Uj Szó, 1947. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1947-02-01 / 26. szám

A magyar hároméves terv megvalósításának előfeltétele: a demokrácia! ÁRA 20 FILLÉR III. évfolyam 26. (583.) sz, 1947 FEBRUÁR 1. SZOMBAT A SZOVJET HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA FEBRUAR 1 ÍRTA: RÁTH KÁROLY Ünnepet iit a mai napon a magyar nép. Ma egy esztendeje annak, hogy a nép nevében választott képviselők törvénybe iktatták Magyarország új államformáját: a köztársaságot Ez a tény befejezője és közjogi jelképe volt annak, hogy Magyarország népe szakított mindazzal, amit az utóbbi évtizedekben a királyság jelképezett és amit annak jegyében az ország­­gal és a néppel tettek. A köztársaság kikiáltásának ténye jelentős esemény, azonban magában­­véve puszta formaság marad, ha a köztársaság csak az ország közjogi berendezésének megváltoztatását­­ je­lenti. Magyarország dolgozó népe, de rajta kívül mindazok, akik Ma­gyarország épülését és háború utáni fejlődését érdeklődéssel figyelik, örömmel üdvözölték a Magyar Köz­társaságot, mert bizonyítékát látták benne annak az akaratnak, amely egy új, demokratikus, népi Magyar­­ország megteremtésére irányult. Éppen a legutóbbi hetek magyar eseményei adnak hátteret a magyar nép mai évfordulójának. Nem is egy esztendővel a köztársaság kikiáltása után gyilkos szervezkedést lepleztek le az országban a köztársaság ellen. Azok, akik ezt a szervezkedést ve­zették és irányították, nagyon jól tudták, hogy a köztársaság megdön­tése nem pusztán egy államforma megváltoztatását jelenti, hanem visszavételét mindazoknak a népi szabadságoknak, amelyeket a ma­gyar föld és a magyar ipar dolgo­zói maguknak kiharcoltak; vissza­vételét az ezer esztendő óta hiába várt földnek, visszahozatalát, a nép­nyúzó úri siserahadnak és jelenti azt, hogy a magyarok milliói megint egy maroknyi, a néppel szemben­álló, a nép érdekeivel nem számoló, a nép életével kalmárkodó társaság kezébe kerülnek. Meg kell állapítani, hogy a köztár­saságellenes összeesküvés nemcsak olyanokat fogott össze, akik közvet­lenül érdekelve vannak a népi ura­lom elgáncsolásában. Tudatosan vagy akaratlanul belekerültek ebbe az országrontó hálózatba számosan olyanok is, akik számára a demokra­tikus köztársaság csak előnyt és fel­emelkedést jelentett és jelenthet. Természetes, hogy bűnük ezáltal nem kisebb. Viszont tanulságos intelem ez mindazok számára, akiknek a Magyar Köztársaság léte komoly szívbéli ügyük és állásfoglalásuk. Meg kell, hogy lássák ezeknek az eseményeknek a példájából, hogy a köztársaság lényege nem dől el az államforma kikiáltásánál, hanem ott, hogy az ország népe lelkileg is ma­gáénak érzi és kívánja a köztársasá­got. A köztársaság lényege a köztár­sasági szellem. Az a szellem, amelyik nem tud elnyomatást elviselni, nem tűr népellenes kormányzást és ha kell, őszintén, magától értetődően fegyverrel is kiáll mindazoknak az emberi szabadságjogoknak a védel­mében, amit a köztársaság jelent. Az a szellem, amely évtizedeken kerestül Magyarországon uralko­dott és amelyik a legélesebben a 25 esztendős Horthy-uralomban formá­lódott ki, mindent megtett, hogy a demokratikus és szabadságszerető magyar népszellemet megsemmisít­se. Magyarországon nemcsak a nép­től mindenhol idegen úri és nagy­tőkés réteg volt pipogya, gerinctelen és magyartalan, hanem sikerült ne­kik a nép nagy tömegeit is ilyenné tenni. Nem véletlen az, hogy Ma­gyarországon nem volt komoly ellen­állási mozgalom. Nem véletlen az, hogy magyar katonák ezrei még Bu­­dapest, sőt Magyarország teljes fel­szabadítása után is fegyveresen har­coltak a németek oldalán. Az sem véletlen, hogy a németek által leigá­­zott országok közül azokban az or­szágokban találjuk meg a népi ellen­állás legragyogóbb példáit, ahol a szabadság tudata egyet jelent a nép minden egyes fiának magával az élettel. A Szovjetunió partizánjainak hőstetteit, önfeláldozását és ragyogó eredményeit a szovjet ember szabad­­ságszeretete magyarázza. És ott, ahol más országokban is hagyományai vannak a népi szabadságoknak, mint Franciaországban, vagy Jugoszlá­viában, szintén tízezrével vettek részt a nép fiai az elnyomók elleni fegyveres harcban, de támogatással és segítési készséggel részt vállalt ebből a harcból úgyszólván az egész nép. A Magyar Köztársaság elleni ös­­­szeesküvés és annak messze szétága­zó szálai megmutatták, hogy a ma­gyar nép széles rétegei még nem ér­keztek el a köztársasági öntudat igazi színvonalához. Azok, akiknek a köztársaság léte és erősödése a szívén fekszik, le kell hogy vonják ebből a szükséges tanulságot. Nem elegendő az, hogy a magyar paraszt­ság és a magyar munkásság valóban emberfeletti teljesítményeket­ mutat fel az ország felszabadulása óta. Nem elég az, hogy Magyarországon már nagyrészben eltakarították azokat a romokat, amelyeket a háború oko­zott. Ezek az eredmények csak azt mutatják, hogy a magyar népben, annak minden egyszerű fiában meg­van az akarat és a képesség a fel­emelkedésre. Viszont az összeesküvés és annak kiterjedettsége azt mutatja, hogy vannak erők, amelyek mind­ezeket a nagyszerű eredményeket ké­szek bármelyik pillanatban ismét rombadönteni, csak azért, hogy a népnek éppen ezek a nagyszerű ké­pességei ne érvényesülhessenek és főleg ne úgy, hogy az eredményeket maguk a széles néptömegek élvezzék. A Magyar Köztársaság belső tar­talma nem csupán a magyar nép magánügye. A világ összes szabad­ságszerető népei, a Szovjetunióval az élükön, óriási áldozatokat hoztak azért, hogy a népeket a fejlődés és a felemelkedés legádázabb ellenségé­től, a fasizmustól megszabadítsák. A világ népei nem akarják és nem fog­ják megengedni azt, hogy ez a gyil­kos és galád szellem ismét helyet találjon arra, hogy a lábát megvet­hesse. Az az állam, amelyik ebben a háborúban a legnagyobb terhet vi­selte és a legsúlyosabb vesztesége­ket szenvedte el — részben magyar katonák és magyar fegyverek tevé­kenysége következtében is — az első volt, amelyik baráti jobbot nyújtott az új Magyar Köztársaság felé. Az­zal, hogy a Szovjetunió követet kül­dött Magyarországra, bevezette az új Magyarországot a többi népek nagy közösségébe. De a baráti és se­­gítő megnyilvánulások egész hosszú sora is mutatja, hogy a Szovjetunió bízik a magyar népben és segíteni akarja őt abban, hogy saját demo­­kratikus országát felépítse és hasz­nos tagja legyen a szabadságszerető népek nagy családjának. Ezt a bizal­mat a magyar dolgozók, munkások, parasztok és becsületes értelmisé­giek ki is érdemelték azokkal a mun­kateljesítményekkel, amelyeket a fel­­szabadulás óta megvalósítottak. Most az egész magyar népen a sor, hogy bebizonyítsa, mennyire őszinte benne a felemelkedés akarata. Ezt a legjob­ban azzal fogja bebizonyítani, hogy milyen eréllyel és milyen gyökeresen számolja fel azt az összeesküvést, amely a magyar lét alapját, a köz­társaságot és annak vívmányait tá­madta meg. Felszámolás alatt termé­szetesen nemcsak azt a rendészeti operációt értjük, amellyel az össze­esküvők ténylegesen tevékenykedő tagjait letartóztatják és megbünte­tik, hanem — és talán elsősorban — azt a módot, ahogyan a magyar kor­mányzat és a magyar közélet az or­szág életének minden megnyilvánu­lásából kiirtja a múlt maradványait és beleviszi a köztársasági érzést és meggyőződést. NEMZETKÖZI ESEMÉNYFK Németország gazdasági egységének helyreállítását és tartós ellenőrzését javasola Csehszlovákia Bogomolov szovjet nagykövet írja alá Párizsban a magyar békeszerződést A moszkvai rádió hivatalosan kö­zölte, hogy Molotov külügymi­niszter aláírta a Németország volt szövetségeseivel kötendő békeszerző­déseket. A közlemény szerint a szovjet kor­mány képviselője február 10-én Po­Molotov szovjet külügyminiszter a Szovjetunió nevében szerdán írta alá Németország öt volt csat­lósállamá­­nak békeszerződését. Ezeknek a béke­­szerződéseknek aláírása jelentős lé­pés a háború utáni békés elrendezés rizsban a szerződések ünnepélyes aláírása alkalmával kézjegyével lát­ja el a békeszerződések példányait. A szovjet kormányt Bogomolov szov­jet nagykövet képviseli a francia fővárosban a nagyjelentőségű ese­ménynél és ő írja alá az okiratokat. terén, bár a szerződések kidolgozása során éles viták és nézeteltérések merültek fel. Egyes országok szen­zációs lapjai sokat beszéltek annak idején arról, hogy a tárgyalások zsákutcába jutottak. A reakciós erők, a béke ellenségei azzal rágal­mazták a Szovjetuniót, hogy ő az oka a tárgyalások során felmerült nehézségeknek. A valóság azonban az volt, hogy a szovjet diplomácia állandóan a jog, az igazságosság, a demokrácia elveit védelmezte s err­­­e arra törekedett, hogy a népjogo­­k és érdekek biztosítása alapján egy­hangú döntéseket hozzanak.Az igazságos és észszerű elvek végül mégis csak diadalmaskod­tak. E békeszerződések aláírása mégis csak az első lépés a tartós békéhez vezető úton. 'Fohftatnsn a $ olrfnjnn) A békeszerződések aláírása csak az első lépés a tartós békéhez vezető úton

Next