Uj Nemzedék, 1938. június (20. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

v m­m 31 f­ Ji v •­ww MOST IS A SZENT TÖBB­E­­­T MUTATA MEG A JOBB JÖVŐT! Budapest, 1939Junius 1. szerda , XX. évfolyam, 122. írniÁDÁ?. SZERDÁN MÁR JAVUL, NAPOSABB ÉS VALAMIVEL CSENDESEBB LESZ-11/UJmlAű! ma még szeles, többfelé zápor. Budapesten ma tízkor +ió­c van Az Aranyvonat diadalútja Esztergomba )­ «» I» «» »»»<»♦»+»«»»»♦»«»♦»♦»♦» »»4» +»*»«■ «» #»#»*» ■»»«»+» «»«»«» »»»»4» ♦»«»♦» +»♦»«»»»« Reményi-Schneller pénzügyminiszter expozéja a Házban Ma reggel már korán benépese­dett a képviselőház folyosója. A­ rendes szokástól eltérően nem tíz órakor, hanem féltíz órakor nyi­totta meg az ülést Lányi Márton elnök. Erre azért volt szükség, mert délután hat órakor utazik el Pacelli bíboros államtitkár és az ünnepélyes búcsúztatáson a képvi­selőház tagjai is részt vesznek. Lányi Márton bemutatta a felső­ház átiratát, amelyben közli a kép­viselőházzal, hogy a zsidójavaslatot és a kormány két rendjavaslatát változatlan szövegben elfogadták. Reményi-Schneller Lajos pénz­ügyminiszter emelkedett ezután szólásra általános érdeklődés köze­pette. Múlt héten befejezték a költ­ségvetés általános vitáját és most a felszólalásokra válaszolt a pénz­ügyminiszter. Megköszönte a ma­gas színvonalú vitát és kijelentette, hogy a jótanácsokat a kormány igyekezni fog megvalósítani. Befolynak e az elő­irányzott bevételek? — Valamennyi szónokot az a kér­dés érdekelte elsősorban — mondotta a pénzügyminiszter — vajjon befolynak-e azok a bevételek, amelyeket a költségvtés előirány­zott. A világpolitikai helyzetben beál­lott változások és az úgynevezett zsidójavaslat tervbe vett intézkedé­sei bizonyos vonatkozásban kétség­telenül visszahatást gyakoroltak s joggal feltételezhetők, hogy ezek a hatások visszaesést jelenthetnek a bevételeknél. Ha nézzük az április hónapi bevételeket, azt látjuk, hogy visszaesés mutatkozott a forgal­mi adóknál és a vámoknál. Az államháztartás bevétele azonban minden egyéb vonalon emelkedett. Áprilisban a bevétel 60,5 millió pengő volt, szemben a tavalyi 58,5 millió pengővel, tehát ebben a hó­napban, amelynél a külpolitikai vál­tozások már éreztették hatásukat, kétmillió pengővel jobb ered­ményt értünk el mint tavaly. Harminc millióval több! Rámutatott a pénzügyminiszter arra, hogy a költségvetési év eltelt részében, 1937. július 1-től 1938. ápri­lis 30-áig 736 millió pengő folyt be adóban, tehát 30 millióval több, mint az előző év hasonló szakában. Kijelenti, hogy a költségvetést az 1936—37. évi zárszámadás alapján állították össze, amiből következik, hogy ezekre a bevételekre akkor is számítani lehet, ha esetleg visz­­szaesés következnék.­­ A fejkvóta emelkedésével kap­csolatban megállapítja a pénzügy­­miniszter, hogy az adókulcs­ tételek nem emelked­­tek és új adókat sem­ vezettek be, tehát a fejkvóta annak tudható be, hogy az emberek jövedelme növeke­dett és a keresőképesség is emelke­dett.. Ha ez tovább folytatódik, lehetővé válik a szociális és hon­védelmi problémák megvalósítása.­­ A további feladat a munkanél­küliség megszüntetése, a meglévő m­unkaalkalmak megfelelő elosztása és a munka megfelelő díjazása. A lényeg tehát a lakosság keresőképes­ségének emelése. E tekintetben elsősorban kell gondoskodni a mezőgazdaságról, mert az ország lakosságának 55 szá­zaléka közvetlenül, jelentékeny része pedig közvetve a mezőgazdaságból nyeri jövedelmét. irányvonalon országjárásra indult ma reggel Ist­ván szent királyunk Jobbja. Zso­­lozsmáznak a harangok hegyen­völgyön, erdőn-mezőn, szikrát szór­­­nak a szárnyas kerekek, napsugár | \ \ glóriája ragyog, gyémántként sug­­­gárzanak a hüllők, láthatatlan an­gyalok ezüst szárnya röpdös előtte. /­­ Az országépítő szent király jobb- (J keze fölébredt kilencszáz éves szen­­dergéséből és e történelmi perceké­ben, nemzete nehéz órájában állja két mesebéli aranyvonalán, glóriás szekerén, kilenc évszázad után, országjárásra. Ez a Jobbkéz egykor­­országot épített a sivatagból, mű­veltséget adott a vadonnak, békes­séget plántált az önmagát marcan­goló földbe, állami életet teremtett a szerte zilált törzsek között és el­jegyezve messziről jött népét a ke­resztény nyugati civilizációval, mindörökre kijelölte annak helyét Európában és Európa történelmé­ben. Följegyezték krónikás deákok, miként járta a Szent Király az or­szágot, építve, panaszt hallgatva, bűnt torolva, tévelygőknek irányt mutatva. Olyan volt, mint a jó gazda, aki nem nyugszik tornyos nyoszolya kényelmében, nem biz mindent az ispánokra, maga jár a cselédjei után és maga is fogja meg az eke szarvát. A szent Jobbkéz megmarkolta az ugart szántó nagy királyi eke szarvát és feltörte jö­vendő nemzedékek számára az ezer esztendős barázdát... Most me­gint megindult, kilencszáz esz­tendőnek utána, országjárásra, az a Jobbkéz, mely békességet, igazságot, rendet, munkát, műveltséget jelen­tett, valameddig csak elért, valahol csak megjelent e földi életében. Nagy időket élünk, rossz csillagok járnak, sóhajtás üli meg a magyar­földet. Az erőszakkal szétszakítot­t szentistváni birodalom minden zu­gából sóhajt az ének, egyre sóhajt a budai Vár felé, ahhoz, ami nem volt múlandó szent személyéből: al­kotó és vezérlő jobbkezéhez. Egy széjjeltépett, kifosztott, önfiaitól elárult, belső viszályoktól dúlt or­szág, egy örökös gyászoló nagypén­tekben görnyedő maradék magyar­­ság sóhajt feléje: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillagja? Hol vagy, István király?...“ És a Jobb meghallja a sóhajt, a Jobb fölseb­­ken, kilép a kápolna csöndjéből a napvilágra, megindul mesebéli aranyszekerén, a bús mezőkön, a gyászoló füzesek között, messziről integető kis tanyaházak és roska­dozó városok felé. Megindul ország­járásra a Jobbkéz, melynek útmu­tatására és erejére sohasem volt oly nagy szükségünk, mint ma. Or­szágjárásra indul a kéz, melynek ökölbe szorított ujjaira szenvedé­lyes hittel, sóvárgó bizalommal, a fuldoklók reménységével tapadunk. Ah, hol vagy, hol vagy, István ki­rály? Téged magyar kivan... gyét?

Next