Uj Nemzedék, 1936. július (18. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-01 / 148. szám

_ Megegyeztek hát, kész a pakli: a Genfi-tó partján újjászületett a nagyantant, Anglia, Franciaország és Oroszország szo­ros szövetsége, amely egyszer már rombadöntötte Európát. Megdöb­benve nézi az érthetetlen ölelkezést minden ember, akinek még van veszteni valója ezen a világon. Meg­döbbenve nézi és­­ nem érti! Leg­­kevés­bé érti Angliát, a józan, bölcs, előrelátó Angliát, amely sosem ked­velte a kockázatos kalandokat, min­dig nyitva tartotta legalább a fél­szemét, hűvösen mérlegelte tettei­nek lehető következményeit. És most ugyanez a józan Anglia, a maga biz­tonságára, vagyonára, békességére féltékeny gonddal ügyelő Anglia el­felejti, hogy többé nem azzal az Oroszországgal szerít kezet, amely egykor szövetségese volt, hanem egy másikkal, amely a szövetségek leg­főbb erkölcsi tényezőjét, a hűséget nem ismeri és legveszedelmesebb ellensége úgy Európában, mint messze földrészeken az angol hata­lomnak. Nem tudja megérteni senki ezt a világuralomra teremtett Angliát, a földkerekség vezető nem­zetet, a civilizáció legfőbb őrét. Nem­ érti senki, hogy ennyire elvétette a szemmértékét, hogy ennyire nem ve­szi észre. Oroszország katonai hatal­mának terjeszkedése Európa nyugati részei felé nemcsak az egyetemes em­beri civilizáció végveszedelmét je­lenti, de jelenti azt is, hogy egy orosz katonai hegemóniával vívott hábo­rúban elvesznek az angol­ gyarma­tok. Csak nem képzelik azok az ifjú erők, amelyek mostanában min­den hagyomány ellenére oly túlon­túl érvényesülnek az angol külpoli­tikában, csak nem gondolják, hogy a világ legfurfangosabb bajkeverői, a Kreml diplomatái engedik az orosz katonai hatalmat akár angol, akár francia érdekek engedelmes eszközéül kihasználni? Vagy, azt hi­szik, hogy a szovjet hatalmával, úgy lehet játszani, mint az élettelen sakkfigurákkal? Ezek a békésen mo­solygó sakkfigurák csak látszatra tűrik, hogy ide-oda rakosgassák őket Európa térképen. De ahová egy­szer könnyelműen odatolták őket dilettáns kezek, ott lebocsátják a földbe mérges gyökereiket, behálóz­zák, magukhoz fonják, aláaknázzák, megrothasztják éppen azt a talajt, melynek védelmére oly igen gyanús buzgalommal vállalkozik most a polgári Európa halálos ellensége: Moszkva. Nem is lehet megérteni, csak összeszorult szívvel némán nézni, nézni, mikép hanyatlanak le nagyszerű múltú nemzetek arról az erkölcsi oromról, ahová évezredes fejlődés emelte őket. Nem lehet megérteni, csak halálos szorongással nézni, nézni, mily keveset tanultak a fő­vénelemb­ől azok, akik a leghite­­le­­­b­­rí, a maguk tulajdon­ szemé­vel látták a történelmi időket. Hová rohan ez a megbomlott és megrom­­lott világ? Egykor Róma utcáit ször­nyű riadó verte fel: Hannibal ante portás! Most nem Hannibal van a kapuk elött, hanem olyan vesze­delem, amelyhez hasonló még soha­sem fenyegette az emberiséget. Em­berek, emberek, részt hirdetünk: kannibill ante portás! H­á/i példány ex ? ■ __ A PETICIÓS ELJÁRÁSNÁL IS BEVEZETIK AZ AJÁNLÁSI RENDSZERT! /forum ___ HH — ítélethirdetés előtt igy szól a képviselő: ^ « ‘~,vv Budapest, 1936 julius 1 szerda. # # XVIII. évfolyam, 148. szám m­mÁDÁC MÉG SOK HELYEN zivatar, kivált a fővárosban és északon. lUUJmV/in! A HŐFOK ALIG VÁLTOZIK. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 19 C VAN Minden szem­nt Genf­re néz! Genf, június 30. Ma délután 5 órakor ül össze Genf­ben a Népszövetség közgyűlése, amelynek legfőbb feladata az Olasz­ország ellen foganatosított meg­torló int­ézkedések megszün­tetése. A nagyjelentőségű értekez­let küszöbén meglehetősen remény­kedő a hangulat. A megnyugvás elsősorban Bl­u­m francia miniszter­­elnök és E­d­e­n angol külügyminisz­ter vasárnapi megegyezésének köszönhető. Ezt a megegyezést az európai sajtó tekintélyes része szen­zációként fogadta és a világhábo­rút megelőző nagy antant visszaállásának tüntette fel. Mi történt Annecyben Blum és Eden, akik vasárnap a francia területen fekvő Annecy fürdőhelyen találkoztak, részletesen megvitatták a két államot érdeklő összes időszerű problémákat, de lé­nyegében csak pontosabban körvona­lazták azt a taktikai jellegű meg­állapodást, amely már Eden párisi tartózkodása alatt létrejött Anglia és Franciaország között. Újból, de most már végérvényesen kimondot­ták tehát, hogy Anglia és Francia­­ország a szankciók felfüggesztését követeli és javasolni fogja a Nép­szövetségnek, hogy a legrövidebb határidőt tűzze ki a szankciók további alkalmazásának megszűné­sére. Abesszínia annektálásának kér­dését nyitva kell hagyni. E pillanat­ban sem Anglia, sem Franciaország nem ismerheti el az annek­­t­á­l­á­s­t, épen ezért a két állam azon van, hogy ebben a tárgyban semmi­féle határozati javaslat ne kerüljön a mostani közgyűlés elé. Ami a továbbiakat illeti, Blum és Eden arra az álláspontra helyezke­dett, hogy az Olaszországgal való tárgyalások megindítására a mai­nál alkalmasabb időpontot kell választani. Blum szóvátette a locar­­noi kérdést is, de végül abban egye­zett me­g Edennel, hogy minden to­­vábbi eszmecsere feltételeként meg­várják a közeli napokban esedékes német válaszjegyzéket. A népszövet­ségi reform kérdésében Anglia és Franciaország mérlegelni fogja egymás javaslatait, amelyeket a Népszövetség reformjá­nak előkészítésére kiküldendő bizott­ság is figyelembe fog venni. Az osztrák kérdés Genfben nem tudnak arról sem, hogy Blum és Eden az osztrák kérdéssel kapcsolatban alaptalan­nak minősítették volna az ausztriai restaurációról elterjedt híreket. Az értesülések csak annyit mondanak, hogy Anglia és Franciaország nem tartja szükségesnek különö­­sebb lépések megtételét, amit igen sokan egyenesen a restauráció javára magyaráznak. Az annecyi találkozó egyik kon­krét következménye, hogy Eden kül­ügyminiszter minden befolyását fel­használja, hogy Hailé Szelasszié császárt visszatartsa a nyilvános tiltakozás kísérletétől, mert ez csak feszélyezné Angliát anélkül, hogy változtatna a már leszögezett állás­pontoktól. A mai közgyűlés Miután Benes államfő lett s így lemondott az elnöki tisztségről, a közgyűlésen ma Van Zeeland belga miniszterelnököt választja meg elnökké, aki repülőgépen már útban van Genf felé. Az elnökválasztás után a kiküldöttek megbízóleveleit vizsgálják felül. Az eddigiek szerint sor kerül Nasibu herceg, az új abesszin delegátus mandátumának megvizsgálására is. Lehetséges, hogy már e mandátum elbírálásakor ki­mondja a közgyűlés, hogy Abesszí­niának nincs kormánya s igy nem is képviseltetheti magát a Népszö­vetség szerveiben. Nem Németország ellen? London, június 30. Zsúfolásig megtelt karzatok mel­lett, rendkívül izgalmas hangulatban zajlott le tegnap az angol alsóház­ban az a támadás, amelyet a balol­dali ellenzék intézett Duff Cooper ango­l hadügyminiszter párisi beszéde miatt a B­aldwin-kormány ellen. A­ hadügyminiszter, mint emlékezetes, Párisban háborús veszedelemről beszélt s a francia-angol együttmű­ködésről olyan kijelentéseket tett, amelyek ellentétben állnak a kor­mány hivatalosan hirdetett külpoli­tikájával. A rohamot Attlee, az el­lenzék vezére indította meg, aki rendkívül élesen mutatott rá arra, hogy Duff Cooper beszéde megtagadja Anglia népszövetségi kötelezettségeit , a világháborúra vezető szövetségi rendszert idézi fel. Utána Sir Archi­bald Sinclair, az ellenzéki szaba­d­elvűek vezére támadta a hadügymi­nisztert, mint akinek beszéde czökkenti a kormány tekintélyét és veszélyezteti a béke kilátásait Henderson és Loyd George szö­­meg fel a kormány ellen, amelynek nevében Sir John Simon belügy­miniszter válaszolt az interpellá­ciókra. Kijelentette a beügymin­iszter, hogy Duff Cooper támadott beszéde nem tekinthető politikai meg­nyilatkozásnak, mert a kormány politikai nyilatko­zatainak helye az alsóház. Simonnak ezt a megállapítását gúnyos közbe­kiáltásokkal fogadta az ellenzék. Duff Cooper megjegyzéseinek — folytatta a belügyminiszter — nem az volt a célja, hogy szembe­helyez­kedjék a kormánynyilatkozatokkal. A hadügyminiszter beszédét bemu­tatta az angol külügyminisztérium­nak és a külügyminisztérium javas­latára bizonyos módosításokat is végrehajtott. Sajnos, a végleges beszédet ok: nem terjesztette Eden elé, ennek azonban az volt az oka, hogy Eden erősen el volt foglalva. Hivat­kozott Simon ezután arra, hogy a francia sajtó nem híven közölte a beszédet. A belügyminiszter válasza nyomán az ellenzék a kérdések pergőtüzét in­­dította. Megkérdezték többek között a miniszterelnököt, hajlandó-e fegyelemről gondo­sodni a kormány kebelén belül. Az esti ülésen Sir John Simon új­ból felszólalt s kijelentette, hogy az

Next