Uj Nemzedék, 1938. július (20. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
— Pest megyének nem fáj a feje, mert most már a feje — ^ Budapest, 1938 julius 1• péntek XX. évfolyam, 145. szám ínmÁRÁS. DÉLUTÁN többfelé zivatar lesz, de a hőség mégis alig csökken. AZ ÉSZAKI SZÉL GYENGÜLNI FOG- BUDAPESTEN MA TÍZKOR 30 C VAN 37 fokot mértek Szegeden és Békéscsabán Hodzsa legkínosabb problémája. Na tárgyal Kárpátalja képviselőivel, akik a békeszerződés alapján követelik az autonómiát Prága, június 30. (Az Új Nemzedék prágai szerkesztőségének telefonjelentése.) Hodzsa Milán cseh miniszterelnök tegnap egyórás kihallgatáson fogadta az Egyesült Magyar Párt küldöttségét. A párt részéről Szülő Géza dr., Jaross Andor, Esterházy János gróf és Korláth Endre képviselők jelentek meg. A megbeszélésnek tájékoztató jellege volt. A miniszterelnök behatóan érdeklődött a magyar párt hozzá beadott emlékiratának egyes pontjai felől és jegyzeteket készített azokról az észrevételekről és panaszokról, amelyeket a magyar képviselők eléje terjesztettek. Minthogy a megbeszélés szigorúan bizalmas jellegű volt, részletesebb felvilágosításokat az érintett kérdésekről nem kaphattunk. Hodzsa napja tegnap egyébként igen mozgalmas volt. A magyarok után fogadta a lengyel nemzetiségi vezéreket is, de sem a magyaroknak, sem a lengyeleknek nem nyújtott betekintést a kormány nemzetiségi szabályzatába. A lengyelekhez is csak kérdéseket intézett és a megbeszélés célja csak az volt, hogy a miniszterelnök személyesen tájékozódjék a nemzetiségek kívánságairól. Hogy mikor folytatódnak a megbeszélések, arra nézve nem történt semmiféle megállapodás. Fogadta azonkívül a miniszterelnök a német szociáldemokratákat is és — mint a hivatalos jelentés megállapítja még — a közeljövőben magához kéreti a többi ellenzéki pártok vezéreit, elsősorban a Hlinka-féle szlovák néppárt vezetőségét és a kommunistákat. A kommunistákról meg kell jegyeznünk, hogy a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával ugyan ellenzéki programmal léptek fel, most azonban szívvel -lélekkel támogatják cseh kormányt. A jugoszláv követ felvilágosításai Volt azonkívül egy érdekes diplomáciai látogatója is Hodzsának Protics dr. jugoszláv követ személyében. Ez azért érdekes, mert a cseh lapok még tegnap egyöntetűen azt írták, hogy Sramek iskolaügyi miniszter, aki a Laibachban megtartott szlovén ünnepségeken vesz részt, Péter és Pál napján találkozik Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel. Ezt a találkozást úgy állították be, hogy a két államférfi igen fontos bizalmas jellegű tanácskozást fog folytatni Jugoszláviának a kisántanttal szembeni magatartásáról. Minthogy azonban Sztojadinovics nem utazott Laibachba, a prágai jugoszláv követ úgy látszik szükségesnek tartotta, hogy felvilágosításokkal szolgáljon Hodzsának. A sóbánya fehér gyehennájában dolgozik most a Vasgárda nemrégen még rettegett vezére, Zelea Codreanu. Naphosszat fejti a sót és temeti vezéri álmait. Várjon mit szólhatott most, vagy mi játszhatott le összeszorított ajkai mögött, amikor elébe tették az újságlapot és elolvastatták vele egykori alvezérének, Grigore Cristescunak, a bukaresti egyetem volt tanárának nyilatkozatát? Cristescu és húsz társa ellen most folyik a főtárgyalás a bukaresti hadbíróságon éppen vasgárdabeli szereplésük miatt. Cristescu nyilatkozatában megtagadott minden közösséget a vaegardistákkal és kijelentette, hogy immár nem is érez irányukban semmiféle rokonszenvet. Nem akar többé tudni ezekről az állítólagos hazafiakról, akik különböző bűncselekményeket követtek el-De ez még nem elég. Cristescu arra kéri a tőre esetben, ha mndibeli miatt elit nevű, ahova a bbi a Mha t'ört.” nem kíván ezekkel az emberkkel, nyilatkozatához azóta több volt vasgárdista is csatlakozott. Nem kell éppen Jókai fantáziája ahhoz, hogy elképzeljük, amint a lengyel-bolgár-orosz származású vadromán gárdavezér ott ül este ágyán, maga elé mered és elgondolkozik: hát érdemes volt? Érdemes volt ide száműzetnie magát, kényszermunkát végeznie, míg belerokkan? Érdemes volt hinni a talpnyalóknak, a hízelgő alvezéreknek, a szájaskodó állásvadászoknak, akik most ilyen ünnepélyesen megtagadják és még látásától is irtóznak, holott nemrég volt képük a szemébe mondani: ő benne öltött testet a román faj és ő váltja meg a román népet?! Hogy mitől váltja, nem is volt fontos Ebben a mai zavaros és forró korban mindig akad egy-egy ember, aki „megváltónak’* képzeli és kiáltja ki magát, de elmulasztja közölni, hogy pontosan mi is az, amitől népét meg akarja váltani. Zelea Codreanu nem elszigetelt jelenség, s bizonyára sorsa sem egyedülálló. Szerte a világon — nálunk is — önvezérek lépnek elő az ismeretlenségből és mivel a kor kedvez a nagyhangú, sokat ígérő mozgalmaknak, csakhamar akadnak mások is, akik vezérként tisztelik és körüludvarolják őket. A konjunktúra-mozgalom jellemzője, hogy egyre dagad. Soraiba állnak azok, akik agyának hőfoka és halmazállapota hasonló a vezéréhez, de jelentkeznek azok is, akik jóelőre biztosítani akarják önmagukat. Mindig ezek vannak többen. Tetszetős jelszavakat találnak ki: jövünk, győzünk, leszámolunk! — kiáltozzák naphosszat és fenyegetéseikkel telefirkálják a kerítések falát. A jóhiszemű vezér szörnyű érvényesülési vágyában, perzselő hatalomsóvárgásában utóbb maga is elhiszi, amit az érdekből, számításból hozácsatlakozott alkalomposok mondanak. Mindenütt a világon felütik fejüket ezek a konjunktúra-mozgalmak és mindenütt ugyanaz a fejlődés-történetül: nőnek, duzzadnak és tajtékzanak mindaddig, amíg erőbbs szajuuzjek, 4 át, mért