Uj Nemzedék, 1938. március (20. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

Kék szemében állandóan tiszta gyermeki derű csil­logott, akkor is, amikor a halálról beszélt, amely most elragadta. Mert beszélt róla, érezte, hogy ott setten­kedik körülötte, de nem védekezett ellene soha. Nyugalomra lett volna szüksége, régen el kellett volna vo­nulnia annak az embernek a megér­demelt békességébe, aki férfiasan megállta a helyét és elvégezte a reá­mért feladatot. Fizikuma pihenést követelt, de a lelke irtózott a semmi­­tevéstől. Griger Miklós pedig a lé­lek embere volt és egészségének is csak annyi áldozatot hozott, hogy néha, mikor már nagyon figyelmez­tetően dobogott a szíve, ketté törte és néhány szippantás után eldobta a cigarettát. Nem törődött magával, mert egész lénye felolvadt az eszmé­nyek és a közösség szolgálatában. Ő volt ennek a háborús béke­korszak­nak a legvitézebb frontkatonája. Soha sem kért szabadságot és egye­dül verekedett akkor is, amikor a csapat hátrább vonult, vagy fegy­verszünetet kapott. Eleme volt a harc, boldog volt, ha középpontjá­ban lehetett és minél erősebbnek látta az ellenséget, minél messzebb­­nek érezte a győzelmet, annál kemé­nyebben,lelkesebben csatázott. Mint­ha ennek a népnek minden szegé­nyét, elhagyottját, védtelenjét neki kellett volna megvédenie, mintha mindig magán érezte volna azoknak a szemeknek a tekintetét, amelyek alá olyan sötét karikákat szokott rajzolni a kétségbeesés. Magányos ember volt, nem ismerte az alkalmazkodást és nem jól tűrte a párt fegyelmét. Egyetlen bírája, irányítója a lelkiismerete volt. Amit igaznak hitt, azért tűzbe ment és nem tudott hallgatni,, alkudni, fino­modni. Hitt abban, amit csinált és a tömegek is hittek benne. Népszerű­ségét azzal szerezte, amit mások ezért feláldozni szoktak: a meggyő­ződésével. Soha sem volt hatalmon, de a hatalmasok számoltak vele, a h­atalmaskodók pedig joggal féltek tőle. Erő és tényező volt magányos­ságában is, mert az erőszakkal, el­vetemültséggel és gyávasággal szem­ben biztos páncél.Ja volt: jósága és tisztessége. .Tó és tiszta maradt utolsó pillanatáig, lelke úgy szállott fel­ ma éjjel a maga­sságokba,­ mint a gyermeké, akire a földi falaknak mák szem­­e sem tapadt. A szegények papja volt és hűséges hive a „szegé­nyek királyának“, mégis a legna­gyobb gazdagságot szerezte meg itt a földön: embertársai osztatlan, igaz szeretetét, Sivárabb, színtelenebb lett nélküle az élet, helyét, amely egyedül az övé volt, nem foglalhatja el senki. Ravatala körül megrendült lélekkel áll legszűkebb családja, a benne bízó, hivő sokmillió árva ma­gyar és az ajkakon két szó­­ismét­lődik: testvérünk, aránk... U» Á y­,, // ^ Kihúzták a 300.000?|ié^Ui^^n­Kk ^ w O Bécsi Mplaft^A r j g |, — Nem minden gráci — náci! Budapest, 1938 március 1. kedd # # JT*. évfolyam, 48. szám mmAUÁQ. felhőátvonulások, éjszaka egy-két helyen eső, nyugati szél. 11/UtruV/ill. hőfok alig változik. Budapesten ma tízkor +4 c van Szerdán kezdődik Moszkvában az újabb népbiztos-per r­­»4»'4»-4»«»■«»■»«· «»■«♦ ■«»»» 4» «»·»■•» *»«»%»» O »» «»•+»«♦»♦»■­»♦ ♦»*»■♦» #» O « A magyar közéletnek megrendítő gyásza van: tragikus hirtelenséggel meghalt Griger Miklós országgyűlési kép­­viselő, bicskei apát plébános, a legitimista népi­ politika bátor hirdetője. A pesti Szent Im­re-kollégium egyik szerzetesi szerénységgel beren­dezett szobájában hunyta örök álomra szemét. Reggel fél nyolc­ óra­kor inasa bekopogtatott hozzá, de­nem kapott választ. Ez feltűnő volt, mert a képviselő ilyenkor már mindig felébredt. Az inas jelentést tett Flohn Ernő pre­fektusnak, akivel együtt nyitották ki a lakást a félhomályban álló para­­lagon, amelyre csak a lehúzott redőny rései között hatolt világosság, mozdulatlanul feküdt Griger Miklós, mintha csak aludnék. Arcszíne azon­ban megváltozott. A mindig piros­, pozsgás arc halálosan sápadt volt. A prefektus mindjárt látta, hogy baj történt. Megérintette Griger Miklós kezét: még meleg volt! A pul­zus azonban már nem veri. Pillana­tok alatt megérkezett a kollégium orvosa, aki már csak azt állapíthatta meg, hogy Griger Miklós meghalt. A halál valószínűleg egy órával előbb következhetett be. A halálesetről azonnal értesítették Shvoy Lajos székesfehérvári püspö­köt, a bicskei plébániát és a képvi­selőház háznagyi hivatalát. Minde­nütt nagy megdöbbenéssel fogadták a kiváló politikus halálá­­nak hírét. OTTÓ KIRÁLLYAL STENOCKERZELBEN.

Next