Uj Szó, 1946. április (2. évfolyam, 75-96. szám)
1946-04-02 / 75. szám
S^nA 30.000 r £ 21GO II. évfolyam 75, (264,) sz. 1946 ÁPRILIS 2. KEDD A VÖRÖS HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA NÉPBÍRÓSÁGI BOTRÁNY Néhány nap előtt a sposbIítai Privda_ elismerését fejelte ki a magryar népnek azért, hogy népbiróságai útján háborús bűnösök ellen erélyesen járt el. Az a népbiróság, amely Szombathelyit 10 évi fegyhárral ítélte, bebizonyította, hogy különbséget kell tenni a népbíróság tanácsai között. A Szombathelyi fölött ítélkező népbírósági tanács tanújelét adta,hogy neki fontosabbak a Tiszti Kaszinó tábornokainak tanúvallomásai, mint a cáfolhatatlan és következményeiben rendkívül súlyos történelmi tények. Szombathelyi háborús főbűnös, elsőrendű ő küldte a Szovjetunió ellen a magyar hadsereget. A magyar népbíróság akkor hozta meg ítéletét Szombathelyi fölött, amikor országvilág előtt világos, hogy Magyarországnak a háborúja a Szovjetunió ellen a magyar reakciós köröknek legnagyobb gaztette volt, amely Magyarország katasztrófájának is a fő oka. A magyar népbíróság akkor hozta ítéletét Szombathelyi fölött, amikor A magyar nép április 4-én háláját készül leróni a felszabadító Vörös Hadseregnek. Nyilvánvaló, hogy a népbíróság magatartása tisztára kihívása azoknak, akik — a miniszterelnök szavai szerint is — jóvá akarják tenni a múltban a Szovjetunió ellen elkövetett bűnöket. Szombathelyi az ítélet szerint is — bűnös az újvidéki vérengzésekkel kapcsolatban. A népbíróság akkor mondta ki enyhe ítéletét Szombathelyi fölött, amikor a magyar kormánykörök is hangsúlyozzák, hogy Magyarországnak legszorosabb barátságot kell keresnie a Jugoszláviával. A népbíróság magatartása egyenes kihívása azoknak, akik a Jugoszlávia és Magyarország közötti becsületes viszony, igazi barátság létrejöttén fáradoznak. Szombathelyi szervezte — az ítélet indokolása szerint is — a Honvédvezérkar Főnöke Vérbíróságot, amely a magyar százait szabadságharcosok ítélte halálra vagy küldte az ugyancsak halált jelentő munkásszázadokkal a hadszíntérre. A Vérbíróság által hozott ítéleteket Szombathelyi hagyta jóvá, őt illette meg a kegyelmezés joga. Szombathelyi kezéhez tapad számtalan magyar szabadságharcos vére, ő akasztatta fel Schönherz Zoltánt, a Magyar Függetlenségi Front szervezőjét is, akinek tárgyalásán olyan kimagasló személyiségek bizonyították, hogy Schönherz kitűnő hazafi, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, a magyar ellenállási mozgalom hőse, Szekfü Gyula, Magyarország jelenlegi moszkvai követe, Szakasits Árpád, magyar miniszterelnökhelyettes és más vezető politikusok. A népbíróságnak Szombathelyi fölött mondott ítélete meggyalázása a Vértanúhalált halt magyar szabadságharcosok emlékének és arculcsapása a magyar demokráciának, amelynek alappilléreit ők rakták le. A népbíróság működése nem a népi bíráknak magánügye, nem is csak magyar belügy. A népbíróságnak a magyar nép bíróságának kell lenni. Kétségtelen, hogy a Szombathelyi ügyben hozott ítélettel a népbíróság nem a magyar nép akaratát juttatta kifejezésre és rossz szolgálatot tett a magyar demokráciának. KASSAI GÉZA' Három - né^ezer hadifogoly érkezik vissza hetenként Nagy Ferenc magyar miniszterelnök beszéde Pécsett Magyarországnak a Szovjetunióval igazi barátságra van szüksége • „Szívesen látnánk, ha Jugoszlávia tengerparti igényei jóindulattal intéződnének el“ Március 30-án, szombaton Nagy Ferenc miniszterelnök, a kisgazdapárti miniszterek, államtitkárok és nemzetgyűlési képviselők kíséretében Pécsre érkezett. Vele utaztak Rajk László, Ries István és Keresztury Dezső miniszterek is. Pécs város és a vármegye népe a miniszterelnököt ünnepélyes fogadtatásban részesítette. Nagy Ferenc Pécsett tartott beszédében a legfontosabb bel- és külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. — A demokráciában a magyarságra, a társadalomra és a vezetőkre egyaránt két nagy feladat hárul — mondotta a miniszterelnök. Az első feladat a demokrácia biztonságának a megteremtése, a második a demokráciában a nép boldogulásának és megelégedésének biztosítása... Kísértetiesen ott áll előttünk a múlt, amikor rengeségből veszítette el _ a nép a játszmát. Ha az elnyomás uralma mellett ott állott a csendőr, akkor a népuralom mellett is ott kell állania a demokratikus rendőrnek. Ennek azonban valóban demokratikusnak kell lennie, — a demokrácia igazi kártevőit kell üldöznie. Harcos demokráciára seg. I.Legalább olyan kell harcolni nekünk ellen, mint ahogy a vezetői harcoltak a ellen. van szűkenergiával a reakció régi világdemokrácia . Az első világháború után — folytatta a miniszterelnök — azért bukott meg a demokrácia, mert a reakció éket tudott verni a két nagy dolgozó réteg: a parasztság és munkásság közé. Külön-külön politikát akart folytatni a két nagy népi réteg. Gyilkos harcot kezdett egymás ellen a kisgazdapári parasztság és a szocialista-kommunista ipari munkásság. Egyik sem vette észre, hogy a harcot a demokrácia ellenégei: a mágnások, a klerikálisok és a tőkések fogják megnyerni. A két nagy dolgozó rétegnek bíznia kell egymásban, egymás jószándékában és magyarságában. Dolgozzanak együtt a demokrácia sikeréért, harcoljanak együtt a reakció ellen. Vegyék maguk mellé harmadiknak a haladó értelmiséget. Az egyetlen lehetséges kormányzati forma a mai viszonyok között a koalíció. Sem az egyik párt, sem a másik nem tudna egyedül kormányozni. Mindegyik párt tömegeinek kezében megvan az az eszköz, amellyel a másik párt kormányzását megakadályozhatná. Míg a demokrácia meg nem erősödik, míg a világbéke nincs elrendezve, addig ragaszkodni kell a koalíciós kormányzáshoz, hogy az ország vezetése, illetve az ezzel járó felelősség egyformán oszoljék meg minden párt és minden dolgozó réteg vállán. A vallás és a politika egymáshoz való viszonyáról beszélve megállapította a miniszterelnök, hogy a demokráciában nincsenek rendiségek, így a politikai közéleti felszabadulás a méhée nyomása alól való felszabadulást is jelent. Ezen az alapon tehát nincs meg a lehetősége a politikai életben való részvételre. Viszont igaz örömmel látjuk a politikában az egyház demokratikus képviselőit. A faji és felekezeti gyűlölködésről a következőket mondotta a miniszterelnök: — Az elmúlt hetekben egyes helyeken olyan tömegmagatartás nyilvánult meg, hogy abban a letűnt fasiszta világ ösztöneit láttuk megújulni. Figyelmeztetem a magyar társadalmat, ne hallgasson az antiszemita uszítókra, mert egyrészt a világ legantidemokratikusabb tömeghangulatának nincsen helye a magyar demokráciában, másrészt tűrhetetlen lenne, ha mégegyszer megpróbálnának tüzet gyújtani azok, akik most nem találnak módot pecsenyéjük megsütésére. — Az országnak a mindenkire egyformán kötelező hatalomra soha nem volt nagyobb szüksége, mint most. Egy politikai rendszert, így a demokráciát is csak akkor lehet meggyökereztetni, csak úgy lehet termelni, a jólétet fokozni, minderre csak úgy leszünk képesek, ha rend és biztonság lesz az országban. A külpolitikai kérdésről a következőket mondotta a miniszterelnök: — Magyarország külpolitikai helyzete gyökeresen megváltozott A háború előtt olyan volt a magyar külpolitika, mint a féloldalra nőtt fa. Csak nyugati irányban nyújthatta ki ágait, mert kelet felé teljesen el volt zárva. A német hatás érvényesült a külpolitikában és ez fogta fel a távolabbi nyugat felé való érdeklődésünket is. — A felszabadulással nemcsak a belső reakciónak, de ennek az egyoldalú külpolitikának a hatása alól is felszabadultunk. Módunkban áll hálával és bizalommal fordulni a fasizmust legyőzők, hazánkat felszabadítók és nemzeti függetlenségünket visszaadók felé. És itt álljunk meg egy pillanatra, tisztelt Nagygyűlés! Április 4-én lesz egy éve, hogy a Vörös Hadasereg végkép kiverte hazánk földjéről az ellenéget. Ünnepi érzésekkel várjuk ennek az évfordulónak az eljövetelét, hogy örömünknek kifejezést adjunk és a megemlékezés virágaival díszítsük azoknak az orosz katonáknak a sírját, akik életüket adták a szabadságért, a mi magyar szabadságunkért is. — A magyar külpolitika természetszerűleg elsősorban a Szovjetunió felé fordul. Szomszédjává lettünk a hatalm.ae szovjet birodalomnak. Kevés lenne annyit mondani, hogy érdekünk a vele való jó viszony, de kevés lenne a hivatalos barátság is. Arra van szükség, hogy népünk lelkében is állandóan erősödjék a vágy az igazi barátság iránt. Ne csak a magyar tomány, de a magyar nép is legyen büszke nagy szomszédunk barátságára, hangulatával, magatartásával szolgálja a társadalom itt az őszinte jóviszony kimélyülését. — A reakciós Magyarország oktalan háborút kezdett a Szovjetunióval A demokratikus Magyarország saját jövője érdekében is — kötele«ségének ismeri, hogy jóvátegye ezt a történelmi hibát, — hűséggel szeolgálja a baráti viszony megerősítését. — A hálán túll egyéb kötelességünk is van a Szovjetunióval szemben. A háborús károkért jóvátétellel tartozunk. És amidőn a magyar kormány mindent elkövet ennek fokozott teljesítésére, innen hívom fel mindazokat a tényezőket, amelyeken a jóvátételi szállítások múlnak, hogy a kormánynak ezt a törekvését minden erővel támogassák, mert a kormány hatalmával és szigorával kerülnek szembe azok, akik a jóvátételi teljesítés terén nem hajlandók kötelességüket maradéktalanul teljesíteni. — örülünk annak, hogy a gazdasági kapcsolatok kimélyítése útján tovább haladhatunk a Szovjetunióval. Bejelenthetem, hogy néhány nappal ezelőtt írta alá a magyar kormány a magyar repülésügy és hajózásügy fellendítése ügyében orosz-magyar repülésügyi és kötötte hajózásügyi szerződést. — Természetesen mély hálával és őszinte megbecsüléssel fordulunk a nagy angolszász demokrácia felé, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia felé is Őszinte hálával köszönjük meg az Egyesült Államok kormányának azt a döntést, amellyel a németek és nyilasok által elhurcolt magyar javak egy részét visszaadták nekünk. Ennek a szenvedő, de felemelkedésre váró népnek az a kérése, hogy ugyanilyen nemes gesztussal adják vissza a korábban elhurcolt nagyobb értékű javainkat, így arányainkat is, hogy nagy nehézségekkel küzdő gazdasági életünk mielőbb a stabilitás állapotába jusson és az élet bizonytalanságai mielőbb megszűnjenek ebben az országban. Ez a kérésünk a többi megszálló hatalmakhoz, Angliához és Franciaországhoz is. — Tisztában vagyunk azzal, hogy a reakciós magyar politika súlyosan vétkezett Jugoszlávia ellen. Szilárd elhatározásunk, hogy a közelmúltnak ezt a keserű emlékét — amely a magyar népre is fájdalmas — a magunk őszinte és reális barátságával el fogjuk feledtetni. A magyar nép még a múlt világháborúban is mély megbecsüléssel tekintett a szerbek hősiességére, most pedig csodálattal szemlélte Tito tábornagy felszabadító seregének harcait, amelyek még Magyarországot is megmentették attól, hogy a déli német hadsereg valaha is hazánk földjére érkezzék és itt harcoljon. fPoliieäés a S. oldalon}