Uj Nemzedék, 1936. augusztus (18. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-01 / 175. szám
^ 00^ f f • 11 ffj Olimpiai híreink aS^oldalon " ■ C ’»88 JIJL V AZ OSZTRÁK NÁCIK ”paM megégették az olimpiai tűznél az ujjakat? ffj inni AdáQ. DÉLUTÁN SOKFELÉ eső, holnap melegebb lesz, a szél gyengül. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 23 C VAN Olasz hivatalos jelentés az addzsabebai forradalom leveréséről Budapest, 1936 augusztus 1 szombat. # XV111. évfolyam, 175. szám Róma, július 31. Szenzációként robbant a keletafrikai birodalomépítést örömteli nyugalommal néző olasz közvélemény elé ma reggel egy félhivatalos jelentés, amely addisz-abebai forradalom vérbefojtásáról számol be. A meglepődés annál érthetőbb, mert az olasz kormány a leghatározottabban cáfolta azokat a külföldi laptudósításokat, amelyek a nógus megmaradt híveinek és a Goréba menekült császári kormánynak katonai készülődéseiről szóltak. Az olasz jelentés most részletesen beszámol a július 28-iki eseményekről, amelyek örökké emlékezetesek maradnak Abesszinia történetében. A jelentés szerint Kassza herceg fia heteken át tartó szívós aknamunkával felkelést szervezett. A fővárost környező erdőkben felkelő csoportok rejtőztek el, amelyek július 28-án rajtaütésszerű támadást intéztek Addisz Abeba ellen. Az abesszin felkelők nyilván azt hitték, hogy Addisz Abeba lakossága az első puskalövés hallatára fellázad az olaszok ellen, a főváros abesszin lakossága azonban Hajlu és Kebbede herceg vezetésével az olaszok mellett szállt harcba. Véres és kegyetlen harc fejlődött ki, amely a főváros utcáira is átcsapott. Az olasz helyőrség azonban aránylag rövid idő alatt megsemmisítette a lázadókat. A harcban az olasz és az eritreai csapatok mellett a légi haderő is tevékeny részt vett. A jelentésnek ebből a részéből nagyobb arányú forradalmi megmozdulásra lehet következtetni. Az olasz csapatok rengeteg foglyot ejtettek, köztük Petrosabunát, Abesszinia püspökét, aki az olaszok egyik legelkeseredettebb ellenségének bizonyult. Addisz Abebában ezidőszerint teljes a nyugalom s az élet visszatért rendes medrébe. »+»+»♦»♦»«»4»«» »» ■»» +» «» 4»4»4» 4» 4» 4» «» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» 4»4» 4» 4» 4» 4» 4» 4» « Ezer vörös halott a felszabadított Saragossa előtt Paris, július 31. A spanyol nemzeti kormány capatai felszabadították Saragossát az ostrom alól. Véres hadok után a Saragossától nyugatra elterülő vidék ismét teljesen a felkelők kezében van és a naragossai helyőrség összeköttetése helyreállt a Madrid felé előnyomuló hadsereg balszárnyával. A vörös milicia egyik osztagát, amely tegnap már Saragossa elé érkezett, a nemzeti csapatoknak sikerült teljesen bekeríteniek. A felkelők csapdát állítottak fel az egyik községben. A községet látszólag kiürítették, és a házak belsejét gépfegyverekkel rakták meg s amikor a vörös milicia bevonult, gyilkos tüzet zúdítottak reá. A község területéről a milicia egy tagja sem menekülhetett, mert a felkelők közben körülzárták a terepet. A gyilkos tűzharcban a vörös miliciának legalább ezer tagja esett el A vereség nyomán a vörös milicia többi, Saragossa felé menetelő oszlopa is kénytelen volt Barcelonába visszavonulni. Rémuralom Malagában Mola tábornok csapatai Somosierrától délre jelentős győzelmet arattak a vörös zászlóaljak fölött, amelyek az ütközetben ötven ha Fekete-vörös zászlókat lenget a puskaporszagú szél a golyójárta spanyol halakon. Az anarchia zászlói ezek: feketéik, mint a halál és vörösek, mint a vér, idelátszanak, mert a lobogót mindig a legmagasabbra tartják. Az alattam álló arcokat meg se kell nézni: a Jy zászló hangosan beszél azok helyett, akik kitűzik. Az egymásra dobált holttestek máglyái és az összelövöldözött ősi templomok romjai fölütt most is idelengenek ezek a zászlók. Idelátszottak már akkor is, amikor még csak halványrózsaszeműek voltak. A szemünk láttára sötétedett, él ez a szín. A szemünk láttára rohant a „szelíd“ radikális demokrácia a bolsevista anarchiába. A zászlók színjátéka mögött őrjöngve teljesedett be minden baloldali forradalom feltartóztathatatlan tragédiája. Olcsó siker utólag hivatkozni régi jóslatokra, de akik ezt a lapot olvassák, nagyon is jól emlékeznek, hogy ezen a helyen már a rózsaszínű zászlók korában előre megrajzoltuk a spanyolországi „fejlődés“ útját. Nem dicsekedni akarunk ezzel, hanem amíg lehet, óvni: minden baloldali radikalizmus önmaga ássa meg a siratót! De sajnos, nemcsak a magáét Ez az ..a sír, hol nemzet süllyed el“. A történelmi tapasztalat szinti mennyiségtani bizonyossággal mutatja, hogy a polgári radikalizmus önmagában nem tud hatalmon maradni. Jobbfelé maga vágta el a segítség útját, mit tehet mást: balra fordul. Ez a vezényszónélküli „balra nézz!“ ettől kezdve a hipnózis erejével keríti hatalmába a politikusok fejét. Csak balra tudnak nézni akkor is, amikor már kétségbeesetten kapkodnák a fejüket jobbfelé. Az első baloldali állomás: a szociáldemokraták, az úgynevezett második internacionálé. A politikában kezdetben alig történik változás, de a zászló színérzékeny szövete már reagál: rózsaszínből egyszerre vörösbe csap át. A szociáldemokraták maguk is elismerik, hogy csak módszerben különböznek gorompább testvérüktől Marxban, a kommunistáktól. A szocialisták „békés fejlődéssel“ akarják elérni ugyanazt az „államtalan, magántulajdon nélküli társadalmat“ ami felé a kommunisták forradalommal vágnak utat. Meg kell hagyni, a spanyol radikálisok és szocialisták, ameddig bírtak, megkíséreltek ellenállni a kommunistáknak. De azok segítségül hívták a Spanyolországban nagyon elterjedt szindikalistákat, Soros követőit, akik a „közvetlen akció“ jelszavával már nem is voltak hajlandók parlamenti tárgyalásokba bocsátkozni. És segítségül hívták a legszörnyűbbeket, „Bakunin fiacskáit“, az anarchistákat. Ezeknek már a forradalom is kevés, az ő fegyverük a terror , pusztítani, rombolni, gyilkolni akarnak, hogy a borzalmak feketevörös haláltáncában röhögve ugorjanak fel a vezető székekre. Spanyolországban most megmutatták, mit tud Lenin és Bakunin szövetsége. Hacsak tizedrészét hisszük el azok