkent talpra a Vihar után, hogy szőke fejének bolidog titkát, a búzaezemet szeliden jodakínálja az éhes embereknek. A Vihar másnapján megpendült a kasza véráztatta fekete rögeinken. Az éltető falatért vivott örök küzdelem török fegyvere meglendült millió munkás magyar kézben, suhintó szele, acélos csengése betölti a nap-sugaras levegőt, míg az emberi arc barázdáiból kisajtolt verejtékcseppek milliárdjait mohón isszák be a föld barna arcának barázdái. A pitymal-lattól éjszakáig zakatoló munkában, a perzselő napsugárban elfáradt emberek mosolyognak. Mosolyogva suhintanak neki a kalásznak, amely Szelíd megadással, boldog áldozatként dől rendre, hogy odaadja magát táplálékul az embernek. Mosolyognak a fáradt magyarok, keményen markolva a munka végét, mosolyognak és lágyan becézve, simogatva suttogják a legősibb szót: kenyér .. . Új kenyér . . . Vihar verheti tetőnket, förgeteg alázhatja büszke vetésünket, de az élet nem hagyja magát, a meglapuló kalász fölemeli újra, meg újra termékeny testet és hiába elemek gyilkos szeszélye, hiába emberek rút praktikája, orvveszedelem, sötét gonoszéig — az élet győzedelmeskedik, a kalász kidugja fejét, a mező kínálja kenyerét, az ég kiderül, az élet feltámad! Förgeteg van most a nagyvilágban, gonosz vihar szaggatja a Vetést, melyet évezredek hullattak a földbe, inognak a tornyok, földig hajlanak az ágak, recsegnek az eresztékek, erőtlenül hullanak az emberek. De míg a világ őrültjei és gonosztevői pusztítva és őrjöngve döntögetik az emberi civilizáció épületét, tiporják a sok évezredes vetést, mérgezik a levegőt, dúlják az életet, a föld mélye tovább érleli a magot, a gyöngéd vetés ellenállhatatlanul napfényre tör, nő, erősödik, kasza alá hajlik és kenyér lesz belőle, élet. Pengjetek kaszák, suhogjatok sarlók, rendre hulljatok aranykalászok és zengjétek a mindenséget betöltő hatalmas himnuszban a legyőzhetetlen, a megújuló, az Istentől való diadalmas élet dalát. mmÁDÁS. MEGINT JÖN A MELEG És EGY-KÉT NAP múlva újból lehet zivatar. JUUJAMa, BUDAPESTEN MA TÍZKOR 25 C VAN Izgalmas tárgyalás Kőszegi Teréz és Radnai Miklós perében Fehérbabos kék kartonruhában, buzavirágos szalmakalappal ül a vádlottak padján a büntetőtörvényszék Szemák-tanácsa előtt Kőszeghy Teréz, az Operaház volt művésznője. Izgatottan játszik boájával, amíg megkezdődik a tárgyalás. Szemben vele a másik padon Radnai Miklós, az Operaház igazgatója ül, mint sértett. Tíz óra után pár perccel bevonul a Szemák-tanács és az elnök enunciála. — Tárgyalni fogjuk a felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vétségével vádolt Fodor Sándorné bűnügyét. Kőszeghy Teréz most felpattan helyéről. A bíróság személyadataira vonatkozólag hallgatja ki. 1904 február 13-án született. Férje Fodor Sándor miniszteri tanácsos. Harmincnégy hold földje van. Jelenleg nincs semmiféle keresete. Szerződés nélkül áll. A bíróság ezután felolvassa a vádiratot. Mit mond a vád? A vádirat szerint Kőszeghy Teréz 1935 junius 5-én a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez írt beadványában többek között a következőket írta: ,,Radnai igazgató úr az Operaház igazgatói szobájában pásztorórát akart tartani velem s miután kijelentettem, hogy nekem nem tetszik, erre nem voltam hajlandó, sőt többszöri próbálkozás után visszautasítottam, eltávolodtam tőle, amiért a gyűlölet és bosszúreám háramlott, hiszen elfogultan ítélt felettem. Szerény feltételű szerződési igényemet ezen okok miatt nem akarja teljesíteni tekintettel arra, hogy Kőszeghy Teréz ünnepélyesen bocsánatot kért, mielőtt a bíróság visszavonulna ítélethozatalra, hallgassa meg Radnai Miklóst, talán elfogadja elégtételül a bocsánatkérést. Bűnösnek érzem magamat... — Bűnösnek érzi magát! — kérdezi az elnök. — Igen — mondja halk hangon — bűnösnek érzem magamat. A bíróság ezután felolvassa az általa írt beadványt, amelyben még többek között azt is írta Kőszeghy Teréz: ,. . . kérem Nagyméltóságodat, kérdezze meg a hírlapírókat, nem lehet elvitatni az én külföldi és belföldi sikereimet . . . Tizenkilenc éves korom óta énekelek. Most harminc éves vagyok. Aki a zenéhez ért, az tudja, hogy operaénekesnek harminc éves korában kezdődik a fénykora. Hangom nemcsak hogy nem hanyatlott, hanem még inkább jobban fejlődik. Az ügy fontosságára való tekintettel kérem Nagyméltóságod soronkívüli intézkedését . . .“ Bocsánatot kérek Ezután Kőszeghy Teréz elmondotta, hogy polgári iskolát, tanítóképzőt, majd zeneművészeti főiskolát végzett. — Ön írta ugyebár ezt a beadványt és mi a védekezése! — Igen, én írtam... — Szerződés nélkül maradtam és akkor feldúlt ideges állapotomban, helytelenül ítéltem meg a helyzeteket, helytelenül láttam a képeket s ezért írtam ezt a beadványt, amely nem felel meg a valóságnak. — S ha megsértettem vele Radnai igazgató urat, itt a főtárgyaláson elégtételképpen ünnepélyesen bocsánatot kérek tőle. Ezután Bary Zoltán dr. ügyész tartotta meg vádbeszédét és szigorú ítéletet kért. — A valódiság bizonyítására benyújtott indítványait tehát visszavonja? — kérdezi az elnök a vádlottól. — Igen. Most felállott Kőszeghy Teréz védője és kérte a bíróságot. Példás elégtételt kér Radnai — Az elégtétel-elfogadás — jelenti ki Radnai Miklós — nemcsak tőlem, hanem felettes hatóságomtól is függ. De példátlan támadással szemben példás elégtételt kérek, amely nemcsak itt a törvényszék előtt, hanem a nagy nyilvánosság előtt is megfelelő elégtételt ad nekem. Ezután Kőszeghy Teréz védője tartja meg beszédét. Hangoztatta, hogy Kőszeghy Teréz békés úton akarta elintézni az ügyet, ezért tárgyalások folytak a kultuszminisztériumban, ott azonban kijelentették, hogy csak akkor fogadják el elégtételnek a bocsánatkérést, ha Kőszeghy Teréz kereken kijelenti: „Hazudtam!“ — Márpedig, tekintetes királyi törvényszék a vádlott társadalmi helyzeténél és foglalkozásánál fogva sem cáfolhatja meg magát ilyen kereken . . . Elismerte, hogy hibázott, ünnepélyesen bocsánatot kért, férfiasan viselkedett! —■ Ezért kérem a törvényszéket, hogy alkalmazza a 9. paragrafust és a büntetést háromévi próbaidőre függessze fel. — Akar-e még valamit előadni védelmére! — kérdezi Kőszeghy Terézt az elnök. Mégis?! Kőszeghy Teréz most odaáll a bírói emelvény elé, megfogja a korlátot s könnyekkel küzködve a következőket mondja : — Kérem... Idegállapotomra való tekintettel..." Ezt orvossal is tudom bizonyítani... De ki kell jelentenem ... Kőszeghy Teréz már zokog: