Uj Nemzedék, 1938. július (20. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

— Pest megyének nem fáj a feje,­­ mert most már a feje­­ — ^ Budapest, 1938 julius 1• péntek XX. évfolyam, 145. szám ínmÁRÁS. DÉLUTÁN többfelé zivatar lesz, de a hőség mégis alig csökken. AZ ÉSZAKI SZÉL GYENGÜLNI FOG- BUDAPESTEN MA TÍZKOR 30 C VAN 37 fokot mértek Szegeden és Békéscsabán Hodzsa legkínosabb problémája. Na tárgyal Kárpátalja képviselőivel, akik a békeszerződés alapján követelik az autonómiát Prága, június 30. (Az Új Nemzedék prágai szerkesz­tőségének telefonjelentése.) Hodzsa Milán cseh miniszterelnök tegnap egyórás kihallgatáson fo­gadta az Egyesült Magyar Párt kül­döttségét. A párt részéről S­z­ü­­l­ő Géza dr., J­a­r­o­s­s Andor, Ester­házy János gróf és Korláth Endre képviselők jelentek meg. A megbeszélésnek tájékoztató jel­lege volt. A miniszterelnök beha­tóan érdeklődött a magyar párt hozzá beadott emlékiratának egyes pontjai felől és jegyzeteket ké­szített azokról az észre­vételekről és panaszokról, amelyeket a magyar képviselők elé­je terjesztettek. Minthogy a megbe­szélés szigorúan bizalmas jellegű volt, részletesebb felvilágosításokat az érintett kérdésekről nem kaphat­tunk. Hodzsa napja tegnap egyébként igen mozgalmas volt. A magyarok után fogadta a lengyel nemze­tiségi vezéreket is, de sem a magyaroknak, sem a lengyeleknek nem nyújtott betekintést a kormány nemzetiségi szabályzatába. A len­gyelekhez is csak kérdéseket intézett és a megbeszélés célja csak az volt, hogy a miniszterelnök személyesen tájékozódjék a nemzeti­ségek kívánságairól. Hogy mikor folytatódnak a megbeszélések, arra nézve nem történt semmiféle meg­állapodás. Fogadta azonkívül a miniszterel­nök a német szociáldemokra­­tákat is és — mint a hivatalos je­lentés megállapítja még — a közel­jövőben magához kéreti a többi el­lenzéki pártok vezéreit, elsősorban a Hlinka-féle szlovák nép­párt vezetőségét és a kom­munistákat. A kommunistákról meg kell jegyeznünk, hogy a leg­utóbbi képviselőválasztások alkalmá­val ugyan ellenzéki programmal lép­tek fel, most azonban s­z­í­v­v­e­l -l­é­­­lekkel támogatják cseh kor­mányt. A jugoszláv követ felvilágosításai Volt azonkívül egy érdekes diplo­máciai látogatója is Hodzsának Pro­­tics dr. jugoszláv követ személyé­ben. Ez azért érdekes, mer­t a cseh lapok még tegnap egyöntetűen azt írták, hogy S­r­a­m­e­k iskolaügyi mi­niszter, aki a Laibachban megtartott szlovén ünnepségeken vesz részt, Pé­ter és Pál napján találkozik Szto­­jadinovics jugoszláv miniszter­­elnökkel. Ezt a találkozást úgy állí­tották be, hogy a két államférfi igen fontos bizalmas jellegű tanácskozást fog folytatni Jugoszláviának a kis­­ántanttal szembeni magatartásáról. Minthogy azonban Sztojadino­­vics nem utazott Laibach­­b­a, a prágai jugoszláv követ úgy lát­szik szükségesnek tarto­tta, hogy fel­világosításokkal szolgáljon Hodzsá­nak. A sóbánya fehér gyehennájában dolgozik most a Vasgárda nemrégen még rettegett­­ vezére, Zelea Codreanu. Naphosszat­­­­ fejti a sót és temeti vezéri álmait. Várjon mit szólhatott most, vagy mi játszhatott le összeszorított ajkai­­ mögött, amikor elébe tették az új­­ságlapot és elolvastatták vele egy­kori alvezérének, Grigore Cristescu­­nak, a bukaresti egyetem volt taná­rának nyilatkozatát­? Cristescu és húsz társa ellen most folyik a főtár­gyalás a bukaresti hadbíróságon ép­pen vasgárdabeli szereplésük miatt. Cristescu nyilatkozatában megtaga­dott minden közösséget a vaegardis­­tákkal és kijelentette, hogy immár nem is érez irányukban semmiféle rokons­zen­vet. Nem akar többé tudni ezekről az állítólagos hazafiakról, akik különb­öző bűncselekményeket követtek el-De ez még nem elég. Cristescu arra kéri a tőre esetben, ha mndibeli­­ miatt elit ne­vű,­ ahova a bbi­­ a Mha t'ört.” nem kíván ezekkel az emb­erkkel, nyilatkozatához azóta több volt vas­­gárdista is csatlakozott. Nem kell éppen Jókai fantáziája ahhoz, hogy elképzeljük, amint a lengyel-bolgár-orosz származású vad­román gárdavezér­ ott ül este ágyán, maga elé mered és elgondolkozik: hát érdemes volt? Érdemes volt ide száműzetnie magát, kényszermunkát végeznie, míg belerokkan? Érdemes volt hinni a talpnyalóknak, a hízelgő alvezéreknek, a szájaskodó állásva­dászoknak, akik most ilyen ünnepé­lyesen megtagadják és még látásától is irtóznak, holott nemrég volt képük a szemébe mondani: ő benne öltött testet a román faj és ő váltja meg a román népet?! Hogy mitől váltja, nem is volt fontos­ Ebben a mai za­varos és forró korban mindig akad egy-egy ember, aki „megváltónak’* képzeli és kiáltja ki magát, de el­mulasztja közölni, hogy pontosan mi is az, amitől népét meg akarja vál­tani. Zelea Codreanu nem elszigetelt jelenség, s bizonyára sorsa sem egyedülálló. Szerte a világon — nálunk is — önvezérek lépnek elő az isme­retlenségből és mivel a kor kedvez a nagyhangú, sokat ígérő mozgalmak­nak, csakhamar akadnak mások is, akik vezérként tisztelik és körüludva­rolják őket. A konjunktúra-mozga­lom jellemzője, hogy egyre dagad. Soraiba állnak azok, akik agyának hőfoka és halmazállapota hasonló a vezéréhez, de jelentkeznek azok is, akik jóelőre biztosítani akarják ön­magukat. Mindig ezek vannak töb­ben. Tetszetős jelszavakat találnak ki: jövünk, győzünk, leszámolunk! — kiáltozzák naphosszat és fenyegeté­seikkel telefirkálják a kerítések fa­lát. A jóhiszemű vezér szörnyű érvé­nyesülési vágyában, perzselő hata­lomsóvárgásában utóbb maga is el­hiszi, amit az érdekből, számításból hozácsatlakozott alkalomposok mon­danak. Mindenütt a világon felütik fejüket ezek a konjunktúra-mozgal­mak és mindenütt ugyanaz a fejlő­dés-történetül­: nőnek, duzzadnak és tajtékzanak mindaddig, amíg erő­­bbs szajuuzjek, 4 át,­ mért

Next