Uj Nemzedék, 1940. június (22. évfolyam, 123-146. szám)

IDŐJÁRÁS 1940 JÚNIUS 1 ÉN, SZOMBATON . ÉSZAKNYUGATI-ÉSZAKI SZÉL SOKFELÉ MÉG ZÁPORESŐ, KELETEN ZIVATAR IS­­ERŐS ÉJJELI LEHŰLÉS, NAPPAL ENYHÉBB­XX//. ÉVFOLYAM 122. szám -­ BUDAPEST, 1940 május 31 RÓMA, MÁJUS 31. (Az Új Nemzedék római munkatársának telefonjelentése.) Berlinből írja a Messaggero. Berlini illetékes körökben hangoztatják, hogy a flandriai háború a végéhez közeledik és ezzel a veszély London és Paris ellen közvetlen lesz. Franciaország és Anglia történelmé­nek ebben a kritikus pillanatában a két ország szárazföldi, tengeri és légi­hadereje a legkülönbözőbb vidékeken van szétosztva, így Franciaországé az­­Alpesekben, Tuniszban és Szíriában. Anglia, miután elvesztette Franciaországba küldött expedíciós hadsere­gét, azelőtt a veszedelem előtt áll, hogy a szigeten nem tudja megszervezni a szárazföldi ellenállást, miután tartalékainak egy része Egyiptomban, Szu­dánban és Palesztinában áll. Berlinben úgy számítják, hogy a Földközi-tengeri részeken körülbelül 1.300.000 szövetséges katona van leköt­ve, amihez még hozzá kell venni az igen fontos és nagyszámú légi és ten­geri haderőt. Ez a helyzet elhatározó­an befolyásolja a konfliktus kimenete­lét és egyenes következménye a Versailles- békéknek, amely egyformán irá­nyul Németország és Olaszország ellen. Ez világos módon bizonyítja Olasz­ország súlyát az európai erők keretében. * »• A MESSAGGERO ÉRDEKES BERLINI JELENTÉSE * ANGLIA ÉS FRANCIAORSZÁG LEKÖTÖTT TARTALÉKAIRÓL London szerint az angol-olasz viszony nem javult... ! Zürich, május 31. (Az Új Nemzedék zürichi szerkesztőségének telefonjelentése.) Londonból jelentik: Itt úgy tudják olasz körökbő­l jövő értesülések szerint, hogy az angol-olasz viszony semmit sem javult. Mussolini állítólag elutasí­tott minden közeledési kísér­letek Az olasz sajtó a flandriai csata délkeleteurópai és földközi-tengeri hatásáról Harckocsik és ágyúk temető­jének nevezi a Stefan­i-iroda tu­dósítója a flamand síkságot, amely fölött 400 angol és német repülőgép vívja a nagy küzde­lem befejező ütközeteit. Dun­kerque és környéke, ahová a visszavonuló szövetséges csa­patok tartanak, óriási lövész­árokká vált. A kikötőváros vé­delmét és a csapatelszállításo­­kat Abriel francia ellentenger­nagy irányítja. A zsilipeket és a csatornákat megnyitották s a vidéket tengerré változtatták, hogy a védelmet megkönnyít­sék. A német véderőfőparancsnok­ság ma reggelig ismert közlése szerint a tengerparthoz szorí­tott angol és francia hadsere­gek megsemmisítésével végéhez közeledik a nagy mérkőzés. Szerda óta — mondja a német jelentés — az angol expedíciós hadsereg is teljes feloszlásban van. Az ellenség hátrahagyva egész beláthatatlan hadianya­gát, menekül a tenger felé s úszva és kis csónakokon igyek­szik a kikötőben álló angol ha­jókat elérni, amelyekre a német légi haderő pusztító hatással vetette rá magát. A német je­lentés szerint több, mint hatvan hajót ért találat, ezek közül 3 hadihajót és 16 szállítóhajót el­süllyesztettek, 10 hadihajót és 20 mindenféle nagyságú keres­kedelmi hajót megrongáltak, vagy felgyújtottak. A német légelhárító tüzérség is elsül­lyesztett egy ellenséges előőrs­­naszádot és megrongált öt má­sikat, valamint hat gyors­na­szádot. Az angol had­vezetőség teg­nap bejelentette, hogy a brit és a francia seregek keny­tele­nek voltak a tengerpartig visszavonulni, ahol csata van folyamatban. A hivatalos je­lentés szerint a csapatok egy részét hajókra rakták s nagy­számú katona már megérke­­zett Angliába. A brit haditen­gerészet minden, lehető módon segítséget nyújt a tengerparti hadműveleteknek is. A német légitámadások következtében három angol romboló, vala­mint több kisebb segélyhajó elpusztult. Ami azonban a szállítóhajókat illeti, az angol tengernagyi hivatal tegnapi utolsó közleménye kiemeli, hogy csak egyetlen kisebb hajó, a 689 tonnás Abukir sü­lyedt el. A francia főhadiszál­lás hangoztatja, hogy a szö­vetségesek utászcsapatai meg­­semmisítenek minden muní­ciót, fegyvert és járóművet, amit nem tudnak magukkal vinni. A brit és a francia utó­védek rendkívül szívóssággal és elkeseredéssel igyekeznek ellensúlyozni a németek erős nyomását, hogy a haderő zö­mének visszavonulását lehe­tővé tegyék. A brit hadihajók és szállítóhajók állandóan mesterséges ködbe vannak burkolva. Párisi magánjelen­tés szerint csütörtök délután még Calaisban is védekeztek szövetséges csapatok. A német véderőfőparancsnok­­ság a szövetségesek szerdán el­szenvedett repülőgépvesztesé­­gét 89-re teszi, amivel szemben 15 német repülőgép tűnt el. Az angol légügyi minisztérium sze­rint az angol vadászgépek szerdán 67 német repülőgépet semmisítettek meg. Német félhivatalos jelentés külön megemlékezik arról a francia seregről is, amely Lille mellett elszakadt a hátráló csa­patok zömétől. Ez a sereg a je­lentés szerint teljesen be van zárva. Párisban viszont úgy tudják, hogy ennek a seregnek sikerült a német vonalakon ke­resztülvágnia magát és csatla­koznia a tengerparton védekező erőkhöz. A francia és az angol közvélemény csodálattal adó­zik az északon folyó hősi küz­delemnek, amely reménytelen helyzetben már csak azért fo­lyik, hogy a francia és az an­gol zászló becsülete megmarad­jon. Tegnap a késő éjszakai órákban Berlinből érkezett je­lentés szerint a német véderő­főparancsnokság felhívást inté­zett ú­ szövetséges csapatokhoz, hogy adják meg magukat. Pá­risban hivatalos helyen kije­lentették, hogy a visszavonulás során egyetlen francia egység sem adta meg magát. RÓMA, MÁJUS 31. (Az Új Nemzedék római munkatársának telefon jelenté­se.) Az olasz sajtó az alábbiak­ban foglalja össze a flandriai német győzelem következményeit: 1. Románia lassú és fokozatos leszerelése s Berlin és Bukarest viszonyának megerősödése. 2. Jugoszlávia fokozatos leszerelése és belátása annak, hogy az adriai békét nem szabad megzavarni. 3. Magyarország és a tengelyhatalmak szolidaritásának még nyilván­valóbbá válása. 4. Bulgáriának még határozottabb kijelentése, hogy semmiféle közösséget nem vállal a Balkán-szövetséggel és nem vesz részt a szövetség gazdasági értekezletén. 5. Görögország kemény e­lhatározása, hogy ügyel­ Szalo­nikire és nem tűri idegen hajó­had kikötését. 6. Törökország fokozatos új tájékozódása és Egyiptom elővigyázatos politikája. A legutóbbi ponttal kapcsolatosan a ma reggeli római lapokban két kisebb cikk jelent meg a következő címmel: „Egyiptom és Törökország pontosan megállapítja Franciaországgal és Angliával szembeni kötelezettségeit“. Az egyik jelentés Kairóból, a másik pedig Isztambulból érkezett. A kairói jelentés rámutat egyiptomi lapok cikkeire, amelyek megállapítják, hogy az angolokkal kötött szerződés értelmében Egyip­tom nem indíthat támadó háborút a parlament előzetes hozzájárulása nélkül s kizáró­lag akkor kell akcióba lépnie, ha függetlenségét és területi integritását ve­szély fenyegeti. Hogy mi a kötelessége Egyiptomnak akkor, ha Angliát harmadik ha­talom megtámadja, ezt a két ország közötti szerződés a legpontosabban körülhatá­rolja. Ugyanakkor — mint Isztambulból jelentik— a török lapok hangoztatják, hogy Török­ország csak akkor tartja magára nézve érvényesnek a franciákkal és angolokkal kötött szer­ződést, ha az ő biztonsági zónáját érné támadás. A szerződés egyébként Törökorszá­got illetően kizárólag védelmi természetű. Berlin szerint a franciák a Somme-Aisne­­vonalon erős állásokat építettek ki (Az Új Nemzedék ■zürichi szerkesztőségének telefonjelentése.) Mai körök véleménye s­zerint a franciák a Somme-Aisne-vonalon nők ki. A flandriai fronton a harcvonal felmorzsolása állandóan igen nagy. Narvik elestének stratégiai szempontból nem tulajdonítanak német csapatok megtartották azokat az állásokat, amelyek az kulcspontjai gyanánt tekinthetők. ZÜRICH, MÁJUS 31. Berlinből jelentik: ható­­erős állásokat építe­­folyik és a foglyok száma nagy jelentőséget, mert a úgynevezett é r c-v a s u t

Next