Uj Nemzedék, 1937. május (19. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

­s. gjfpp ISgpS! BETÖRŐT FOGOTT A DETEKTÍV KISFIA ' — A gyerek tehát az apjára ütött és mégis tér #41 Budapest, 1937 május 1. szombat # # XIX. évfolyam, 98. szám inAlÁRáQ* TOVÁBBI északi szél, többfelé záporeső, egy-két helyen ziva­TAR. A HŐFOK SÜLYED, ÉJJELI FAGY- BUDAPESTEN MA TÍZKOR 11 C VAN M­egbukott az angol fegyverke­zési kölcsön London, április 30. Az angol fegyverkezési kölcsön első részletének kibocsátása példátlan kudarccal járt. A kölcsön irá­nt semmi érdeklődés sem mutatkozott, mert a kormány az egész tranzakciót elsősorban pénzügyi mű­veletnek állította be, már­pedig az időpont egybeesett a londoni tőzsde katasztrofális el­­lanyhulásával. A nagyközönség, amely a hazafias cél érdekében szívesen hozott volna áldozatokat, így teljesen távoltartotta magát a jegyzéstől. A bankok a kölcsöne­­mieteknek alig öt százalékát vették fel, míg a biztosító tár­saságok és egyéb pénzügyi vállalkozások jóformán semmit sem vásároltak. Végeredményben az Angol Banknak kellett közbelépnie, hogy a kölcsön kibocsátása ne hiúsuljon meg. A címleteknek legalább nyolcvan százalékát közintézmények vették át. Központi irányítással általános támadást intéznek a német lapok a katolikus Egyház ellen Berlin, április 30. (Az Uj Nemzedék munkatársának telefon jelentése.) Mint az Uj Nem­zedék már tegnap jelezte, a német birodalomban láthatóan központi irányítással megindult az ösz­­sz­esített támadás a Szent­szék, a katolikus egyház és a német püspöki kar, valamint a papság ellen. Mintegy pa­rancsszóra valamennyi német lap tajtékzó gyűlölettel ír a né­met katolicizmus ellen. Még az olyan higgadt újságok is, mint a „Deutsche Allgemeine Zeitung“, hallatlanul éles kirohanást intéznek az Egyház ellen. Egyöntetűen abban a méltatlan és célzatos beállításban kezelik a kér­dést, a lapok, hogy a katolikus egy­háznak megvolt, az alkalma, hogy rendet teremtsen saját háza táján (!), de ehelyett pápai kör­leveleket és pásztorleveleket adott ki. A zárdákban pedig — folytatja rá­galmait a német sajtó — tovább tartanak a botrányos álla­potok (!) Felszólítják az újságok a szülő­ket, minél nagyobb számmal jelen­jenek meg a most hatalmas nyilvá­nosság előtt meginduló törvényszéki tárgyalásokon, hogy maguk is meg­győződhessenek arról, miként vi­selkednek a katolikus pap­ok az életben. A német birodalom­­ „hozzálát ennek a mocsár­nak a kiszorításához". A nagy nyilvánosság és főleg a rádió bizto­síték arra, hogy nem lesznek sajná­­­latraméltó vértanúk, hanem csak „a bűntények és visszaélések miatt e­­­­­t­é­rt­e­k“. Az első pillantásra kitetszik, hogy az egész sajtótámadás célja az, hogy a szülőkben megingassa a bizalmat az egyházi személyek nevelői munkájában és kompromit­tálja az egyházi hatóságokat. Berlin­ben arról beszélnek, hogy a perek befejezése után az állam arra hivat­kozva, hogy visszaélések tör­téntek, a kolostorokat és zárdákat állami felügyelet alá helyezi. Gy. A Reichspost megdöbbent tiltakozása Bécs, április 30. (Az Új Nemzedék bécsi szerkesztő­ségének telefon,jelentése.) A Reichs­­post vezércikkben foglalkozik a né­met birodalomban megindult új ka­­tolikusüldözéssel. Rendkívül éles szavakkal és mély megdöbbenéssel bélyegzi meg a mostani helyzetet, amikor a német birodalom ugyanarra az útra lép, mint Szovjetoroszország, Mexikó és Spanyolország. Szem­enszedett hazugságokat álta­lánosítanak és a perek nyilvánossá­gával akarnak nyomást gyakorolni a Szentszékre. Ezeket a pereket előkészítették, épp úgy, mint Moszkvában, hogy a közvéleményt befolyásolják és becsületükből forgassák ki a papi tatár viselőit. Megállapítja, a­ lap, hogy ez az eljá­­rás nem egyeztethető össze a tisztes­séggel és példátlan dolog az is, hogy mielőtt a bíróság ítélkezett volna, ilyen hangulatkeltés folyjon a vád­lottakkal szemben. Ha lesznek a vádlottak közt hi­básak, egyetlen katolikus sem fogja őket­ menteni, de az ítélet előtt, fellázítani a közvéleményt és előre úgy állítani be a dolgo­kat, mintha az egész papság Kedves vendéget várunk ünnepi fölkészü­léssel: a szomszéd osztrák álla­m fejét. Kilenc éve, mióta népének egységes akarata a szövetségi állam elnöki székébe hívta ezt a puritán férfiút, még nem hagyta el hazája földjét. És most, hogy először lépi át a szűkre szabott határt, legelső útja felénk vezet, a jó szomszéd s a hűs magyar sorstárs fűtiöjére. Nekünk szól az első baráti látogat­­ás, kik oly sok évszázad soram­al osztottuk meg vérünket és Imnycí m­inket, jó napjainkat és rossze m­is­jainkat azzal az Ausztriával, amely­­lyel a történelem sok évszázada és a történelem logikája font­ össze bennünket. Nem nézzük mi idegen földnek ma sem a smaragdszinti mezőket, a hóborította hegyeket, a sötét fenyveseket, ott túl a Lajtán és nem érezzük idegennek őt, aki hozzánk vezető útján lépi át a Laj­tát. Miklós elnök jelképes embere annak a népnek, amelyből szárma­zik és amely benne látja erényei­nek, népi t­u­l­aj­don­sá­ga­­i io­k, kitartó szívósságának, tiszta lelkiségének legméltóbb kifejezését. Abból a val­lásos, szorgalmas,­egyszerű, polgár­erényeire büszke, hagyományaihoz szilárdan ragaszkodó oszt­rák pol­gárságból hajtott ki Miklós elnök, abból a megbízható embermasszá­ból, amelynek munkája és lelkisége meg tudta tartani a katasztrófa korszakában a maradék Ausztriát. Családja, ez a polgári patrícius famí­lia, ötszáz éve tartja már számon az őseit. Nyolc testvére közül ő volt a legidősebb. Élete szakadatlan munka, gond, önfeláldozás és hűség volt. Hűség a családhoz, hűség a néphez és hűség a kötelességhez. Miklós elnök már gimnáziumi igaz­gató korában egyik legtehetsége­e­sebb pionírja volt a keresztény­­szocialista mozgalomnak és hiven kitartott, a kősziklák szilárdságá­val, a maga világnézete, h­ib­. meg­győződése mellett olyan időkben is, mikor földrengés rázta a világot, országok omlottak össze, eszmék tűntek és eszmék születtek. Kilenc éve, hogy államfő és e kilenc év óta nemcsak ő ad példát a polgári munka tisztességéből egész Ausz­triának, de példát ad tizenegy élő gyermeke is, akik közül még egy sem hagyta el a maga tisztes pol­gári munkahelyét. Az osztrák állam a családi élet puritán erkölcsű, józan polgáriasságú szervezetén épül föl, azt vette példájául. És Miklós elnök családja az a minta­­család, amelyről példát vehet a szövetségi állam területén min­denki. A Miklós-család egész Ausz­tria tanítója lehet, míg az egész Ausztria arra taníthatja a világot, hogy az államokat ugyanaz a pol­gári egyszerűség, meg nem szédülő józanság és tiszta erkölcs tudja csak fenntartani ma, amely a családnak is fenntartója. Nem véletlen az, hogy a szorgalmas, becsületes, józan osztrák nép e nehéz időkben éppen őt választotta ki, benne látja eszményképét, reá bízza hajójának kormányát. Beszédes példa ő, csa­ládja és Ausztriája: útmutatás minden nép felé, amelyre az a sors

Next