Uj Nemzedék, 1936. augusztus (18. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

^ 00^ f f • 11 f­fj Olimpiai híreink aS^oldalon " ■ C ’»88 JIJL V AZ OSZTRÁK NÁCIK ”pa­M megégették az olimpiai tűznél az ujjakat? ffj inni Ad­áQ. DÉLUTÁN SOKFELÉ eső, holnap melegebb lesz, a szél gyengül. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 23 C VAN Olasz hivatalos jelentés az a­ddzs­abebai forradalom leveréséről Budapest, 1936 augusztus 1 szombat. #­­ XV111. évfolyam, 175. szám Róma, július 31. Szenzációként robbant a kelet­afrikai birodalomépítést örömteli nyugalommal néző olasz közvéle­mény elé ma reggel egy félhivatalos jelentés, amely addisz-abebai forradalom vérbe­­fojtásáról számol be. A meglepődés annál érthetőbb, mert az olasz kormány a leghatározottab­ban cáfolta azokat a külföldi lap­­tudósításokat, amelyek a nógus meg­maradt híveinek és a Goréba mene­kült császári kormánynak katonai készülődéseiről szóltak. Az olasz je­lentés most részletesen beszámol a július 28-iki eseményekről, amelyek örökké emlékezetesek maradnak Abesszinia történetében. A jelentés szerint Kassza herceg fia heteken át tartó szívós akna­munkával felkelést szervezett. A fő­várost környező erdőkben felkelő csoportok rejtőztek el, amelyek július 28-án rajtaütésszerű táma­dást intéztek Addisz Abeba ellen. Az abesszin felkelők nyilván azt hitték, hogy Addisz Abeba lakossá­ga az első puskalövés hallatára fel­lázad az olaszok ellen, a főváros abesszin lakossága azonban Hajlu és Kebbede her­ceg vezetésével az olaszok mel­lett szállt harcba. Véres és kegyetlen harc fejlődött ki, amely a főváros utcáira is át­csapott. Az olasz helyőrség azonban arány­lag rövid idő alatt megsemmisítette a lázadókat. A harcban az olasz és az eritreai csapatok mellett a légi haderő is tevékeny részt vett. A jelentésnek ebből a részéből na­gyobb arányú forradalmi megmoz­dulásra lehet következtetni. Az olasz csapatok rengeteg foglyot ejtettek, köz­tük Petros­abunát, Abesszinia püspökét, aki az olaszok egyik legelkeseredettebb ellenségének bizonyult. Addisz Abebában ezidőszerint teljes a nyugalom s az élet visszatért ren­des medrébe. »+»+»♦»♦»«»4»«» »» ■»» +» «» 4»­4»4» 4» 4» 4» «» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4»4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» « Ezer vörös halott a felszabadított Saragossa előtt Paris, július 31. A spanyol nemzeti kormány c­a­­patai felszabadították Sara­gossát az ostrom alól. Véres ha­dok után a Saragossától nyu­gatra elterülő vidék ismét telje­sen a felkelők kezében van és a naragossai helyőrség összekötte­tése helyreállt a Madrid felé elő­­nyomuló hadsereg balszárnyával. A vörös milicia egyik osztagát, amely tegnap már Saragossa elé érkezett, a nemzeti csapatoknak sikerült tel­jesen bekeríteniek. A felke­lők csapdát állítottak fel az egyik községben. A községet látszólag ki­ürítették, és a házak belsejét gép­fegyverekkel rakták meg s amikor a vörös milicia bevonult, gyilkos tüzet zúdítottak reá. A köz­ség területéről a milicia egy tagja sem menekülhetett, mert a felkelők közben körülzárták a terepet. A gyilkos tűzharcban a vörös miliciá­nak legalább ezer tagja esett e­l A vereség nyomán a vö­rös milicia többi, Saragossa felé me­netelő oszlopa is kénytelen volt Barcelonába visszavonulni. Rémuralom Malagában Mola tábornok csapatai Somosierrá­­tól délre jelentős győzelmet arattak a vörös zászlóaljak fölött, amelyek az ütközetben öt­ven ha­ Fekete-vörös zászlókat lenget a puskaporszagú szél a golyójárta spanyol halakon. Az anarchia zászlói­­ ezek: feketéik, mint a halál és vörösek, mint a vér, idelátszanak, mert a lobogót mindig­ a legmagasabbra tartják. Az alatta­m álló arcokat meg se kell nézni: a Jy zászló hangosan beszél azok helyett,­­ akik kitűzik. Az egymásra dobált­­ holttestek máglyái és az összelövöl­dözött ősi templomok romjai fölütt most is idelengenek ezek a zászlók. Idelátszottak már akkor is, amikor még csak halványrózsasze­mű­ek vol­tak. A szemünk láttára sötétedett, él ez a szín. A szemünk láttára rohant a „szelíd“ radikális demokrácia a bol­sevista anarchiába. A zászlók szín­­játéka mögött őrjöngve teljesedett be minden baloldali forradalom fel­tartóztathatatlan tragédiája. Olcsó siker utólag hivatkozni régi jóslatokra, de akik ezt a lapot olvas­sák, nagyon is jól emlékeznek, hogy ezen a helyen már a rózsaszínű zász­lók korában előre megrajzoltuk a spanyolországi „fejlődés“­ útját. Nem dicsekedni akarunk ezzel, hanem amíg lehet, óvni: minden baloldali radikalizmus önmaga ássa meg a sira­tót! De sajnos, nemcsak a magáét Ez az ..a sír, hol nemzet süllyed el“. A történelmi tapasztalat szinti mennyiségtani bizonyossággal mu­tatja, hogy a polgári radikalizmus önmagában nem tud hatalmon ma­radni. Job­bfelé maga vágta el a se­gítség útját, mit tehet mást: balra fordul. Ez a vezényszónélküli „balra nézz!“ ettől kezdve a hipnózis erejé­vel keríti hatalmába a politikusok fejét. Csak balra tudnak nézni akkor is, amikor már kétségbeesetten kap­kodnák a fejüket jobbfelé. Az első baloldali állomás: a szo­ciáldemokraták, az úgynevezett má­sodik internacionálé. A politikában kezdetben alig történik változás, de a zászló színérzékeny szövete már reagál: rózsaszínből egyszerre vö­rösbe csap át. A szociáldemokraták maguk is el­ismerik, hogy csak módszerben kü­lönböznek gorom­pább testvérüktől Marxban, a kommunistáktól. A szo­cialisták „békés fejlődéssel“ akarják elérni ugyanazt az „államtalan, magántulajdon nélküli társadalmat“ ami felé a kommunisták forrada­lommal vágnak utat. Meg kell hagyni, a spanyol radiká­lisok és szocialisták, ameddig bírtak, megkíséreltek ellenállni a kommu­nistáknak. De azok segítségül hívták a Spanyolországban nagyon elter­jedt szindikalistákat, Soros követőit, akik a „közvetlen akció“ jelszavával már nem is voltak hajlandók parla­menti tárgyalásokba bocsátkozni. És segítségül hívták a legszörnyűbbe­­ket, „Bakunin fiacskáit“, az anar­chistákat. Ezeknek már a forrada­lom is kevés, az ő fegyverük a ter­ror , pusztítani, rombolni, gyilkolni akarnak, hogy a borzalmak fekete­vörös haláltáncában röhögve ugor­janak fel a vezető székekre. Spanyol­­országban most megmutatták, mit tud Lenin és Bakunin szövetsége. Hacsak tizedrészét hisszük el azok­

Next