Uj Nemzedék, 1938. március (20. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
Kék szemében állandóan tiszta gyermeki derű csillogott, akkor is, amikor a halálról beszélt, amely most elragadta. Mert beszélt róla, érezte, hogy ott settenkedik körülötte, de nem védekezett ellene soha. Nyugalomra lett volna szüksége, régen el kellett volna vonulnia annak az embernek a megérdemelt békességébe, aki férfiasan megállta a helyét és elvégezte a reámért feladatot. Fizikuma pihenést követelt, de a lelke irtózott a semmitevéstől. Griger Miklós pedig a lélek embere volt és egészségének is csak annyi áldozatot hozott, hogy néha, mikor már nagyon figyelmeztetően dobogott a szíve, ketté törte és néhány szippantás után eldobta a cigarettát. Nem törődött magával, mert egész lénye felolvadt az eszmények és a közösség szolgálatában. Ő volt ennek a háborús békekorszaknak a legvitézebb frontkatonája. Soha sem kért szabadságot és egyedül verekedett akkor is, amikor a csapat hátrább vonult, vagy fegyverszünetet kapott. Eleme volt a harc, boldog volt, ha középpontjában lehetett és minél erősebbnek látta az ellenséget, minél messzebbnek érezte a győzelmet, annál keményebben,lelkesebben csatázott. Mintha ennek a népnek minden szegényét, elhagyottját, védtelenjét neki kellett volna megvédenie, mintha mindig magán érezte volna azoknak a szemeknek a tekintetét, amelyek alá olyan sötét karikákat szokott rajzolni a kétségbeesés. Magányos ember volt, nem ismerte az alkalmazkodást és nem jól tűrte a párt fegyelmét. Egyetlen bírája, irányítója a lelkiismerete volt. Amit igaznak hitt, azért tűzbe ment és nem tudott hallgatni,, alkudni, finomodni. Hitt abban, amit csinált és a tömegek is hittek benne. Népszerűségét azzal szerezte, amit mások ezért feláldozni szoktak: a meggyőződésével. Soha sem volt hatalmon, de a hatalmasok számoltak vele, a hatalmaskodók pedig joggal féltek tőle. Erő és tényező volt magányosságában is, mert az erőszakkal, elvetemültséggel és gyávasággal szemben biztos páncél.Ja volt: jósága és tisztessége. .Tó és tiszta maradt utolsó pillanatáig, lelke úgy szállott fel ma éjjel a magasságokba, mint a gyermeké, akire a földi falaknak mák szeme sem tapadt. A szegények papja volt és hűséges hive a „szegények királyának“, mégis a legnagyobb gazdagságot szerezte meg itt a földön: embertársai osztatlan, igaz szeretetét, Sivárabb, színtelenebb lett nélküle az élet, helyét, amely egyedül az övé volt, nem foglalhatja el senki. Ravatala körül megrendült lélekkel áll legszűkebb családja, a benne bízó, hivő sokmillió árva magyar és az ajkakon két szóismétlődik: testvérünk, aránk... U» Á y,, // ^ Kihúzták a 300.000?|ié^Ui^^nKk ^ w O Bécsi Mplaft^A r j g |, — Nem minden gráci — náci! Budapest, 1938 március 1. kedd # # JT*. évfolyam, 48. szám mmAUÁQ. felhőátvonulások, éjszaka egy-két helyen eső, nyugati szél. 11/UtruV/ill. hőfok alig változik. Budapesten ma tízkor +4 c van Szerdán kezdődik Moszkvában az újabb népbiztos-per r»4»'4»-4»«»■«»■»«· «»■«♦ ■«»»» 4» «»·»■•» *»«»%»» O »» «»•+»«♦»♦»■»♦ ♦»*»■♦» #» O « A magyar közéletnek megrendítő gyásza van: tragikus hirtelenséggel meghalt Griger Miklós országgyűlési képviselő, bicskei apát plébános, a legitimista népi politika bátor hirdetője. A pesti Szent Imre-kollégium egyik szerzetesi szerénységgel berendezett szobájában hunyta örök álomra szemét. Reggel fél nyolc órakor inasa bekopogtatott hozzá, denem kapott választ. Ez feltűnő volt, mert a képviselő ilyenkor már mindig felébredt. Az inas jelentést tett Flohn Ernő prefektusnak, akivel együtt nyitották ki a lakást a félhomályban álló paralagon, amelyre csak a lehúzott redőny rései között hatolt világosság, mozdulatlanul feküdt Griger Miklós, mintha csak aludnék. Arcszíne azonban megváltozott. A mindig piros, pozsgás arc halálosan sápadt volt. A prefektus mindjárt látta, hogy baj történt. Megérintette Griger Miklós kezét: még meleg volt! A pulzus azonban már nem veri. Pillanatok alatt megérkezett a kollégium orvosa, aki már csak azt állapíthatta meg, hogy Griger Miklós meghalt. A halál valószínűleg egy órával előbb következhetett be. A halálesetről azonnal értesítették Shvoy Lajos székesfehérvári püspököt, a bicskei plébániát és a képviselőház háznagyi hivatalát. Mindenütt nagy megdöbbenéssel fogadták a kiváló politikus halálának hírét. OTTÓ KIRÁLLYAL STENOCKERZELBEN.