Uj Szó, 1946. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1946-05-01 / 97. szám

MÁJUS 1. A DEMOKRATIKUS ERŐK SEREGSZEMLÉJE 1,000.000 ZENGŐ KÉPES MELLÉKLETTEL 11. évfolyam 97. (286.) az. 1­9­46 MÁJUS A SZERDA A VOROS HADSEREG LAPJA A MAGYAR LAKOSSÁG SZAMARA AleaudzhetcUensčil huic$a Anteusz a réí­­tvörö)­ monda szerint Pozcidonnak, a tentrerek istenének és Geának, a taid istennőjének volt a fia. Anteusz mindenkit lelryőzött. Erejének titka az volt, hosry valahányszor ellen­­felével való küzdelmében rosszra fordult, megérintette a helyzete földet, szülő és tápláló édesanyját és ettől min­­disr ÚJ erőt hajott. Herkulesz is csak útty győzte le Anteusz­t, hogy fölkapta a levegőbe, ahol Anteusz nem tudta meg­érinteni a földet. Sztálin utalt arra, hogy a bolsevikok Anteuszra emlékeztetnek. „Nekik is, mint Anteusznak — mondja Sztálin — abban van az erejük, hogy tartják a kapcsola­­tot anyjukkal, a tömegekkel, akik szül­­ték, táplálták és nevelték őket.« »A bol­­sevikok — állapítja meg Sztálin — le­­győzhetetlenek lesznek mindaddig, amíg megőrzik kapc­solatukat a nép széles tö­megeivel.« Ebben van a bolsevik vezetés győzhetetlenségének kulcsa. Ez olyan fontos tanulsága annak a tör­­ténelmi útnak, melyet a bolsevikok pártja és vezetése alatt a szovjet de­­mokrácia megjárt, hogy a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának törté­nete (mely a ,,Szikra« kiadásában ma­­gyarul is megjelent és amelyet mint a marxizmus-leninizmus valóságos kin­­csestárát mindenkinek tanulmányoznia kellene) ennek a tanulságnak a leszűré­­sével fejeződik be. Ebből a tanulságból okulnia kell a ma­­gyar demokráciának is, amelynek tábo­­rából, különösen az utol­só hónapokban, gyakran szólalnak meg olyan hangok, hogy a politikai kérdések intézésébe ne­­ avatkozzanak olyan sokat a tömegek.­ Ez nemcsak helytelen, hanem a demo­krácia számára veszélyes álláspont. A demokráciának az a lényege, hogy a nép ne csak közvetve, hanem közvetlenül is maximálisan vegye ki részét sorsának irányítá­sából. Minél nagyobb tömegek kapcsolódnak be a c­selekvő politikai életbe, annál átfogóbb, annál igazibb a demokrácia, annál hathatósabbak rend­szabályai a demokrácia ellenségeivel­­ szemben. A kapcsolatokat a néptömegek­­kel nemcsak fenn kell tartani, hanem azokat állandóan erősíteni is kell. Állandóan hallani kell szavukat, tanul­­mányozni szükségleteiket. Állandóan nemcsak tanítani kell őket, hanem, ta­­nulni is kell tőlük. Ez vonatkozik a demokráciára általá­­ban és vezéreire is. Tökéletesen igaza van Henri Parbu­ssenek, aki ép a bol­se. Tikok és a szovjet rendszer tapasztalata alapján jutott el ehhez az igazsághoz:­­A legilletlenebb betegség, mely elérhet egy vezért, a tömegektől való félelem. A vezérnek sokkal nag­yobb szüksége van rá­juk, mint nekik rá. Többet tanul tő­­lük, mint ők tőle. Mihel­yt egy vezér sü­­­tögetni kezdi a maga kis pecsenyéjét kívül a tömegeken, elveszett mind a győ­­zelem, mind az ügy számára.« A magyar demokráciának bármelyik már régen írásba foglalt programpontját vesszük, megállapíth­ató, hogy a töme­­gek szélesebb mozgósítása nagyobb ered­­ményt biztosított volna. Ép olyan kétség,­telen, hogy a magyar demokrácia számos­­ komoly vívmányát annak köszönheti, hogy a tömegek­­ beleszóltak­. Ki tagad­­hatja, hogy a magyar demokrácia egyik rákfenéje: a feketézés és spekuláció el­­­­leni harcban a hatósági közegek nagyobb e­redményeket értek volna el, ha ebben­­ a harcban hatékonyabban igénybe vet­­ték volna a tömegek szervezett segítsé­­gét. Ki tagadhatja, hogy az állam­appa­­rátu­snak a kártevő elemektől való meg­­tisztítása csak akkor ölt majd komo­­l­yabb méreteket, amikor az illetékes körök igényb­e veszik a dolgozók tömeg­­szervezeteinek a segítségét? Ki tagad­­hatja, hogy a reakció előretöré­sét a vá­­ros és falu dolgozóinak a tömegmegmoz­­dulásai fékezték meg, és azt, hogy — ha a magyar demokrácia az utolsó hetek­ben számos jelentékeny bel- és kilpoliti­­kai sikert ért el — ez nag­y mértékben a tömegek nagyob­b éberségének és kiállá­­sának az eredménye. A tömegeknek a politikában való cse­ fekvő részvétele alatt nem fegyelmezet­­len, felelőtlen akciók értendők. Ezek sok­­szor a demokrácia ellenségeinek a mal­­mára hajtják a vizet, sőt értelmi szerzői is sokszor a reakció tudatos vagy öntu­­datlan segítői. A magyar dolgozóknak, a munkásságnak, a parasztságnak és a dolgozó értelmiségnek ma már vannak komoly, nagy szervezetei; ezek azok a csatornák, amelyeknek igénybevétele nél­­kül a demokrácia talaját nem lehet ter­­mékennyé tenni. Rajtuk keresztül kap­­hatja a demokrácia azt az antenszi erőt, mely legyőzhetetlenné teszi. Viszont: a demokrácia olyan mértékben veszíti ere­­jét, amilyen mértékben elhanyagolja kapcsolatait a tömegekkel. Május 1 a demokratikus erők nagy seregszemléje. Ezen a napon még in­­dokoltabb, hogy Ante>uszra emlékezzünk. KASSAI GÉZA 4 küln­a­pi m minsizterek tanác­sának üléss­zaka Az Arab Liga jegyzéke a líbiai népszavazásról Az Arab Liga jegyzéket juttatott el Líbia tárgyában a külügyminisz­terek pári­si érte­kezletéhez. A jegy­zék kéri, hogy a líbiai lakosság jövő­jéről Tie döntsenek addig, míg az országban nem tartanak népszava­zást, az Egyesült Nemzetek ellen­őrzése mellett. A jegyzék rámutat arra, hogy az Atlanti Okmány elveihez híven a W­ biaiaknak meg kell ad­ni a jogot ah­hoz, hogy maguk választhassák meg kormányaikat. Albánia kérései Hod­ jsa albán miniszterelnök leve­let intézett a külügyminiszterek pá­risi értekezletéhez. A levélbe­n ki­fejezésre juttatja Albániának azt a kívánságát, hogy az Olaszországgal kötendő békeszerződés munkájában ré­szt vehe­ssen. A jugoszláv kormány már nyilat­kozatot tett abban az irányban, hogy teljes mértékben jogosnak tekinti Albániának ezt a kívánságát. Azt az elvek — mondja a jugoszláv nyilatkozat — hogy minden érde­kelt országot meg kell hallgatni, nemc­sak nyugaton, hanem délke­leten is alkalmazni kell. Berlinből jelenti a TASS: A »Der Berliner« című újság egyik cikkében közli az angol megszálló hatóságok parancsát a német szocialista egy­ségpárt képi­­iselőinek — angol m­­eg­­szállási körzetből való — kiutasításá­­ról. a — Április 22-én — írja az újság — szocialista egységpárt nyolcvan kép­viselőt vála­sztott. Ezek közül ti­zennégy kommunista és sz­ocialista az angol zónában lakik és engedélyt kapott arra, hogy vendégként részt­­vehessen a berlini kongresszuson. .Az angol hatóságok külön szolgálati le­vélben felszólították őket, hogy azonnal lépjenek ki a szocialista egység­­párt központi vezetőségéből.­­Jugoszlá­­ tia teljes mértékben jogos­­nak tekinti az albán köztársaság­nak a jóvátételre támasztott igé­nyeit is. * Pdrisból jelente­ a TASS: A Kül­ügyminiszterek Tanácsa április 29-én este tartotta negyedik ülését. A­z ülés befejezése után nem adtak ki se­mm­­iféle hivatalos közleményt. A levelet egy angol alezredes írta alá és az angol ellenőrző bizottság politikai osztálya küldte el. A levél szerint az angol megszállási körzet mun­káspártjainak valamennnyi tagja engedélyt hajtott a konferencián való részvételre. Az angol megszállási körzet képviselői csak nemlégm­eghí­­vást kaptak. par­ancsot azzal a kilépésre felszólítva magyarázza a levél, hogy­­ a mai napig sem az angol meg­szállási körzet angol hatóságai, sem pedig a berlini szövetséges parancs­nokság nem ismerték el a német szocialista egy­ségp­ártot, mivel telje­­sen új párt alakításáról van­­ szó új alapszab­ályokkal. Ezért az angol megszállási körzet politikai pártjai­nak tagjai jelenleg nem vehetnek részt a központi vezetőségben­. Az angol hatóságok kiutasították az angol megszállási körzetből a német szocialista egységpárt képviselőit

Next