Uj Nemzedék, 1935. december (17. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

a Botrány volt tegnap a főváros közgyűlésén,­­de minket e pillanatban nem a bot­rány érdekel. Felejtsük el, mit mondtak egymásnak a bizottsági ta­gok, hagyjuk a nyomd­a festéket nem szívesem tűrő szakkifejezéseket, ma­radjunk csak annál a számnál, amely a legnagyobb padverésnél és rikolto­­zásnál is hangosabb és következete­sen visszatér a szemünk elé: 4.300.000 pengőről van szó, amelyet egyetlen évben vont le szakszervezeti díj cí­lén a szociáldemokrata párt a mun­kások fizetéséből. Szörnyű nagy pénz ebben a mai szegény világban. A munkások ke­serves keresetéből több, mint négy­millió pengő jutott szakszervezeti célokra, tehát négymillió pengővel kevesebb kenyérre, ruhára, lakásra, gyermek­nevel­te­tés­r­e, ol­vasm­án­y­ra egyetlen év alatt. Ennyit kellett fi­zetnie a magyar dolgozók tízezrei­nek, hogy tagok lehessenek a szak­­szervezetekben, ekkora vámot szed­tek tőle azért, hogy beengedjék a munkavállalás lehetőségének boldog birodalmába. Nem úgy verik a cigányt, tisztelt szakszervezeti diktátor urak, elvtár­sak, válogatott és született vezérek Ez a szakszervezeti járulék címén levont tétel: ez közpénz! Ha jól em­lékszünk, az urak igen élesen és fel­háborodottan követelték, hogy a köz­pénzek utolsó fityingjéről pontos el­számolást kapjon mindenki. Miért nem alkalmazzák ugyanezt a mérté­ket a saját maguik által kezelt köz­pénzekre is? Ki látott pontos, ellen­őrizhető elszámolást azokról az ösz­­szegekről, amelyek az évek során horribilis összegekre rúghattak fel? Hova ment ez a pénz? Milyen szem­pontok szerint költötték el, ki szólt bele ab­ba, hogy kinek adják? Tud­­ják-e, hogy a majdnem négy és fél­milliót kitevő egyévi bevétel súlyos tétel bármely boldogabb állam költ­ségvetés­ében is? Tudják-e, hogy a nagy keserűséget és vihart felvert nyugdíjleszállítás nem sokkal az­után, amikor a szociáldemokrata párt a 4.300.000 pengő évi szakszerve­zeti járulékot beszedte, alig többet, ötmillió pengőt jelentett az állami költségvetésiben? Tudják-e, mi min­dent lehet csinálni ennyi pénzzel, ha azt felelős tényezők kezelik és lelki­­ismeretesen elszámolnak minden fil­lérrel? Milyen sokat lehet tenni ennyi tenger pénzzel a munkásság érdekében, milyen tevékeny és erős érdekképviseleti szervet lehet fenn­tartani, amely pártkülön­bség nélkül, felesleges vezérek, elnökök és titká­rok eltartása nélkül valóban segít a munkásságon? Addig is azonban, amíig az elhangzott ígéreteknek meg­felelően ez az érdekképviseleti szerv létrejön, lássuk, mi történik a pénz­zel? A magyar dolgozó tízezrek pén­zével- A készpénzzel, amely elszámo­lásra kötelez! W ( mmr a­ y/fy. **» ggl Lava] a Kamara bizalmi szavazatához? £j. ¥ . [fr ^4| P» — Ez a legszebb Kamara-zene... ^ IDŐJÁRÁS: ENYHE ÉS SZÁRAZ. A HEGYEKEN IS LESZ OLVADÁS. ÉSZAKON ESŐ ÉS HAVAS ESŐ LEHET. BUDAPESTEN MA TÍZKOR Ú­T VAN G­yors ütemben Budapest, 1935 december 1. vasárnap XVII. évfolyam, 274. szám a világ­krízis felé Mmerisca kőolajvállalalat a szankciók mellett Newyork, november 30. Az amerikai petroleumtársaságok készen állnak az Olaszországba irá­nyuló kőolajkivitel beszüntetésére. A Standard Oil of California alelnöke. Moffett, aki tegnap — nyilván a ter­vezett szankcióval kapcsolatos — ta­nácskozás céljából Angliába utazott, hajóra szállása előtt kijelentette az újságíróknak, hogy az amerikai pet­róleumtársaságok nem fogják firtatni az alkotmányos kérdést, hanem Roose­velt elnök felszólítására hajlan­dók leállítani az Olaszor­szágba irányuló kőolaj­­szállításokat. Az amerikai vál­la­l­­l­­­lalatok állásfoglalása kétségtelenné teszi, hogy Angliának most már mód­jában van ennek a leghatásosabb olaszellenes szankciónak alkalmazása. A washingtoni külügyminisztérium­ban napok óta folynak a tanácskozá­sok. Rosso olasz nagykövet az elmúlt huszonnégy órában kétszer is járt Walton Moore helyettes külügymi­niszternél, hogy az amerikai kor­mányt magatartásának megváltozta­tására bírja. A kiadott hivatalos je­lentés szerint a helyettes külügymi­niszter és az olasz nagykövet között lefolyt eszmecserék „általános kérdé­sekre“ vonatkoztak. Jefsont, az angol külügyminisztérium obsesszin szakértőjét, hogy egyelőre maradjon Párisban és tartsa fennt a szoros kapcsolatot a Quai d'Orsay illetékes tényezőivel. Mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy az angol sajtó általában nem látja nagyon biztatónak a legújabb békítési töreks­véseket. Amerika magatartása A ma reggeli londoni lapokból az a meglepő mozzanat tűnik ki, hogy Bugot kormánykörökben némi bi­zonytalanság támadt az Egyesült Államok magatartását illetően. A közelmúlt napokban már befejezett ténynek mondották, hogy Amerika teljes mértékben támogatja a kőolaj­­szankciót, most azonban bizonyos kétségek merültek fel. Roosevelt a kőolaj szankciók mellett van, de kér­dés, hogy rendelkezik-e olyan alkot­­mányos felhatalmazással, amelynek­ bir­tokában az Olaszország felé irá­nyuló kőolajszállítások beszünteté­sére tudja kényszeríteni az amerikai olajtársaságokat. Az angol diplomá­cia e pillanatban azon fáradozik, hogy Amerikával kötelező módon tisztázza ezt a problémát. Bármint legyemn is azonban, — hangoztatják Londonban — az angol kormány el fog menni a legszélsőbb határig. Fokozódó nyugtalanság és pesszimizmus Párisban Paris, november 30. Francia politikai körökben ma sem ítélik meg bizakodóan a nemzetközi helyzetet, de határozott örömmel üd­­vözlik a genfi szankciós értekezlet újabb elhalasztását. Mint ismeretes, eredetileg november 29-re akarták összehívni a tizennyolcas bizottságot, majd december kilencedikében álla­pították meg az ülés idejét, tegnap azonban Laval miniszterelnöknek újabb elnapolást sikerült keresztül­vinnie, amennyiben rábírta Vascon­­cellost, a bizottság elnökét, hogy csak december 12-re hívja össze az ülést. A francia miniszterelnök nyil­ván időt akar nyerni, hogy valami diplomáciai megoldás bontakozzék ki az abesszin konfliktus és az angol­olasz ellentét körül. A tárgyalások tehát újból megélénkülnek a most következő napokban. Lehangolóan hatnak azonban Páris­ban azok a Genfből érkező laptudó­­sítások, hogy ezektől a tárgyalások­tól továbbra sem várnak eredményt. Genfben bizonyosra veszik, hogy az olajszankciót meg fogja szavazni a tizennyolcas bizottság. Anglia, hír szerint, csak azért járult hozzá a há­rom nappal való újabb elhalasztás­hoz, mert váratlanul nehézségek meg ­)­ A rendkívüli angol miniszteri értekezlet a megtorlások kibővítése mellett döntött London, november 30. A tegnap tartott rendkívüli angol miniszteri értekezlet, amelyen a kor­mány tagjai előkészítették a hétfő­re összehívott rendkívüli teljes mi­­niszertanács anyagát, a lapok érte­sülése szerint kimondotta, hogy An­glia az Olaszország ellen elrendelt megtorló intézkedések kibővítése mellett foglal állást. Az értekezlet­nek ezt a határozatát fogja tárgyal­ni a hétfői minisztertanács. Anglia a genfi tizennyolcas bizottság ülé­sén nem maga fogja indítványozni a kőolaj megvonását Olaszországtól, hanem a kezdeményezést ebben a kérdésben továbbra is átengedi Ka­nadának, az angol delegáció azon­ban a beterjesztett javaslatot nyom­ban pártfogása alá veszi. A legkö­zelebbi napok tehát világpolitikai jelentőségűek lesznek s az esemé­nyektől az európai béke sorsa függ. December 12-ig van ideje Mussolininak Az olajszankc­iót előre láthatóan még karácsony előtt életbe léptetik. Elkerülésének cs­ak egy módja van és pedig az, ha Mussolini december 12-ig, a tizennyolcas bizottság össze­illéséig megváltoztatja eddigi maga­tartását. A Daily Telegraph és a Morning Post különös nyomatékkal emeli ki, hogy Mussolininak még módjában van a reá nézve annyira fontos és veszedelmes szankció elhá­rítása. Az angol kormány azért já­rult hozzá a szankciós bizottság ülé­sének újabb elhalasztásához, mert még mindig időt kíván hagyni Olasz­országnak a békülésre. Erre való te­kintettel az angol kormány utasí­totta a még Parisban tartózkodó Pe­

Next