Uj Nemzedék, 1935. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1935-10-01 / 223. szám

Részletes nagygyűlési beszár­oló a 7. oldalon ---------|--------------7— PWIPPI A KECSKEMÉTI BECSÜS SÚHWI: . - s | g||| A rendőrséget is lebecsültem ?... .V ITUFM7FHF1C JmW Budapest, 1935 október* 1. kedd XVlI. évfolyam, 223. szám Hatalmasan s­öm­pölygő, képzeletet lenyűgöző em­berfolyam volt ez tegnap, a főváros Látcáinak kőmedrében tovaáradó so­kaság, száz és százezernyi ember.­­Tömeg volt, tömeg ez is, félelmetes nagyságai, elgondolkoztató. De milyen s másfajta tömeg, mint azok a felkor­bácsolt, szenvedélyhajtotta, indulat­­i fütötte, medrükből kicsapó ember­­folyamok, melyeket oly sokszor lát­tunk elborult tekintetű d­e megpró­bált főváros utcáin, bizonyos, hogy j­zt is tömegnek v­­ezi a nyelvünk, ezt az ég felé é­­­klő, titokzatos fe­gyelem láthat dán láncaiban lép­kedő, nagyse­­rű­ erkölcsi disciplinát kallani ho­­mzó sokaságot Tömeg ez is, de il­­yen más tömeg, mint az a Szenny s ár, melyet a féktelen indu­lat romboló düh, az elvakult szen­­y­­ely, az aljas hatalomvágy, a­­mohó, harácsolási ösztön, az elállat­ia­­sodott önzés szervez meg, hajt igá­jába, kerget ki az utcákra, hogy ki­csapva a rend medréből, néki és érte eljön, hogy rabló vágyát önző párt­­uralmi tébolyát uralomra segítse, engedelmes, ostoba, elvakult, felhasz­­­­nált, kihasznált és azután ellaposott csorda módjára. Ez a tegnapi tömeg, a maga zsolozsmázó százezreivel, a maga elcsodálkoztató fegyelmével, a Krisztus országáért, legnagyobb gondjáért, szeretete legszebb tár­gyáért, a gyermekért özönlött ki az Utcákra, nem félelmet keltve, de ne­mes gondolatokat, magasztos érzése­ket ébresztve, minden emberfiában tiszteletet keltve. A gyermekért ment ki ez a tömeg az utcákra, annak a szent aggódásnak a nevében, amely a jók,, igazak, becsületesek lelkét el­tölti korunk pogány zűrzavarában: mi lesz a gyermekkel? Mi lesz a jö­vővel, amely benne lakozik? A gyer­meket féltve, annak az útját egyen­getve, az önzés állati sorából kiemel­kedő ember a legszentebb önzés mű­vét munkálja: fajtája, nemzete, népe holnapján töpreng és annak jövőjét biztosítja. A gyermek gyenge kis ke­zébe van letéve az emberiség jövője. Ez a picinyke kis marok szorítja ön­­tudatlanul népek holnapját, a föld ismeretlen sorsát. Pogány indulatok, zavaros tanok, romboló szándékok küzdelme folyik most a gyermekért, hogy őt meghódítsa, rajta keresztül hatalmát a jövőben biztosítsa. Mint a pogányok viaskodtak egykor a meggyilkolt gyermek szent összeszo­­rított kacsójáért,­ hogy azt széjjel­­feszítsék, mert benne tartotta őt, akiért vértanúhalált halt: az Oltári­­szentséget. Ez a vasárnapi áradás tegnap délután nem önző földi hata­lomért csapott ki medréből, hanem a jövő felé ment áldott honfoglaló út­ján, a szebb, igazabb, tisztább jövő felé, amely ott van a gyermek tiszta kezében ... mm­ ÁDÁC. MÉG SZÉP MARAD, de (kivált nyugaton) kissé felhősebb lesz. ll/Utml/lO. DÉLNYUGATI SZÉL, REGGELI KÖDÖK. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 15 C VAN ANGLIA A REVÍZIÓ MELLETT! Nem ismeri el örökkévalónak Európa mai határait Pak­s, szeptember 30. A világpolitika legnagyobb ese­ménye ezekben a napokban az a vá­lasz, amelyet az angol kormány az olasz-abesszin konfliktussal kapcso­latban az európai statusquo fenntar­tására vonatkozóan adott Francia­­országnak. Tegnap este hét órakor hozták nyilvánosságra ezt a jegyzé­ket, amely a történelem klasszikus okmányaira emlékeztető hajlékony­sággal, a diplomáciai művészet min­den finomságával körvonalazza a fe­leletét arra a francia kérdésre, hogy mi lenne Nagybritannia magatar­tása európai konfliktusok esetén. A jegyzék formiája Sir Samuel Hoare angol külügyminiszternek Corbin londoni francia nagykövethez inté­zett levele. A talán sorsdöntő jelen­tőségű jegyzékből, mely messzemenő kihatással lehet az olasz-abesszin vi­szony további alakulására is, egyet­len szót sem hagyhatunk el s terje­­delmessége ellenére, mielőtt taglald­á­­sába bocsátkoznánk, teljes szövegé­ben kell közölnünk, folyó kötelezettségeinek maradékta­lan magáravállalásában, abban a fel­fogásában, hogy ez a népszövetségi tagság több izben megjelölt alapvető támasza külpolitikánknak. Hozzáfűz­tem, hogy az, aki feltételezi vagy inszinuálja, hogy ezirányú politi­kánk akármilyen okból csupán az olasz-ethiópiai viszállyal kapcsolato­san ilyen, teljesen félreismeri politi­kánkat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ilyen feltevés. Kije­lentettem és — a mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva — tel­jes felelősséggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi esz­me iránt tanúsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkal­mazása iránt. Minden más nézet a brit jóhiszeműség aláértékelése és kétségbevonása volna. Anglia csak pozitív támadás esetén avatkozik be a Hiven székhez a szabatos és ha­tározottan kifejezett kötelezettségek­hez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a Népszöveség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fentartását és különlegesen a min­dennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. Excellenciád figyel­mét különösen erre az utolsó mon­datra kívánom felhívni. Véleményem szeri­nt mindenki megegyezik abban, hogy a Népszövetség egyetlen tagja sem jelölheti meg politikáját előre, minden konkrét eshetőségre, amely­nek megvizsgálására sor kerülhet, világosabban és szabatosabban, mint ezekkel a szavakkal tettem. Excellen­ciád bizonyára megfigyelte, hogy be­szédem és mostani írásom minden­nemű nem provokált támadási cse­lekményről szól. E mondat minden egyes szavának megvan a maga teljes értéke. — Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cse­lekedetekről szóló 16. cikkelyben emli- A brit birodalom világtörténelmi válasza — Abban a levélben, — kezdi a brit külügyminiszter —, amelyet Excel­­lenciád (a londoni francia nagykö­vet)­ .szeptember tizedikén szíves volt Vansittard államtitkárhoz intézni. Excellenciád az olasz-ethiop viszály alkalmából kifejezte kormányának azt az óhaját, hogy tudni kívánja, mily mértékben számíthatna a jövő­ben arra, hogy országunk haladékta­lanul és hathatósan alkalmazza mindazokat a büntetőrendelkezése­­ket, amelyeket a népszövetségi alap­okmány 16. cikkelye előír arra az esetre, ha az alapokmányt megsértik ,és ha Európában erőszakhoz folya­modnak, különösen pedig ha az az eset áll elő, hogy erőszakhoz folya­modik Európában valamilyen állam, akár tagja a Népszövetségnek, akár pedig nem.­­ Válaszképpen van szerencsém felhívni szíves figyelmét azokra a szavakra, amelyeket Genfben szep­tember 11-i beszédemben mondottam Kijelentettem akkor, hogy a brit ki­rályi kormány nem marad senki mö­gött abban az elszántságában, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alapokmányból rá háramló kötele­zettségeket és hozzáfűzte, hogy az alapokmányokban kifejezésre jutó eszméket és főleg azt a törekvést, hogy nemzetközi ügyekben a tör­vény uralma érvényesüljön, a brit vérmérséklet idealista iránya foko­zódó erővel juttatta mindig kifeje­zésre, annyira, hogy ezek az eszmék és törekvések a­­nemzeti lelki­ismeret tényleges részeivé lettek. Tiltakozás az „Inszinuációk" ellen — Miként Excellenciád bizonyára szintén emlékszik, genfi beszédem fo­lyamán az eddig említetteken kívü­l megragadtam az alkalmat, hogy visszau­t­asítsak minden olyan állítást, mintha őfelsége kormányát más irá­nyítaná, mint az állandó hűség a Népszövetséghez és mindahhoz, amit képvisel. Úgyszintén felhívtam a fi­gyelmet arra a tényre, hogy a brit közvélemény legutóbbi megnyilatko­zásai milyen teljes mértékben szem­léltetik, hogy a nemzet támogatja a kormányt a népszövetségi tagságból­

Next