Uj Nemzedék, 1935. augusztus (17. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

ISn fl SZlZM LEGROSSZMB VICCE — abesszinia fejedelmp rtrtcsotta? 331 taSSL 3­1 ^ mm — És fia megverik. A tavaszt, a többi fecskét­­várjuk ettől az első­től. Az eljövendéS általános, szabályo­zása, amely­­a m­unkáskérdést kiemeli a, közvetlenül érdekeltek magángaz­­dasági ügyének rangsorából és ál­lami,­ törvényhozási, kormányzati üggyé teszi. Mint ahogy mi azt már régen, ezernyi okkal, indokkal támo­gatva, ezerszer követeltük. Nem a tőke nagyobb haszna kedvéért, nem a dolgozók ellen. Nem. Ellenkezőleg. Az igazság, f a­ méltányosság, a ter­melői munka folyamatossága, a tár­sadalmi béke­, a gyengébbek hatá­lyos védelme érdekében. Mert a tőke és a munka, a vállal­kozó és a munkás ügye nem privát­­ügy. Nem pártügy. Nem jövedelem- és adóforrás­. Nem agitációs téma. Nem létra és kapaszkodó a hatalom polcához. Nemzetgazdasági ügy. Kö­zöm van h hozzá nekem, neked, akinek zsebéig elér minden hullám, amely a termelő munka bármelyik területén végigrezdült Szabályozni kell tehát a tőke és munka egymás közti viszo­nyát általános szociális és népi jelen­tőségének megfelelően. Kiküszöbölni a harcot, a gyű­löködést simán, ahol érdeközös­ség van és együttműködés­re van szükség. Ezt teszi a most megjelent­ két rendelet, amelyeket a szükségszerűen elkövetkezendő álta­lános rendezés első fecskéinek aka­runk tekinteni. Az első egyelőre egy iparágban megszabja a maximális munkaidőt és ennek túllépését előre megállapított feltételek fennforgásá­tól­ teszi függővé. Ne a kevesek hal­mozása legyen az irányadó, ne a munkába állítottak végső kihaszná­lása, az idegek és izmok túlfeszítése, hanem a több emb­er alkalmazása. Amit nem tudott elérni kollektív megállapodás, sztrájk és egyoldalú követelé­s, azt biztosítja lépésenként az államhatalom, melynek kötelessége védeni a tőkét, vagyont, de még job­ban az azt szaporító és felgyújtó munkát is. Fontosabb a másik rende­let, amely a munkabérviták és a bér­harcok­ levezetését teszi lehetővé sztrájkáldozatok, gazdasági károk, munkabeszüntetések nyomában járó gazdasági vesztességek és nyomorgás nélkül. A rendelet azt az intézményt állítja­ a bérviták fórumául, amelyet eddig is követett mindenki, aki azt akarta, hogy ne a nagyobb erő, ha­nem­ az erősebb igazság legyen a döntée. A munkásé, ha az ő oldalán v­ani­ az igazság, a munkaadóé, ha neki van­ igaza. A paritásos egyeztető bi­zottság semleges ,elnökei és vezetői ízléstól­­ becsületes­ objektivitással meg fogja tudni állapítani, hogy mi az.A legkevesebb munkabér, amelyet m­egbír a munkaadó, amelyet meg ke­ll keresnie a munkásnak, hogy emberséges életet e­l élhessen. És a végső döntés annak kezében van, aki a közösség érdekét képviseli. Akinek fölötte kell állni osztálynak és egyéni érdeknek, akinek a szociális igazság­­és a n­emzeti jólét emelése adhatnak csak tanácsot, amikor végső fokon meg kell hoznia a bérvitában az íté­letet. Hisszük, hogy ezek, mikor a­­ tiszta igazságot szolgálják, a terme­­­­lés folytonúságát is biztosítják. És a gyöngébb fél boldogulását is. Jobban mint eddig. mrtlÁD­ÁC lassú felmelegedés jön, több helyen záporeső és zivatar lesz. lk­UJ/lKm­! MÉRSÉKELT ÉSZAKNYUGATI SZÉL. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 19 C VAN Összeomlott az «. orosz istentagadás frontja: útban a vallásszabadság! [nemzedék Budapest, 1935 augusztus 1» csütörtök XVII. évfolyam, 173» Moszkva, július 31. Az orosz szovjet belpolitikájában óriási jelentőségű változás áll küszöbön. Beavatott helyről származó, de egyelőre fentartással közölt, értesülésünk szerint Litvinov külügyi népbiztosnak sikerült a nép­biztosok tanácsában elvileg elfogad­tatni a katolikus vallás gya­korlásának szabadságát. L­aval francia miniszterelnök, Eden angol népszövetségi minisz­ter, Al­o­­­s­i olasz fő­yegbízott és Litvinov — hangzik az informá­ció — legutóbb Genf­ben bizalmas ter­vezetet dolgoztak ki, amely közös külpolitikai irányelveket állapít meg. A tervezet értelmében Oroszor­szágnak biztosítják a veze­tő nagyhatalmi állást Ke­­leteurópában, ha a szovjet belső politikájában eleget tesz a­z e­m­b­e­r­­ségesség elemi követelmé­nyeinek. Laval kifejezetten ra­gaszkodott úgy ekkor, mint moszkvai látogatása során a katolikus vallás gyakorlásának szabadságához s L­i­t­v­i­n­o­v elő is terjesztette­ azt a né­zetét, hogy a szovjetnek minden té­ren föltétlen elsőbbségben kell része­sítenie a külpolitikai szempontokat s a külpolitika ilyen uralkodó hely­zetének következményeit le kell von­nia a belpolitikában. Ilyen követel­mény a jelenlegi valláspolitika je­lentős módosítása. Franciaország már ismételten fel­hívta a szovjet figyelmét arra, hogy nemzetközi helyzetének megszilárdí­tása csak akkor válik teljessé, ha diplomáciai kapcsolatba lép az egész kisantanttal, tehát nemcsak Prágá­val és Bukaresttel, hanem Belgráddal is. A francia diplomácia közvetített Oroszország és Jugoszlávia között. A jugoszláv kormány — a legújabb hírek szerint — hajlandó is a békülésre, de csak azzal a feltétel­lel, ha a szovjet nemcsak a katoliku­sok vallásgyakorlási szabadságát biz­tosítja, hanem lehetővé teszi a sza­bad tevékenységet a görögkeleti egyháznak is. Sándor jugo­szláv királynak ugyanis az volt az álláspontja, hogy nem ismerhet el olyan államot, amely az ő nemzetének államvallását üldözi, már csak azért sejk, mert­ annak idején a cári biro­dalom és Szerbia kapcsolatában a faji rokonság m­ellett a vallásazo­­nosság is nagy szerepet játszott. Moszkvában immár nem zárkóznak el mereven a jugoszláv követelés tel­jesítése elöl sem és az utóbbi időben tárgyalások indultak a szovjet kor­mány és a patriarchátus helytartója között. A tárgyalások célja az, hogy összehívják az orosz „szent szinódust“, amely azután meg­választaná az új, immár törvényes patriarchát. A népbiztosok tanácsá­nak elvi állásfoglalása nyomán be­avatott helyen azt várják, hogy a szovjetköztársaság hozzáfog a kon­krétumok diplomáciai tárgyalásához, elismeri úgy a katolikus, mint a görögkeleti egyhá­zat, biztosítja a szabad vallásgya­korlatot, egyidejűleg pedig tompítja az istentagadóknak eddig államilag támogatott harcát. »» «» IMMMHMHM»#»»# ·»4» 4» ♦» »».4» »»4» ♦» »» +» 4» «».»«·» « Mussolini lapja elmondja, mit, miért cselekszik Itália Róma, július 31. Abban a feszült, izgalmasan vára­kozó hangulatban, amely a népszö­vetségi tanács küszöbönálló ülése­zése előtt az egész világ közvélemé­nyét eltölti, megszólalt Mussolini lapja, a Fopolo d’Italia is. A lap ve­zércikke, amely nyilván Musso­lini tollából származik, vi­lágosan körvonalazza Olasz­ország magatartását és meg­indokolja Olaszország eljárását Abesszínia ellen. A cikkíró hangsú­lyozza, hogy Olaszországot állásfog­lalásában legelsősorban saját­ lét­érdeke vezeti és a rabszolgaság­nak, a faji kérdésnek és a civilizá­ciónak csak másodrangú szerepe van Olaszország elhatározásában. „Hogy Abesszíniában fennáll még a rabszolgakereskede­lem — írja a vezércikk —, azt a né­­gus maga is elismeri. Ugyanúgy ál­talában elismerik, hogy Abesszinia amikor belépett a Népszövetségbe, ünnepélyesen ígéretet tett a rab­szolgakereskedelem megszüntetésére, ezt az ígéretét azonban soha nem tartotta meg. Olaszország keletafrikai gyarmatait azonban nem azért látta el katonasággal, hogy megszüntesse az abessziniai rabszolga­­kereskedelmet. A rabszolga­kereskedelem megszüntetése csak kö­vetkezménye lesz az olasz politiká­nak.“ „Nem játszik döntő szerepet az olasz állásfoglalásban a faji kérdés sem — folytatta a vezércikk. — Az abesszinek különben is nem tekin­tik magukat négereknek, ha­nem szem­ét aknak. Négerek pe­dig ezren és ezren harcoltak Olasz­ország zászlaja alatt és mindig ki­tűnően küzdöttek az olasz csapatok­ban.“ -fü „A fasiszták elismerik a fajokat, a faji különbségeket és hierarchiáju­kat. Nem igaz azonban, hogy mi, olaszok, a fehér faj zászlóvivői aka­runk lenni és ezzel a jelszóval akar­nánk más fajok ellen fellépni. A faji gyűlölet szítása sem Olaszország célja, mert hiszen Abesszini a legfőbb

Next