Uj Nemzedék, 1943. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-02 / 1. szám

A Kormányzó hitvesének felhívása a magyar társadalomhoz A bíboros hercegprímás |wjig^»f^Tfymyg3SW3ai*MTO^ THn rilsgag3i^g2B^^^^iaBw. a 25• évfolyamukba lépő KSV-lapok katolikus és magyar munkásságáról Esztergom, január 2. Az esztergomi primási palotá­ban Szilveszter napjának dél­előttjén fogadta Seredi Jusztinián bibornok, Magyarország herceg­prímása a Központi Sajtó­vállalat­ vezetőségét, amely huszonötödik jubileumi évfolyamának küszöbén tisztelgett előtte és tolmácsolta a Központi Sajtóvállalat háláját és hódolatát a Főpásztornak. Gróf Zichy János, a KSV elnöke, a következő beszéddel köszöntötte a bíboros herceg­­prímást: Főmagassága és Föméltóságu Bíboros Hercegprímás Úr! •— A Központi Sajtóvállalat, lapjai huszonötödik évfolyamá­nak küszöbén Eminenciád elé járul, hogy az elviharzott ne­gyedszázad után Magyarország Prímásának széke előtt jelen­tést tegyen a katolikus ma­gyarság első főpásztorának és a szentistváni Magyarország első zászlósurának. Beszámo­lónk rövid: megéreztük, hogy mi a kötelességünk és ezt a kötelességünket maradéktala­nul teljesítettük. A korszerű, versenyképes, uj magyar ka­tolikus sajtót a keresztény nemzeti lélek hívta életre, de ez a keresztény nemzeti lélek hívta életre, de ez a keresztény nemzeti lélek, enélkül az uj magyar katolikus sajtó nélkül nem tudott volna győzelmesen felemelkedni s nem tudott vol­na kitűzött céljaihoz eltalálni. Ez a sajtó egyenes úton áll rendületlenül, ez pedig amaz út volt, amelyet a keresztény magyar királyság megalapítója örök időkre kijelölt: az Anya­­szentegyház és a Haza elválaszt­hatatlan és széttéphetetlen ke­resztény magyar egységének útj­a. Tiszta szív, tiszta gon­dolat, tiszta zászló és tiszta toll vezette lapjainkat és ve­zette rajtuk keresztül a nem­zet nagy többségét a nanrób­­­anra megújuló­­ küzdelmekben, a hétről-hétre és évről-évre nehezebb munkában. A katoli­kus hitet és az egyetemes ma­gasságot szolgálták, örök­­esz­méket, állandó és megmásít­hatatlan elveket képviseltek. Mindig a magyar nép érdekei­ért küzdöttek, de a népszerű­ség érdekeiért soha nem áldoz­tak fel semmit. A keresztény­ségért küzdöttek, de sz­­étszó­­kereszténységnek sohasem ad­ták oda magukat. .A magyarság európai hivatását, ősi életfor­máját, történelmi hagyomá­nyát élték, folytatták és véd­ték, mindig úgy, hogy ez a ke­resztény emberiség és a ke­resztény emberség Istentől ren­delt méltóságának, jogának, szabadságának parancsaival ösz­­szeférjen­­, kifelé és befelé a békességet és az örök szeretetet szolgálja. Az alapítók hitvalló és nemzetébresztő lelkesedését követték, amellyel fel akarták „gyújtani újra — Szent István országában — az Úr szerelmé­nek tüzét és az örök szeretet lángját“. — Keresztény lelkiismeret, magyar öntudat, újságírói fe­lelősségérzet vezette minden­kor a Nemzeti Újságot és az Új nemzedéket, akár törvényes szabadságot élvezett a sajtó, akár korlátokat vont eléje a magasabb közérdek. Ez a két lap mindig az igazat írta,­­ de mindig meg is írta az iga­zat. Egyéni érdek, kalmár-szá­mí­tás, hatalmi versengés, párt­ütés és pártoskodás sem cél­jaink, sem eszközeink között nem volt soha. Az újságírást és a lapkiadást mindig köz­­szolgálatnak is fogtuk fel, amely munkásaitól odaadást, önfeláldozást, bátorságot és helytállást követel. Lapjaink hatni akartak a közvéleményre, irányí­tani és vezetni kívánták gondolkozását, felfogását, ér­zelmeit, de nem lettek kiszol­gálói soha sem a korlátlan ha­­talmaskodás gőgjének, sem a tömegszenvedélyek hangulatai­nak. Az igazságot keresték és a méltányosságot alkalmazták. Tárgyilagosan vizsgálták az eseményeket, a tényeket, az egyéneket és mozgalmakat. Íté­leteiket nem befolyásolta sem a barátkozás, sem az ellen­szenv elfogultsága, mert a na­pok krónikáinak írása közben is a kétezeréves Anyaszentegy­­ház, és az ezeréves­ magyar ki­rályság távlatából nézték az egyént és a közösséget a ma­gyarságot és a nagyvilágot. A haza bölcsének szava szerint mindig jobban szerették a ha­zát, mint ahogy gyűlölték el­lenségeiket. De akárhonnan és akármilyen módon fenyegette veszély, támadás, vagy a min­dennél szörnyűbb közömbös­ség hitünket és magyar voltun­kat, minden erőnkkel és egész lelkünkkel álltunk ki értük a porondra. Ha kellett, inkább választottuk az elbukás és a megsemmisülés veszedelmét, semmint a megalkuvás árán való létezést, vagy a visszavo­nulás és félreállás biztonságát. •­ Tudjuk, hogy tévedhet­tünk és követhettünk el hibá­kat is, emberek vagyunk, esen­dők és gyarlók, mint mindenki más, de érezzük és tudjuk, hogy, a világnézetek harca kö­zepette, a nemzetek versenye és vetélkedése között ort állva, magatartásunkat megszabták a nagy eszmék és elvek és iga­zolták az időkben az esemé­nyek és következmények. A mi munkánkat szerényen és csönd­­ben végeztük, nem kerestünk kegyeket, nem hajszoltunk könnyű elismerést, nem vertük magunk mellett a vásári dobot és nem kürtöltük sohasem a magunk dicséretét. De kértük, reméljül m m­ég — tudjuk — ideg is kaptuk a katolikus­ magyar­­tömegek bizalmát, szeretetét és mindazok megbecsülését és értékelését, akiknek vélemé­nyére, erkölcsi, szellemi tekin­télyüknél fogva adtunk és fi­gyeltünk.­­ A huszonötödik jubileumi esztendő küszöbén irve így akarunk számot adni jószán­dékunkról, tiszta céljainkról, munkánk becsületéről, küzdel­münk eredményéről. De beszá­molván a számunkra legilleté­kesebb katolikus magyar tekin­tély előtt itt az elmúlott nehéz korszakról, eljöttünk, hogy hálánkat és köszönet­einket ki­fejezzük a magyar prímási szék előtt azért a szakadatlan támogatásért, iránymutatásért, megerősítésért, a jóságos és erős atyai kéz azért a segítsé­géért, amelyet mindenkor ott érezhettünk magunk és mun­kánk fölött. Megemlékezvén a múltról, kegyelettel adózunk az elődök, az indítók s az alapítók közül elhunytak, a harc közben kidőltek, a hosszú évek során elmúltak nemes és dicsőséges emlékének. És itt, Eminenciád színe előtt, köszönjük meg küzdőtársainknak és a magyar katolikus társadalomnál­:, hogy rendületlenül mellettünk állót«'' tak, hogy velünk elszakíthatat­­lanul­ kitartottak, hogy­­ a ke­resztény magyarság erkölcsi fennmaradásért, szellemi emel­­kedéséért, gazdasági­­ talpra­ állításáért és társadalmi ki­­egyenlítődéséért velünk küz­dö­tték végig harcainkat És hogy itt állnak velünk és mel­lettünk, hogy tovább mehes­sünk a jövőben és kiküzdhes­­sük nagy céljainkat: Krisztus Király győzelmét a világon, a­ Szent Korona országának és nemzetének biztos jövőjét e föl­dön, a társadalmi igazságossá­got emberek és osztályok kö­zött, a boldog, szép Ma­gyarországot, a kereszténysé­gében és magyarságában dia­dalmas Regnum Marianumot! — Kérjük Eminenciádat, le­gyen továbbra is legfőbb irá­nyítója és vezetője a Központ? Sajtóvállalat nehéz és küzdel­mes útjának, támogatója és segítője tiszta törekvéseinknek és becsületes fáradozásunknak. Árassza tovább is felénk jósá­gos és erős atyai lelkének bi­zalmát és szeretetét, foglalja imásba jószándékainkat és áldja meg a tiszta zászló és tiszta toll küzdőinek munkáját és har­cát. „ *.. az igazság bátor és következetes hirdetése *. ..4 Serédi Jusztinián bíboros her­cegprímás az üdvözlésre az alábbi szavakkal válaszolt: Kegyelmes Uram! Igen tisztelt Uraim! — Nagy megilletődéssel, kato­likus és magyar önérzettel, leg­kivált pedig az Isteni Gondvise­lés, valamint a K. S. V. alapítói és munkatársai iránt érzett há­lával hallgattam Exc­ellenciád­­nak a Vállalat huszonötéves múltját és igen értékes munkás­ságát összefoglaló szíves jelen­tését . Nagy megilletődéssel hall­gattam a jelentést, mert huszon­öt esztendő nemcsak egyes em­berek életében nagy jelentőségű, hanem nagy jelentőségű különö­sen olyan tiszteletreméltó intéz­mények, szervezetek és vállala­tok életében, amelyek az igaz­ságért dolgoznak és küzdenek, mert az igazság utja itt a földön göröngyös és nehéz. Bár ugyanis az ember eszes természeténél fogva szomjúh­ozza az igazságot: gyarlósága és önös érdekei mégis ige® könnyen szembeállítják vele, úgy hogy az igazság hirde­tése legtöbbször harcot jelent a gyarló és önző emberekkel, s az­ért hirdetői és harcosai részéről nagy bátorságot s szinte állandó önfeláldozást követel s éppen azért méltán tiszteletet paran­csol. —­ De katolikus és magyar ön­érzettel is hallgattam Nagymél­tóságod ünnepi szavait, mert tu­dom jól, hogy a K. S. V. alapí­tása katolikus egyházunkat és magyar nemzetünket egyszerre fenyegető forradalmi jogkörként

Next