Uj Szó, 1947. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1947-02-01 / 26. szám
A magyar hároméves terv megvalósításának előfeltétele: a demokrácia! ÁRA 20 FILLÉR III. évfolyam 26. (583.) sz, 1947 FEBRUÁR 1. SZOMBAT A SZOVJET HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA FEBRUAR 1 ÍRTA: RÁTH KÁROLY Ünnepet iit a mai napon a magyar nép. Ma egy esztendeje annak, hogy a nép nevében választott képviselők törvénybe iktatták Magyarország új államformáját: a köztársaságot Ez a tény befejezője és közjogi jelképe volt annak, hogy Magyarország népe szakított mindazzal, amit az utóbbi évtizedekben a királyság jelképezett és amit annak jegyében az országgal és a néppel tettek. A köztársaság kikiáltásának ténye jelentős esemény, azonban magábanvéve puszta formaság marad, ha a köztársaság csak az ország közjogi berendezésének megváltoztatását jelenti. Magyarország dolgozó népe, de rajta kívül mindazok, akik Magyarország épülését és háború utáni fejlődését érdeklődéssel figyelik, örömmel üdvözölték a Magyar Köztársaságot, mert bizonyítékát látták benne annak az akaratnak, amely egy új, demokratikus, népi Magyarország megteremtésére irányult. Éppen a legutóbbi hetek magyar eseményei adnak hátteret a magyar nép mai évfordulójának. Nem is egy esztendővel a köztársaság kikiáltása után gyilkos szervezkedést lepleztek le az országban a köztársaság ellen. Azok, akik ezt a szervezkedést vezették és irányították, nagyon jól tudták, hogy a köztársaság megdöntése nem pusztán egy államforma megváltoztatását jelenti, hanem visszavételét mindazoknak a népi szabadságoknak, amelyeket a magyar föld és a magyar ipar dolgozói maguknak kiharcoltak; visszavételét az ezer esztendő óta hiába várt földnek, visszahozatalát, a népnyúzó úri siserahadnak és jelenti azt, hogy a magyarok milliói megint egy maroknyi, a néppel szembenálló, a nép érdekeivel nem számoló, a nép életével kalmárkodó társaság kezébe kerülnek. Meg kell állapítani, hogy a köztársaságellenes összeesküvés nemcsak olyanokat fogott össze, akik közvetlenül érdekelve vannak a népi uralom elgáncsolásában. Tudatosan vagy akaratlanul belekerültek ebbe az országrontó hálózatba számosan olyanok is, akik számára a demokratikus köztársaság csak előnyt és felemelkedést jelentett és jelenthet. Természetes, hogy bűnük ezáltal nem kisebb. Viszont tanulságos intelem ez mindazok számára, akiknek a Magyar Köztársaság léte komoly szívbéli ügyük és állásfoglalásuk. Meg kell, hogy lássák ezeknek az eseményeknek a példájából, hogy a köztársaság lényege nem dől el az államforma kikiáltásánál, hanem ott, hogy az ország népe lelkileg is magáénak érzi és kívánja a köztársaságot. A köztársaság lényege a köztársasági szellem. Az a szellem, amelyik nem tud elnyomatást elviselni, nem tűr népellenes kormányzást és ha kell, őszintén, magától értetődően fegyverrel is kiáll mindazoknak az emberi szabadságjogoknak a védelmében, amit a köztársaság jelent. Az a szellem, amely évtizedeken kerestül Magyarországon uralkodott és amelyik a legélesebben a 25 esztendős Horthy-uralomban formálódott ki, mindent megtett, hogy a demokratikus és szabadságszerető magyar népszellemet megsemmisítse. Magyarországon nemcsak a néptől mindenhol idegen úri és nagytőkés réteg volt pipogya, gerinctelen és magyartalan, hanem sikerült nekik a nép nagy tömegeit is ilyenné tenni. Nem véletlen az, hogy Magyarországon nem volt komoly ellenállási mozgalom. Nem véletlen az, hogy magyar katonák ezrei még Budapest, sőt Magyarország teljes felszabadítása után is fegyveresen harcoltak a németek oldalán. Az sem véletlen, hogy a németek által leigázott országok közül azokban az országokban találjuk meg a népi ellenállás legragyogóbb példáit, ahol a szabadság tudata egyet jelent a nép minden egyes fiának magával az élettel. A Szovjetunió partizánjainak hőstetteit, önfeláldozását és ragyogó eredményeit a szovjet ember szabadságszeretete magyarázza. És ott, ahol más országokban is hagyományai vannak a népi szabadságoknak, mint Franciaországban, vagy Jugoszláviában, szintén tízezrével vettek részt a nép fiai az elnyomók elleni fegyveres harcban, de támogatással és segítési készséggel részt vállalt ebből a harcból úgyszólván az egész nép. A Magyar Köztársaság elleni összeesküvés és annak messze szétágazó szálai megmutatták, hogy a magyar nép széles rétegei még nem érkeztek el a köztársasági öntudat igazi színvonalához. Azok, akiknek a köztársaság léte és erősödése a szívén fekszik, le kell hogy vonják ebből a szükséges tanulságot. Nem elegendő az, hogy a magyar parasztság és a magyar munkásság valóban emberfeletti teljesítményeket mutat fel az ország felszabadulása óta. Nem elég az, hogy Magyarországon már nagyrészben eltakarították azokat a romokat, amelyeket a háború okozott. Ezek az eredmények csak azt mutatják, hogy a magyar népben, annak minden egyszerű fiában megvan az akarat és a képesség a felemelkedésre. Viszont az összeesküvés és annak kiterjedettsége azt mutatja, hogy vannak erők, amelyek mindezeket a nagyszerű eredményeket készek bármelyik pillanatban ismét rombadönteni, csak azért, hogy a népnek éppen ezek a nagyszerű képességei ne érvényesülhessenek és főleg ne úgy, hogy az eredményeket maguk a széles néptömegek élvezzék. A Magyar Köztársaság belső tartalma nem csupán a magyar nép magánügye. A világ összes szabadságszerető népei, a Szovjetunióval az élükön, óriási áldozatokat hoztak azért, hogy a népeket a fejlődés és a felemelkedés legádázabb ellenségétől, a fasizmustól megszabadítsák. A világ népei nem akarják és nem fogják megengedni azt, hogy ez a gyilkos és galád szellem ismét helyet találjon arra, hogy a lábát megvethesse. Az az állam, amelyik ebben a háborúban a legnagyobb terhet viselte és a legsúlyosabb veszteségeket szenvedte el — részben magyar katonák és magyar fegyverek tevékenysége következtében is — az első volt, amelyik baráti jobbot nyújtott az új Magyar Köztársaság felé. Azzal, hogy a Szovjetunió követet küldött Magyarországra, bevezette az új Magyarországot a többi népek nagy közösségébe. De a baráti és segítő megnyilvánulások egész hosszú sora is mutatja, hogy a Szovjetunió bízik a magyar népben és segíteni akarja őt abban, hogy saját demokratikus országát felépítse és hasznos tagja legyen a szabadságszerető népek nagy családjának. Ezt a bizalmat a magyar dolgozók, munkások, parasztok és becsületes értelmiségiek ki is érdemelték azokkal a munkateljesítményekkel, amelyeket a felszabadulás óta megvalósítottak. Most az egész magyar népen a sor, hogy bebizonyítsa, mennyire őszinte benne a felemelkedés akarata. Ezt a legjobban azzal fogja bebizonyítani, hogy milyen eréllyel és milyen gyökeresen számolja fel azt az összeesküvést, amely a magyar lét alapját, a köztársaságot és annak vívmányait támadta meg. Felszámolás alatt természetesen nemcsak azt a rendészeti operációt értjük, amellyel az összeesküvők ténylegesen tevékenykedő tagjait letartóztatják és megbüntetik, hanem — és talán elsősorban — azt a módot, ahogyan a magyar kormányzat és a magyar közélet az ország életének minden megnyilvánulásából kiirtja a múlt maradványait és beleviszi a köztársasági érzést és meggyőződést. NEMZETKÖZI ESEMÉNYFK Németország gazdasági egységének helyreállítását és tartós ellenőrzését javasola Csehszlovákia Bogomolov szovjet nagykövet írja alá Párizsban a magyar békeszerződést A moszkvai rádió hivatalosan közölte, hogy Molotov külügyminiszter aláírta a Németország volt szövetségeseivel kötendő békeszerződéseket. A közlemény szerint a szovjet kormány képviselője február 10-én PoMolotov szovjet külügyminiszter a Szovjetunió nevében szerdán írta alá Németország öt volt csatlósállamának békeszerződését. Ezeknek a békeszerződéseknek aláírása jelentős lépés a háború utáni békés elrendezés rizsban a szerződések ünnepélyes aláírása alkalmával kézjegyével látja el a békeszerződések példányait. A szovjet kormányt Bogomolov szovjet nagykövet képviseli a francia fővárosban a nagyjelentőségű eseménynél és ő írja alá az okiratokat. terén, bár a szerződések kidolgozása során éles viták és nézeteltérések merültek fel. Egyes országok szenzációs lapjai sokat beszéltek annak idején arról, hogy a tárgyalások zsákutcába jutottak. A reakciós erők, a béke ellenségei azzal rágalmazták a Szovjetuniót, hogy ő az oka a tárgyalások során felmerült nehézségeknek. A valóság azonban az volt, hogy a szovjet diplomácia állandóan a jog, az igazságosság, a demokrácia elveit védelmezte s erre arra törekedett, hogy a népjogok és érdekek biztosítása alapján egyhangú döntéseket hozzanak.Az igazságos és észszerű elvek végül mégis csak diadalmaskodtak. E békeszerződések aláírása mégis csak az első lépés a tartós békéhez vezető úton. 'Fohftatnsn a $ olrfnjnn) A békeszerződések aláírása csak az első lépés a tartós békéhez vezető úton