Uj Nemzedék, 1935. október (17. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
Részletes nagygyűlési beszároló a 7. oldalon ---------|--------------7— PWIPPI A KECSKEMÉTI BECSÜS SÚHWI: . - s | g||| A rendőrséget is lebecsültem ?... .V ITUFM7FHF1C JmW Budapest, 1935 október* 1. kedd XVlI. évfolyam, 223. szám Hatalmasan sömpölygő, képzeletet lenyűgöző emberfolyam volt ez tegnap, a főváros Látcáinak kőmedrében tovaáradó sokaság, száz és százezernyi ember.Tömeg volt, tömeg ez is, félelmetes nagyságai, elgondolkoztató. De milyen s másfajta tömeg, mint azok a felkorbácsolt, szenvedélyhajtotta, indulati fütötte, medrükből kicsapó emberfolyamok, melyeket oly sokszor láttunk elborult tekintetű de megpróbált főváros utcáin, bizonyos, hogy jzt is tömegnek vezi a nyelvünk, ezt az ég felé éklő, titokzatos fegyelem láthat dán láncaiban lépkedő, nagyserű erkölcsi disciplinát kallani homzó sokaságot Tömeg ez is, de ilyen más tömeg, mint az a Szenny s ár, melyet a féktelen indulat romboló düh, az elvakult szenyely, az aljas hatalomvágy, amohó, harácsolási ösztön, az elállatiasodott önzés szervez meg, hajt igájába, kerget ki az utcákra, hogy kicsapva a rend medréből, néki és érte eljön, hogy rabló vágyát önző párturalmi tébolyát uralomra segítse, engedelmes, ostoba, elvakult, felhasznált, kihasznált és azután ellaposott csorda módjára. Ez a tegnapi tömeg, a maga zsolozsmázó százezreivel, a maga elcsodálkoztató fegyelmével, a Krisztus országáért, legnagyobb gondjáért, szeretete legszebb tárgyáért, a gyermekért özönlött ki az Utcákra, nem félelmet keltve, de nemes gondolatokat, magasztos érzéseket ébresztve, minden emberfiában tiszteletet keltve. A gyermekért ment ki ez a tömeg az utcákra, annak a szent aggódásnak a nevében, amely a jók,, igazak, becsületesek lelkét eltölti korunk pogány zűrzavarában: mi lesz a gyermekkel? Mi lesz a jövővel, amely benne lakozik? A gyermeket féltve, annak az útját egyengetve, az önzés állati sorából kiemelkedő ember a legszentebb önzés művét munkálja: fajtája, nemzete, népe holnapján töpreng és annak jövőjét biztosítja. A gyermek gyenge kis kezébe van letéve az emberiség jövője. Ez a picinyke kis marok szorítja öntudatlanul népek holnapját, a föld ismeretlen sorsát. Pogány indulatok, zavaros tanok, romboló szándékok küzdelme folyik most a gyermekért, hogy őt meghódítsa, rajta keresztül hatalmát a jövőben biztosítsa. Mint a pogányok viaskodtak egykor a meggyilkolt gyermek szent összeszorított kacsójáért, hogy azt széjjelfeszítsék, mert benne tartotta őt, akiért vértanúhalált halt: az Oltáriszentséget. Ez a vasárnapi áradás tegnap délután nem önző földi hatalomért csapott ki medréből, hanem a jövő felé ment áldott honfoglaló útján, a szebb, igazabb, tisztább jövő felé, amely ott van a gyermek tiszta kezében ... mm ÁDÁC. MÉG SZÉP MARAD, de (kivált nyugaton) kissé felhősebb lesz. ll/Utml/lO. DÉLNYUGATI SZÉL, REGGELI KÖDÖK. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 15 C VAN ANGLIA A REVÍZIÓ MELLETT! Nem ismeri el örökkévalónak Európa mai határait Paks, szeptember 30. A világpolitika legnagyobb eseménye ezekben a napokban az a válasz, amelyet az angol kormány az olasz-abesszin konfliktussal kapcsolatban az európai statusquo fenntartására vonatkozóan adott Franciaországnak. Tegnap este hét órakor hozták nyilvánosságra ezt a jegyzéket, amely a történelem klasszikus okmányaira emlékeztető hajlékonysággal, a diplomáciai művészet minden finomságával körvonalazza a feleletét arra a francia kérdésre, hogy mi lenne Nagybritannia magatartása európai konfliktusok esetén. A jegyzék formiája Sir Samuel Hoare angol külügyminiszternek Corbin londoni francia nagykövethez intézett levele. A talán sorsdöntő jelentőségű jegyzékből, mely messzemenő kihatással lehet az olasz-abesszin viszony további alakulására is, egyetlen szót sem hagyhatunk el s terjedelmessége ellenére, mielőtt taglaldásába bocsátkoznánk, teljes szövegében kell közölnünk, folyó kötelezettségeinek maradéktalan magáravállalásában, abban a felfogásában, hogy ez a népszövetségi tagság több izben megjelölt alapvető támasza külpolitikánknak. Hozzáfűztem, hogy az, aki feltételezi vagy inszinuálja, hogy ezirányú politikánk akármilyen okból csupán az olasz-ethiópiai viszállyal kapcsolatosan ilyen, teljesen félreismeri politikánkat. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ilyen feltevés. Kijelentettem és — a mostani alkalmat őszinte örömmel megragadva — teljes felelősséggel megismétlem, hogy országunk népe a népszövetségi eszme iránt tanúsít hűséget, nem pedig annak valamilyen különleges alkalmazása iránt. Minden más nézet a brit jóhiszeműség aláértékelése és kétségbevonása volna. Anglia csak pozitív támadás esetén avatkozik be a Hiven székhez a szabatos és határozottan kifejezett kötelezettségekhez, megjegyeztem és ismétlem, hogy a Népszöveség és vele együtt a mi országunk az alapokmány együttes fentartását és különlegesen a mindennemű támadási cselekedettel szemben való szilárd és együttes ellenállást védi. Excellenciád figyelmét különösen erre az utolsó mondatra kívánom felhívni. Véleményem szerint mindenki megegyezik abban, hogy a Népszövetség egyetlen tagja sem jelölheti meg politikáját előre, minden konkrét eshetőségre, amelynek megvizsgálására sor kerülhet, világosabban és szabatosabban, mint ezekkel a szavakkal tettem. Excellenciád bizonyára megfigyelte, hogy beszédem és mostani írásom mindennemű nem provokált támadási cselekményről szól. E mondat minden egyes szavának megvan a maga teljes értéke. — Egészen nyilvánvaló, hogy a nem provokált pozitív támadási cselekedetekről szóló 16. cikkelyben emli- A brit birodalom világtörténelmi válasza — Abban a levélben, — kezdi a brit külügyminiszter —, amelyet Excellenciád (a londoni francia nagykövet) .szeptember tizedikén szíves volt Vansittard államtitkárhoz intézni. Excellenciád az olasz-ethiop viszály alkalmából kifejezte kormányának azt az óhaját, hogy tudni kívánja, mily mértékben számíthatna a jövőben arra, hogy országunk haladéktalanul és hathatósan alkalmazza mindazokat a büntetőrendelkezéseket, amelyeket a népszövetségi alapokmány 16. cikkelye előír arra az esetre, ha az alapokmányt megsértik ,és ha Európában erőszakhoz folyamodnak, különösen pedig ha az az eset áll elő, hogy erőszakhoz folyamodik Európában valamilyen állam, akár tagja a Népszövetségnek, akár pedig nem. Válaszképpen van szerencsém felhívni szíves figyelmét azokra a szavakra, amelyeket Genfben szeptember 11-i beszédemben mondottam Kijelentettem akkor, hogy a brit királyi kormány nem marad senki mögött abban az elszántságában, hogy lehetőségeihez mérten teljesítse az alapokmányból rá háramló kötelezettségeket és hozzáfűzte, hogy az alapokmányokban kifejezésre jutó eszméket és főleg azt a törekvést, hogy nemzetközi ügyekben a törvény uralma érvényesüljön, a brit vérmérséklet idealista iránya fokozódó erővel juttatta mindig kifejezésre, annyira, hogy ezek az eszmék és törekvések anemzeti lelkiismeret tényleges részeivé lettek. Tiltakozás az „Inszinuációk" ellen — Miként Excellenciád bizonyára szintén emlékszik, genfi beszédem folyamán az eddig említetteken kívül megragadtam az alkalmat, hogy visszautasítsak minden olyan állítást, mintha őfelsége kormányát más irányítaná, mint az állandó hűség a Népszövetséghez és mindahhoz, amit képvisel. Úgyszintén felhívtam a figyelmet arra a tényre, hogy a brit közvélemény legutóbbi megnyilatkozásai milyen teljes mértékben szemléltetik, hogy a nemzet támogatja a kormányt a népszövetségi tagságból