Uj Nemzedék, 1938. június (20. évfolyam, 122-144. szám)
1938-06-01 / 122. szám
v mm 31 f Ji v •ww MOST IS A SZENT TÖBBET MUTATA MEG A JOBB JÖVŐT! Budapest, 1939Junius 1. szerda , XX. évfolyam, 122. írniÁDÁ?. SZERDÁN MÁR JAVUL, NAPOSABB ÉS VALAMIVEL CSENDESEBB LESZ-11/UJmlAű! ma még szeles, többfelé zápor. Budapesten ma tízkor +ióc van Az Aranyvonat diadalútja Esztergomba ) «» I» «» »»»<»♦»+»«»»»♦»«»♦»♦»♦» »»4» +»*»«■ «» #»#»*» ■»»«»+» «»«»«» »»»»4» ♦»«»♦» +»♦»«»»»« Reményi-Schneller pénzügyminiszter expozéja a Házban Ma reggel már korán benépesedett a képviselőház folyosója. A rendes szokástól eltérően nem tíz órakor, hanem féltíz órakor nyitotta meg az ülést Lányi Márton elnök. Erre azért volt szükség, mert délután hat órakor utazik el Pacelli bíboros államtitkár és az ünnepélyes búcsúztatáson a képviselőház tagjai is részt vesznek. Lányi Márton bemutatta a felsőház átiratát, amelyben közli a képviselőházzal, hogy a zsidójavaslatot és a kormány két rendjavaslatát változatlan szövegben elfogadták. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter emelkedett ezután szólásra általános érdeklődés közepette. Múlt héten befejezték a költségvetés általános vitáját és most a felszólalásokra válaszolt a pénzügyminiszter. Megköszönte a magas színvonalú vitát és kijelentette, hogy a jótanácsokat a kormány igyekezni fog megvalósítani. Befolynak e az előirányzott bevételek? — Valamennyi szónokot az a kérdés érdekelte elsősorban — mondotta a pénzügyminiszter — vajjon befolynak-e azok a bevételek, amelyeket a költségvtés előirányzott. A világpolitikai helyzetben beállott változások és az úgynevezett zsidójavaslat tervbe vett intézkedései bizonyos vonatkozásban kétségtelenül visszahatást gyakoroltak s joggal feltételezhetők, hogy ezek a hatások visszaesést jelenthetnek a bevételeknél. Ha nézzük az április hónapi bevételeket, azt látjuk, hogy visszaesés mutatkozott a forgalmi adóknál és a vámoknál. Az államháztartás bevétele azonban minden egyéb vonalon emelkedett. Áprilisban a bevétel 60,5 millió pengő volt, szemben a tavalyi 58,5 millió pengővel, tehát ebben a hónapban, amelynél a külpolitikai változások már éreztették hatásukat, kétmillió pengővel jobb eredményt értünk el mint tavaly. Harminc millióval több! Rámutatott a pénzügyminiszter arra, hogy a költségvetési év eltelt részében, 1937. július 1-től 1938. április 30-áig 736 millió pengő folyt be adóban, tehát 30 millióval több, mint az előző év hasonló szakában. Kijelenti, hogy a költségvetést az 1936—37. évi zárszámadás alapján állították össze, amiből következik, hogy ezekre a bevételekre akkor is számítani lehet, ha esetleg viszszaesés következnék. A fejkvóta emelkedésével kapcsolatban megállapítja a pénzügyminiszter, hogy az adókulcs tételek nem emelkedtek és új adókat sem vezettek be, tehát a fejkvóta annak tudható be, hogy az emberek jövedelme növekedett és a keresőképesség is emelkedett.. Ha ez tovább folytatódik, lehetővé válik a szociális és honvédelmi problémák megvalósítása. A további feladat a munkanélküliség megszüntetése, a meglévő munkaalkalmak megfelelő elosztása és a munka megfelelő díjazása. A lényeg tehát a lakosság keresőképességének emelése. E tekintetben elsősorban kell gondoskodni a mezőgazdaságról, mert az ország lakosságának 55 százaléka közvetlenül, jelentékeny része pedig közvetve a mezőgazdaságból nyeri jövedelmét. irányvonalon országjárásra indult ma reggel István szent királyunk Jobbja. Zsolozsmáznak a harangok hegyenvölgyön, erdőn-mezőn, szikrát szórnak a szárnyas kerekek, napsugár | \ \ glóriája ragyog, gyémántként suggárzanak a hüllők, láthatatlan angyalok ezüst szárnya röpdös előtte. / Az országépítő szent király jobb- (J keze fölébredt kilencszáz éves szendergéséből és e történelmi percekében, nemzete nehéz órájában állja két mesebéli aranyvonalán, glóriás szekerén, kilenc évszázad után, országjárásra. Ez a Jobbkéz egykorországot épített a sivatagból, műveltséget adott a vadonnak, békességet plántált az önmagát marcangoló földbe, állami életet teremtett a szerte zilált törzsek között és eljegyezve messziről jött népét a keresztény nyugati civilizációval, mindörökre kijelölte annak helyét Európában és Európa történelmében. Följegyezték krónikás deákok, miként járta a Szent Király az országot, építve, panaszt hallgatva, bűnt torolva, tévelygőknek irányt mutatva. Olyan volt, mint a jó gazda, aki nem nyugszik tornyos nyoszolya kényelmében, nem biz mindent az ispánokra, maga jár a cselédjei után és maga is fogja meg az eke szarvát. A szent Jobbkéz megmarkolta az ugart szántó nagy királyi eke szarvát és feltörte jövendő nemzedékek számára az ezer esztendős barázdát... Most megint megindult, kilencszáz esztendőnek utána, országjárásra, az a Jobbkéz, mely békességet, igazságot, rendet, munkát, műveltséget jelentett, valameddig csak elért, valahol csak megjelent e földi életében. Nagy időket élünk, rossz csillagok járnak, sóhajtás üli meg a magyarföldet. Az erőszakkal szétszakított szentistváni birodalom minden zugából sóhajt az ének, egyre sóhajt a budai Vár felé, ahhoz, ami nem volt múlandó szent személyéből: alkotó és vezérlő jobbkezéhez. Egy széjjeltépett, kifosztott, önfiaitól elárult, belső viszályoktól dúlt ország, egy örökös gyászoló nagypéntekben görnyedő maradék magyarság sóhajt feléje: „Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillagja? Hol vagy, István király?...“ És a Jobb meghallja a sóhajt, a Jobb fölsebken, kilép a kápolna csöndjéből a napvilágra, megindul mesebéli aranyszekerén, a bús mezőkön, a gyászoló füzesek között, messziről integető kis tanyaházak és roskadozó városok felé. Megindul országjárásra a Jobbkéz, melynek útmutatására és erejére sohasem volt oly nagy szükségünk, mint ma. Országjárásra indul a kéz, melynek ökölbe szorított ujjaira szenvedélyes hittel, sóvárgó bizalommal, a fuldoklók reménységével tapadunk. Ah, hol vagy, hol vagy, István király? Téged magyar kivan... gyét?