Uj Nemzedék, 1940. április (22. évfolyam, 73-97. szám)

1940-04-02 / 73. szám

1946 ÁPRILIS 2. IDÓ: * • ’ • * ■ - * • ! • • • • VALAMIVEL ENYHÉBB LESZ­ NYUGATON ÉS ÉSZAKON BORULÁS ÉS EGYES HELYEKEN ESŐ. MÉRSÉKELT NYUGATI, DÉLNYUGATI SZÉL­Budapest, XXII. évfolyam. # R * 73. szánt» ANGOL JEGYZÉK SVÉDORSZÁGHOZ ÉS NORVÉGIÁHOZ A DUGÁRUELLENŐRZÉS MEGSZIGORÍTÁSÁRÓL Zürich, április 1. (Az Új Nemzedék zürichi szerkesztőségének telefon jelentése.) Londonb­ól jelentik: Azt hiszik, hogy Churchill­nek a semlegesekhez intézett felhívását hamarosan új rendszabályok fogják követni. Ezek elsősorban arra irányulnak, hogy megakadályozzák a skandináv érceknek Németor­szágba való kivitelét. Hir szerint az angol kormány Franciaországgal együtt már megfelelő rendszabályokat dolgozott ki. Ezek a rendszabályok esetleg Norvégia felségjogainak technikai megsértését jelentik. Később a Botteni-öböl jegének felszakadása után a skandináv államoknak alkal­­muk lesz a Keleti-tengeren ke­resztül szállítani Németország számára az érceket. Churchill az akóházban ebben a tárgyban már bejelentéseket is tett. Az angol kormány valószínűleg már 48 órán belül jegyzéket fog intézni Svédország és Norvégia kormányaihoz és bejelenti a dugáruellenőrzés módjának megszigorítását. Beavatott politikai körökben arról is tudnak, hogy az angol kormány figyelmeztetéssel fordult Oroszországhoz, hogy a Finnország ellen történendő újabb orosz támadás esetén Anglia hatékony támogatást fog nyújtani Finnországnak. Olaszország a Balkánon fenn akarja tartani az egyensúlyi helyzetet Belgrád, április 1. .(Az Új Nemzedék belgrádi tudósítójának telefonjelentése.) A V­r­e­m­e az angol diplo­máciának a Balkánon kezdődő akciójáról úgy vélekedik, hogy először Románia kerül sorra, ahonnan N­a­g­y b­r­i­ta­n­n­i­a gazdasági szerződéseit kol akarja kiszorítani Németországot. Ugyancsak a Vreme római tudósítója élénken tiltakozik az ellen a r­ealitás ellen, mintha a Balként Németország, Olaszország és­­ Oroszország különböző ér­dekszférákra akarn­á osztani. Hogy Olaszország bármilyen hasonló akcióban résztvenne, an­nak kevés a valószínűsége, hiszen az olasz jóviszony valamennyi balkáni állammal közis­mert. A Jugoszlávia és Olaszország közötti barátság manifesztációja éppen a közelmúltban zajlott le, Törökország 1939 szeptember 30-án kötött barátsági szerződést Olaszországgal, míg az olasz—román viszonyt Sidorov­ici római látogatása szilárdította meg. Bulgáriával ugyan Olaszországnak nincs paktuma, de a királyi családok rokonsága révén a legnagyobb harmónia uralkodik a két nép között. Meg kell itt emlékezni a hagyományos magyar—olasz barátságról is, amelynek őszinteségéhez kétség sem fér. Az olasz kormány a Balkánon az egyensúlyi helyzetet fenn akarja tartani, nem pedig szétrombolni. Vasárnap Buka­restben ünnepiesen megnyitották a romá­n—j­ugoszláv kereskedelmi kamarát s a román és a jugoszláv kereskedelmi miniszterek meleghangú beszédeket mondottak. Molotov beszéde kínos meglepetést keltett Romániában, mert szavait úgy magya­rázzák, hogy egyáltalában nem tartja kielégítőnek a szovjet—román viszonyt. A külügyi népbiztos kiemelte, hogy semmiféle meg nem támadási szerződés nem áll fenn a két or­szág között. A román sajtó viszont leszögezi, hogy Románia már 1928-ban aláírta Briand- Kellog paktumot, 1929-ben pedig jegyzőkönyvet írt alá, csak úgy mint a többi, a Szovjettel szomszédos államok. 1935-ben végül normális viszony állott helyre a két ország között. Pál jugoszláv régensherceg tegnap aláírta Jugoszlávia új állami költségvetését és Horvátország első önálló költségvetését. Jugoszlávia költségvetése 5525 mil­lió dinárt tesz ki. A hadügyi tárcát 16 millió dinárral emelték. Teleki Pál gróf magyar miniszterelnök, Rómából hazatérve tegnap utazott át Jugoszlávián, Ljubljanában nyilat­kozott a jugoszláv—magyar viszonyról. Kijelentette, hogy Magyarország Jugoszláviával baráti viszonyban él s miután ez a barátság reális célokon alapul, meg van győ­ződve arról, hogy még jobban el fog mélyülni. Közös érdekünk, hogy­ megvédjük a békét és távol maradjunk a háborús konfliktusból, meg a lAvoro Fascista — ter­­mésze­tsz­erűen felvetik a Fe­kete-tenger kérdését és azt a problémát is, hogy miként fog viselkedni Olaszország és a Szovjetunió. Hogy ezek a kér­dések előtérbe fognak lépni, arra nyilván Anglia és Fran­­ciaor­sz­ág is számít.. Bizonyára erre utalt már említett beszé­dében Churchill, amikor kije­lentette a következőket: „Nincs vitánk sem az olasz, sem a ja­pán néppel és nem keressük a viszályt Szovjetoroszországgal. Nekünk csak egy emberrel van dolgunk és ez Hitler és az a rendszere. Egyedid ez a mi fe­nt adásu­­nk célja, és csakis az ő hatadhá­t akarjuk letörni.“ Németországban mindenekelőtt a szövetségesek északi tervei keltenek figyelmet. A Hambur­ger Fremdenblatt arról ír, hogy az angolok és a franciák min­denáron északról akarják Né­metországot bekeríteni. A skan­dináv államok — állítja a lap osloi tudósítója — óriási angol­­francia befolyás alatt állnak. Maga a norvég nép — fűzi hozzá a tudósító — elítéli a norvég kormány magatartását, amely nem tartja a népet érde­mesnek arra, hogy megnyug­tassa vagy legalább is a hely­zet felől tájékoztassa. Tekintve, hogy a skandináv államok el­zárása a német árucserétől igen érzékenyen érintené Németor­szág háborús készültségét, nem tartják kizártnak, hogy —mint­ha vannak is még homályos pontjai a nemzetközi politiká­nak­­— így a legújabb német Fehér Könyv célja is —, az már nem kétséges, hogy minden megegyezéses békét végleg el­temetette­ek tekinthetünk s kez­detét vette az európai dráma új felvonása. Anglia és Franciaor­szág most má­r semmiképen sem tér ki a harc elől — mon­dotta Churchill szombat esti rádióbeszédében — ő kész min­den erejét latba vetni a győze­lem érdekében. Nem tagadjuk magunk előtt — fűzte hozzá Churchill —, hogy olyan meg­próbáltatások állnak előttünk, amilyeneket soha sem éltünk át, ha azonban megteszünk min­den tőlünk telhetőt, nem bukha­tunk el. Chamberlain angol mi­niszterelnök holnapi, keddi be­szédében állítólag nyilatkozik a legutóbb Londonban tartott, döntő jelentőségűnek ítélt an­gol-francia haditanács határo­zatairól. Addig is azok az újabb közlemények, amelyek az el­múlt két nap alatt megjelentek, azt a feltevést erősítik, hogy a szövetségesek északon, délen­ és keleten egyaránt nagysza­bású, katonai, diplomáciai és gazdasági akciókat határoztak el. Angol körökben — írja a Lavero Fascista — egyáltalán nem titkolják, hogy a nyugati hatalmak tisztázni kívánják a semleges és a nem hadviselő ál­lamok jövőbeni magatartását. Angliának az a szándéka, hogy a Németországgal szom­szédos államokba tengeri után csak annyi árumennyiséget en­ged be, amely megfelel azok bé­kebeli szükségletének. Minde­nekelőtt teljesen elzárják Né­metországot, a skandináv érc­­szállítmányoktól, vagyis a leg­szigorúbb ellenőrzés alá vetik a dán és norvég parti vizeket. Elvek az elhatározások — jegyzi már szombaton jelezte az Új Nemzedék — a német flotta a nyílt harcot is felveszi a parti vizek uralmáért. A Daily Ex­press jelentése szerint német hadihajók futottak ki Wil­­helmahafenből, hogy a Skager­rak­ban megütközzenek az an­gol hadihajókkal. A MTI egy későbbi párisi tudósítása is ak­ként hangzik, hogy számolnak az Északi-tengeren a két flotta találkozásának lehetőségével. Hyen körülmények között érthető, ha nagy jelentőséget tulajdonítanak a szombaton és vasárnap lefolyt stockholmi értekezletnek, amelyen Svéd­ország, Norvégia, Finnország és Dánia kormányképviselői vettek­ részt. Az előzetes közlés szerint főként Finnország újjá­építésének elősegítéséről­­ta­­nácsk­oztak, de nyilvánvaló, hogy minden időszerű kérdés megvitatásra került. Bár északon rendkívül fe­szült a helyzet, a legnagyobb feltűnést szombaton és vasár­nap is azok a hírek váltották ki, hogy a szövetségesek az ostromzárat kiterjesztik a Fe­­kete-tengerre is. Először a Mo­ment című bukaresti lap írta befejezett tényként, hogy­­Tö­rökország megengedi a Darda­nellákon való átvonulást és támpontokat is rendelkezésre bocsát az angol—francia flottá­nak. Ilyen módon a szövetsége­sek útját állnak a Batumon és Várnán keresztül Német­ország részére megindult kő­olaj- és élelmiszerszállítások­nak. Később az Independence Relge londoni tudósítója kül­dött lapjának olyan közlést, hogy Törökország megadta a szóbanforgó engedélyt a nyu­gati hatalmaknak. Sőt a tudó­sító azt is állítja, hogy a török kormány Trapezunt, Sinope és Samsun kikötőket jelölte ki a szövetségesek részére támasz­pontokul. Kérdés persze, hogy ezek az értesülések mennn­yiben felelnek meg a valóságnak. Bizonyos azonban, hogy­ a közelmúlt hetek ingadozása után szinte máról holnapra, meglepő szilárdsággal bontako­zott ki Keleten Törökország és a szövetségesek élet-halál szö­vetsége.­­ -Tegnap délben megtörtént Törökország és Szíria baráti és jószomszédi egyezményének aláírása s ezzel kapcsolatban Sioracsoglu török külügyminisz­ter kijelentette, hogy kiküszö­bölték a francia—török viszony minden gátló akadályát. Török­ország csatlakozása a font­sterling tömbhöz­ mutatja, hogy a szövetségesekkel való együtt­működés most már gazdasági téren is teljessé vált. A Matin ankarai jelentése szerint az

Next