Uj Nemzedék, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-197. szám)

1942-08-01 / 173. szám

1942 AUGUSZTUS 1. SZOMBAT XXIV. ÉVFOLYAM 173. SZÁM 1943 AUGUSZTUS 2-AÍN, VASARWAI * N­AP KEL 5,37 ES NYUGSZIK 20 34 OKA* A HOLD KEL 23,30 ES NYUGSZIK 12,5 OKAI Soha mások nem és nem is akarunk lenni, mint magyarok A MINISZTER­ELNÖK-, ÉS A KULTUSZMINISZTER NAGY MEGNYILATKOZÁSA EURÓPAI HIVATÁSUNKRÓL Debrecen, augusztus 1. Nagyszabású kultúrpolitikai­­ megmozdulás volt a debreceni nyári egyetem idei­ XVI. évfolya­mának szombati megnyitó ünnep­sége, amelyen a külföldi és a ma­gyar kulturális és tudományos élet számos kiválósága jelent meg. Kállai­ Miklós miniszterel­nököt szombaton reggel Szilassy László főispán fogadta­­ a vár­megyeházán. A miniszterelnök­kel együtt érkeztek az ünnepé­lyes megnyitásra Sz­nnyey Merse J­enő kultuszminiszter, Locsonczy István közsdátási miniszter, több állan­titkár, Kölcsey­ István ,m­e­­velésével­ a Magyar Élet Pártjá­nak nagyobb­ képvisel­őcsoportja. Debrecenbe érkezett Stauss Georg Emil, a német birodalmi­ gyűlés alelnöke, Anjuso budapesti olasz követ, valamint a budapesti né­met és olasz követség tagjai. Dél­előtt 10 órakor nyitotta meg az ünnepséget Kállay Kálmán­ rek­tor. Utána Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter emelkedett szó­lásra. A kultuszminiszter a magyar közönség nevében köszöntötte a miniszterelnököt, aki súlyos kor­mányzati gondjai között szakí­tott, időt, hogy részt vegyen a nyári egyetem megnyitásán és megtartsa a tanfolyam első elő­adását, ezzel is kifejezésre jut­tatva, hogy azonosítja magát a nyári egyetem célkitűzéseivel és­s fontosnak tartja a világháború közepette is a­ magyar léleknek és a magyar szellemnek határozott megnyilatkozását. A kultuszmi­niszter üdvözölte a megjelent külföldi vendégeket, majd így folytatta: A magyar kard és gondolat . Nagy és őszinte öröm­­ült el, hogy mint az ország kulturá­lis életének felelős vezetője, hi­vatalos minőségemben külföldi és honi hallgatósághoz egyszerre szólhatok. Régi, szép hagyomány visszacsillanását érzem ebben a tényben is, mert a magyar szel­lem igaz fiai minden időben nemcsak honfitársakhoz beszél­tek, hanem Európához is. Európa minden jószándéku kulturnemze­­th­ez. —­ Nem tartom­ véletlennek azt, hogy a világháború köze­pette is megtartjuk a Nyári Sza­badegyetem hagyományos elő­adásait. A magyarság kelet­­középeurópai szerepe, tehát hi­vatásának teljesítése mindig két erőn nyugodott: kardjának és szellemének erején. A kardot forgató magyar min­iig eredeti vitéz lelkéből men­tette az erőt és a magyar kard nyomában minden időben ott járt a magasrendű, és emb­er­séges ma­gyar gondolat. Nemcsak kar­dunkkal él, vitézi erék­yfeinkkel hódítottuk és rendeztük Európá­nak ezt a viharokkal és válságok­kal telített darabját, hanem szel­­lemünk és kultúránk jótékony, magasrendű emberi magatartásra nevelő sugaraival is. — Különösen fontosnak tartom, hogy mindezt éppen ma állapít­suk meg, midőn szövetségeseink­,­kel karöltve a világ egyik leg­nagyobb csatáját­ vív­jük. Nem­­­csak’ honvédé­ink állanak helyt az n­e­ m­ iskező’koh és~­­vívják* ki, 'fefi­­, társaink és barátaink’ egyre foko­zódó elismerését, hanem itt Deb­recenben meggyujtjuk a magyar szellem fáklyáját is, hírül adjuk mindenkinek, hogy amint a ma­­­­yar~l.ord tevékeny részt Vesz az Új Európáért folyó áldozatos harcban, úgy a magyar szellem is részt vesz majd az Uj Európa felépítésének ugyancsak gigászi művében. A magyar szellemnek fontos missziója volt, van és lesz Kelet felé. A magyar az a kelet-közép­­európai nép, mely magáévá tette Nyugat kultúráját és­­ civilizáció­ját anélkül, h­oy a maga eredeti lelkét, vitézségét, és sajátságos szellemét feladta volna. Hivatva­van tehát arra, hogy missziót töltsön be Kelet felé, példát íátu­tasson a honi hűségre , és egy­úttal Európa szellemét sugározza. Megállja helyét,, most a népek nagy csatájában és meg fogja állni helyét a béke küzdelmei­ben is. A továbbiakban a miniszter hangoztatta, hogy Debrecen a magyar szellemnek és kultúrának bástyája volt az elmúlt évszá­zadban is. A debreceni kollé­giumban lett a latin nyelv hos­s­­zú uralma u­tán először tanítási nyelv a magyar. Nemzeti egység valósult­­meg hajdan­­ebben a kollégimban.. a nemesi fiuk mellett ott ültek a jobbágygye­­rekek,.­­á. Kollégiumi, .alapítvá­ny­okhoz.­.éppen úgy .­hozzájárult, az úri rend, mint a jobbágyság. kilométert jelentett Európa, szá­mára. A Kárpátok és a Duna me­dencéje már ekkor is kulcspozí­ció volt, amelynek értékét az a soha nem szűnő , harc is mutatja, amelyet érte a népek vívtak. Hogy milyen értékes és nehéz volt ez a pozíció, azt lemérhetjük abból a rendszerint nagyon rövid időből, ami az egyes népeknek itt élniük adatott. Végül jött egy az előbbieknél népességének szá­mában, hadainak nagyságában jóval kisebb nép, amely először tudta véglegesen megvetni ezen at földön a lábát, annyi más nép jeltelen sírja fölött, amelynek szívós é­s tartalmas életében meg­kötődött az egymás után eltűnő népek futóhomokja. Nagyre­ményű nemzetei... messze réve­dező álomtervek omlottak itt Össze s annyi évezred alatt egyet­len nemzetnek sem sikerült meg­­öröködnie ezen a veszélyes, bár gyönyörű poszton. — A magyar erő és szilárdság váratlanul betömte azt a rést, amelyen keresztül Európába ij meg új veszélyek áramlottak és ezzel biztonságot t­eremtett Euró­pában. Becsukódott egy ajtó, amelyen keresztül vészes léghu­­zam járta Nyugat emberének és egész szervezetének érzékeny csontozatát.­­ Ez maga is elég lem­e ah­hoz, hogy Európa népei ma külö­nösen felfigyeljenek a több mint ezeresztendős országra és még ősibb népére. Ma, amikor az új Európa minden teherpróbát kiálló pilléreket keres, ott kell ke­resnie, ahol a teherpróbák a legkomolyabbak voltak. — De ez nem minden. Magyar­­ország szerepe nem merül ki ab­ban, hogy megállja a helyét és hogy biztonságot teremt a bi­zonytalanság földjén. Szerepe az európai, a nyugati keresztény művelődés átvétele és kiterjesz­tése, majd megvédése is. Nagy európai történetírók nem győző ,­ték hangsúlyozni annak a jelen­tőségét, hogy Szent István a ke­resztény civilizáció akkor ismert két rendszere közül a nyugatit, a rómait választotta. S nem túloz­nak, amikor ezt hangoztatják. Nemcsak a mi hazánk sorsa vál­tozott volna meg gyökeresen, ha a szent király máskép választ, hanem egész Európáé is. Túlzás nélkül el lehet mondani s ne­-a ma, e történelmi időkben, bá­torság és erő forrása kimondani: ha a magyar király keletet vá­lasztja, ma valószínűleg nem lenne a mai jelentősége a nyugati kultúrának vagy, ha lenne is, sokkal kisebb területre szorít­koznék ez a hatás, mint ma. A mi múltünk itt van, a föld alatt . . •­ ­ Külföldi barátaink nem ta­lélnak Debrecenben annyi régi szép épületet, mint a nyugati városokban. Mi lehet ennek az oka? A feleletet erre a magyar történelem adja meg. Nekünk százszor és százszor kellett min­dent újra építenünk. Mi tettük lehetővé Nyugat, békésebb, ked­vezőbb társadalmi és gazdasági fejlődését. A mi múltünk itt van a föld alatt, bárhová szánt is az eke, mindenütt csontokat vet ki: árpádkori magyarok, végvári harcosok és a függetlenségért éle­tüket áldozó magyarok csontjait. Ez a földalatti Magyarország azonban és ennek a földalatt Magyarországnak hősi erkölcse és tiszta szelleme nemcsak a föld alatt él, hanem lelkünkben is. A Nagy Magyar Alföldnek és a tiszántúli rónáknak szín­­magyar népét joggal nevez­hetjük Európa legtöbbet szenvedett népének, mert síkságon élt, nem védték természetes erőművek és kemény falak, hanem teste volt a fal és a gát a történelmi balsors ellen. — Külföldi vendégeink és ba­rátaink ízelítőt kapnak ebben a városban és környékén az eredeti, tiszta magyarságból. Gondoljanak arra, hogy ez a magyarság a gyö­kér, a mi őstalajunk, a mi erőink kútfeje. Ez a magyarság áll helyt a harc­tereken, ez a magyarság csatla­kozott szívvel és lélekkel az igaz­ságosabb és emberségesebb Új­ Európa gondolatához. Ennek a magyarságnak erői és erényei fognak majd pó­tolhatatlan értéket jelenteni az Új Európa életében. — Ez a magyarság mindig állotta szavát, elsőrangú erényének is­merte a hűséget, gondosan vigyá­zott életének legfőbb erényére, szabadságára és függetlenségére, de ugyanakkor mindig hajlandó volt a széles emberi együttműkö­désre. Az itt folyó munka, hídverő, Szinyei-Merse Jenő végül rá­mutatott arra, hogy különösen két fontos része lesz a nyári egyetem programmjának. Az egyik a kisebbségi előadások so­rozata, amely ismét tanúságot tesz arról, hogy Szent István in­telmei alapján kívánjuk ren­dezni kisebbségeink sorsát. A másik a sajtótanfolyam, amely a magyar sajtó megújhodá­sát, fölemelkedését, a nagy nemzeti munkaterv keretébe való beilleszkedését és ezzel párhuzamosan a magyar új­ságírói rend tekintélyének folytonos emelkedését hirdeti. A kultuszminiszter ezután né­met, majd olasz nyelvű beszéd­ben üdvözölte a külföldi hallga­tókat. Hangoztatta, hogy a nyári egyetemek célja a sajátságos nemzeti értékek és tulajdonságok megismertetése. Debrecenben minden egyesült, ami ősi magyar érték és kincs. Az itt folyó munka — mon­dotta — valóban hídverés a szomszéd és távolabbi népek és országok felé. A kultuszminiszter nagy taps­sal és helyesléssel fogadott fel­szólalása után Kállay Miklós mi­niszterelnök emelkedett szólásra és megtartotta megnyitó előadá­sát „Európa és a magyarság“ címmel. " is Magyar­országnak elsőrendű szerepe van Európa sorsának kialaku­lásában — Amikor mi idejöttünk, — mondotta a miniszterelnök — Európa határa, ha földrajzilag nem is, de valósággal valahol az Alpok nyugati nyúlványainál és az Adria nyugati partjainál vo­nult. Az európai kultúrának még Bizánc is részese volt, de ebben az­ időben már nyiladozott a sza­kadék a Nyugat művelődése és Bizánc között.­­ A magyarok honfoglalásá­nak európai jelentősége sok más mellett az lett, hogy Szent Ist­ván királyunk Európa keleti ha­tárát kitolta. Az államalkotás művészeté­ben, kultúrában és civilizá­cióban egyaránt kiterjesztette ezt a határt országa keleti határáig, a Kárpátokig és a Duna alsó folyásáig. Ez volt Magyarország elsőrendű szerepe Európa sorsának kialakí­tásában.­­ S ez nemcsak pár százezer négyzetmérföldet vagy négyzet­

Next