Uj Nemzedék, 1937. február (19. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
Őket idézte s-írjuk mélyéből a francia külügyminiszter, őket, a halottakat. Az élőkhöz szólván, arra intett, hogy hallgassuk meg egyszer a holtakét is. A milliókat, akik életük virágjában ízekre szakadtak, kínhalált szenvedtek, itt hagytak asszonyt, gyereket, mátkát, mosolyt, szép piros életet, értünk, méltatlan élőkért! Hogy mi csak éljünk, In''késen sütkérezzünk, annak e földnek virághímes hátán, melynek sötét mélységeiben tapadó rög lett belőlük: por, hamu és sár. Mintha ez a millió és millió katonasír tiltakozva állana az utunkba, hogy ne rohanjunk oly vakon, süketen, tompult aggyal, türelmetlen lihegéssel, ne gázoljunk át féktelen csorda módjára süppedt, hantokon, hanem álljunk meg, álljunk meg egy pillanatra, hajtsuk le a fejünket a mellünkre és üll ez átkozott zsivajon, káromláson, sziszegő gyűlölségen szennyező hazugságon, figyeljünk a holtak szellembeszédére. Csontjuk széj felszóródott Dnyeszter inge vágyában, guruló kő lett. Kárpátok szakindokában, trágya Champagne szőlő indái között, kavicsosonzó fövenyében, sudár fenyő Végezek vörös szikláin, örök jég gleccserek fehérségében. Hosszú évtizedek múltak el azóta és mi hálátlan közönynyel felejtjük e milliók áldozatát. Emlékükkel együtt felejtjük a tanulságokat is: a nagy erkölcsi örökséget, amit reánk hagytak. Ott vannak ők lábunk alatt, az ekénk keresztül szánt rajtuk, ott vannak a szörnyű zsivaj mélyén. Milyen kemény lehet az ítéletük rólunk, akik ily hitvány módon sáfárkodunk itt a földön!... A francia külügyminiszter egyik legfelelősebb felelőse annak, ami van és annak, ami lesz, vájjon őszintén beszélte, mikor a holtakat idézte? Azok, akik oly sokszor emlegetik a holtak nevét, azok, akiknek e májuis-milliók csak arra jók, hogy szóvirágot fonjanak belőlük ékes koszorúba, vájjon e szellemidézők mit tennének, ha ők, a halottak egyszer csakugyan megszólalnának? Ne játszunk könnyelműen a halállal, ne idézgessük sírjuk mélyéből a holtakat hiába! De illesszük fülünkre a töredelem hallókészülékét és próbáljuk meg egyszer az őszinteség, az önbeismerés, az önszámoltatás akusztikájában meg is hallani e millió és millió halott ítéletét! Őket, akik már az örök Világosságban élnek, őket, akik ismerik már az igazságot, amely csak egyféle, őket, akik olyan törpéknek, olyan hitványaknak, olyan semmiknek érzik mindazt az álnok hazugságot, mindazt a harácsoló kapzsiságot, mindazt a silány „problémát“, amelynek nevében az élők egymást sanyargatják és irtják. E holtak valóban bölcs tanácsot tudnának adni, nemcsak a francia külügyminiszternek, de mindazoknak a felelőtleneknek, akik az emberiség mai sorsáért és fenyegető holnapjáért túl a parlamenti felelősség papirostörvényén, Isten előtt lesznek egykor felelősek. Ők meg tudnák mondani: valóban mi a béke útja? Ők, abban a birodalomban, ahol nincsenek ellenségek többé, nincsen gyűlösség, se franciák, se neműtek. Csak Isten változhatatlan, örök igazsága!... / SZ _ MEGVONJÁK PROTEKCIÓT! V _ Jr . . r’ • Smfflpest, 1937 február* 2. fzfidd XIX. évfolyam, 26. szám mmáBÁC. HIDEG MARADT AZ ORSZÁG NYUGATI FELÉBEN HAVAZÁSOK ÉS ÓNOS ESŐK- ju Ujmvmn. BUDAPESTEN MA TÍZKOR -4 C VAN Franciaország ragaszkodik a szovjetbarátsághoz! Berlin, február 1. Amióta Hitlernek a birodalmi gyűlésen mondott beszéde elhangzott, a nemzetközi élet legnagyobb kérdése megint az lett, hogy sikerül-e Németországot és Franciaországot teljesen kibékíteni s ezzel megnyitni az utat az európai ellentétek elrendezése felé. Steibos francia külügyminiszter feltűnő gyorsasággal már tegnap válaszolt a német vezérkancellárnak, de ez a válasz — egyöntetű megítélés szerint — nem alkalmas a kívánt cél elérésére. Továbbra is változatlanul fennáll a francia felfogás és a Hitler-kormány között az a sarkalatos ellentét, hogy Franciaország az oszthatatlan béke elve mellett kitartva követeli Németország csatlakozását egy általános európai biztonsági egyezményhez, míg Németország csak egyes államokkal hajlandó támadást kizáró és kölcsönös védelemre kötelező szerződést kötni. Róma elégedett Vasárnap az egész világsajtó Hitler beszédét boncolta és kutatta a nyomában várható fejleményeket. Az olasz lapok nagy lekesedéssel és megelégedéssel üdvözölték Németország vezérét, akinek igazat adtak abban, hogy hála a nemzeti szocializmusnak, az európai veszedelmet jelentő versaillesi szerződés épülete a területi rendelkezések kivételével immár romhalmazzá vált Olaszország örömmel köszönti azt, hogy Németország visszahódította nagyhatalmi állását — emeli ki a Voce d’Italia —, mert így az európai kormányok és nemzetek a valóság tiszta ismeretében foghatnak hozzá a héten újból való megalapozásához. Nem feledkeztek meg természetesen az olasz lapok a kommunizmus ellen való tömörülés szükségességének hangoztatásáról s azt is megállapították, hogy Hitler a német gyarmati követésekre vonatkozóan rendkívül mérsékelt kijelentéseket tett. Hitler hangja az osztrák rádióban Igen jó benyomást keltett Bécsben is Hitler beszéde. Még szombaton este az osztrák rádióállomások kivonatosan közvetítették a viaszlemezekre felvett beszédet, amit azért emelünk ki, mert ez volt az első eset, hogy az osztrák rádióban Hitler hangját hallani lehetett. A félhivatalos Reichspost megállapítja, hogy Hitler bölcs mérsékletről tett tanúságot s beszéde feltétlenül hozzá fog járulni az európai feszültség csökkentéséhez. Az angol konzervatív lapok szintén kielégítőnek mondják a beszédet, amely nyitvahagyta minden irányban az ajtót. Megállapítják, hogy a német politika a legtöbb kérdésben jóakaratú magatartást tanúsít Angliával szemben, bár a gyarmati kérdések éle elsősorban Anglia ellen irányul. A legtöbb lap felszólítja a kormányt, hogy tagadja meg tárgyalások alapjául a Hitler által jelzett békebiztosítékokat. Már a fiumét szózat hatása alatt mondotta el feltűnő beszédét Londonderry lord volt légügyi miniszter egy politikai gyűlésen. Követelte, hogy haladéktalanul kössék meg a légi egyezményt Anglia, Franciaország és Németország között.. — Tragikus butaság volt az, — mondotta Londonderry lord, — ahogy Németországot a háború után kezelték. Sajnos, Anglia lehetőséget nyújtott Franciaországnak olyan politika folytatására, amely Németország rehabilitását folytonosan elodázta. Feltűnő barátság Belgrádban Feltűnő melegséggel foglalkozik Hitler beszédével a jugoszláv sajtó. Sztojadinovics miniszterelnök lapja, a Vreme azt írja, hogy Hitler beszéde nemcsak a maga békés hangjával járult hozzá az európai idegesség csökkentéséhez, hanem a német— jugoszláv barátság erőteljes kihangsúlyozásával is. Bukarestben és Prágában is békebeszédként fogták fel Hitler szózatát, bár különösen a cseh sajtó aggodalmakat is emleget. Hitler vezér és birodalmi kancellár beszél a Kroll Operában.