Uj Szó, 1947. október (3. évfolyam, 222-248. szám)

1947-10-01 / 222. szám

Ara 20 FILLÉR Gondosítonás a szovjet bányászról Mai számunkban ismertetjük a Szov­­jetunió minisztertanácsának rendeletét, amely új kiváltságokat és kedvezménye­­ket állapít meg a szovjet szénbányák munkásai és műszaki személyzete ré­szére. Ezt a rendeletet lehetetlen lelkesedés nélkül olvasni! A szovjet kormány által hozott szabályokat olvasva, amelyek a széniparban és a bányaépítkezésben végzett hosszantartó munkáért a föld­alatti munkások, bányászmesterek és mérnökök ösztönzésére születtek, újra és újra éreztük a szovjet szocialista rend­szer nagyszerűségét, a szovjet hatalom őszintén demokratikus voltát, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatal­mas jelentőségét. A munka a szovjet országban: becsü­let és dicsőség. »A kapitalizmusban — mondja Sztálin — a­­munkának magá­nos, személyes jellege van... Senki sem ismer téged és nem is akar ismerni ... Más a helyzet a szovjet rendszer körül­­ményei között. A dolgozó ember itt be­­csületben áll. Itt nem a kizsákmányo­­lóknak, hanem magának, osztályának, társadalmának dolgozik. A dolgozó em­ber itt nem érezheti magát elhanyagolt­nak és magánosnak. Ellenkezőleg: a dolgozó ember nálunk országa szabad polgárának, a maga nemében társadalmi tényezőnek érzi magát. És ha jól dolgo­zik és azt adja a társadalomnak, amit adni képes,­­ akkor a munka hőse és dicsőség övezi.« A forradalom előtti Oroszország bányá­szának munkája nemcsak a legnehezebb és legveszélyesebb, de a legörömtelenebb és legkilátástalanabb munka is volt- A­ forradalom előtti bányásznak keserű volt az élete, szörnyű volt az öregsége. A szovjet hatalom — fennállásának első napja óta — különös gondot fordít a bányászokra. A szovjet munkástör­­vényhozás a szénipar munkásait a leg­­kedvezőbb körülmények közé helyezi. A szénm­edencékben iskolák, gyógyintéz­­mények nagy hálózatával, üdülőkkel, gyermekkertekkel, klubokkal és könyv­­tárakkal, kulturált városok és lakótele­pek épültek a bányászok részére, Jianghai­ és »Szobocsejevka«, a do­nyecmedencei, mocskos földkunyhókból álló munkáslakótelepek — eltűntek a föld színéről és helyükbe korszerű, ké­nyelmes lakóházak épültek a szovjet bányászok számára. Most tanúi vagyunk a szovjet szán­­ipar további fejlődésének és dolgozói iránti sztálini gondoskodás újabb meg­nyilvánulásának. A széniparban és a bán­yaépítészetben végzett hosszantartó munkásságáért, a Szovjetunió miniszteri tanácsának rende­lete a föld alatt dolgozó munkásoknak, bányászmestereknek, vezetőknek és mér­nöki technikai dolgozóknak az ideigle­nes munkaképtelenség és nyugdíjbiztosí­tás terén jelentős kiváltságokat és ked­vezményeket nyújt-Mától kezdve az 50 éves kort elért, a széniparban és bányaépítkezésben húsz vagy többéves múlttal rendelkező vala­mennyi bányász élete végéig nyugdíjat kap, annak a fizetésnek a felét, amely nyugalombavonulása előtt járt neki. Bevezetik a szolgálati évek szerinti egy­szeri jutalmazás rendszerét is. A kor­mány a szénbányászoknak még más je­lentős kiváltságokat és kedvezményeket­­be­nyújtott. A vétójog a világhétté bástyája A »Daily­ Worker« foglalko­zik az Egyesült Nemzetek Szer-I­vezetében folyó harccal. »Tulajdon­­­képpen nem a Szovjetunió áll szem­ * A kommunista párt, a szovjet kor­mány és Sztálin kivételes figyelemmel és gondoskodással veszi körül a szénipar dolgozóit. A szovjet állam minden téren segítséget nyújt a szénipar dolgozóinak, hogy végrehajthassák az előttük álló nagy és felelősségteljes feladatokat. Azoktól, akik életüket, munkásságukat a szénért folyó harcnak szentelték, az ország semmit sem sajnál. A bányász munkáját, a »bányász« nevet a Szovjet­unióban tisztelet és dicsőség övezi­ A kormányrendelet értelmében azok a munkacsoportvezetők és bányászmeste­rek, akik tíz évet dolgoztak a föld alatt és kiváló eredményeket értek el, a »Megbecsült bányász« címet kapják. A szovjet ország büszke széniparának dolgozóira. A dolgozók e hadseregei a sztálini öt éves tervek végrehajtásáért folytatott harcban növekedtek, fellendítették a szovjet tüzelőanyag-ipart, becsülettel és önfeláldozóan végrehajtják a történelmi jelentőségű sztálini előírásokat és bizto­sítják a Szovjetunió széniparának to­vábbi fellendülését és fejlődését. A szénbányászok részére most be­veze­­tett jelentékeny kiváltságoknak és ked­vezményeknek az a céljuk, hogy még jobban megerősítsék a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágának kádereit, hogy megteremtsék a feltételeket e ká­derek fejlődésére, tökéletesedésére és arra, hogy tartóssá tegyék a szénipari­­üzemek dolgozó állományának állandó­ságát. (Az »Izvesztija” vezércikkéből) A TARTALOMBÓL» Munkásegység nélkül Csehszlovákia végzetes lejtőre kerülne (5. o­)» A szovjet kormány a bányászokért A németországi szociáldemokrácia a demokrácia ellen (6. oldal) A hároméves terv októberi beruházása III. évfolyam 222. (741.) u, 1947 OKTÓBER 1. SZERDA (8. old.) A SZOVJET HADSEREG LAPJA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA SZÁMÁRA (3. t)MD fJ A moszkvai rádió hírmagyarázója Visinszkijnek az Egyesült Nemzetek közgyűlésén elhangzott beszédével foglalkozva megállapította, hogy ez a felszólalás hatalmas ütés a háborús uszítók ellen. Ezt bizonyítja az a riadalom és nyugtalanság, amely Visinszkij beszéde után a reakciós tábor­ban támadt. Ez a visszhang még világosabban mutatja, melyek azok a körök, amelyek a népeket a háború mjbre akarják sodorni, kik azok a személyek, akik nemcsak­ a nemzetközi együttműködés elvét próbálják sutba dobni, hanem a legelemibb erkölcsi szabályokat is. A demokratikus népek most már végérvényesen meggyőződhettek arról, mennyire helyes­­a szovjet indítvány, amely szerint a törvény erejével kell lesújtani az új háborús gyújtogatókra.­­ Egyes amerikai körök véleménye szerint a háborús propaganda betiltása nem fér össze a sajtószabadság elvével, nem egyeztethető össze a szabad véleménynyilvánítással. Köztudomású, hogy az emberi társadalom mindig elszigetelte azokat az elemeket, amelyek az erkölcs alapját veszélyeztetik. Minden országban hoztak törvényeket, amelyek tiltják a rabszolgakereske­­d­elmet, a lélekkufárkodást, az erkölcsileg botrányt okozó művek terjesztését. Soha senki sem állította, hogy ez ellentmond a sajtószabadság elvének. Csak az emberi kultúra és haladás ellenségei állíthatják, hogy a háborús propaganda betiltása nem egyeztethető össze a demokráciával és a szabad sajtóval. Az amerikai háborús uszítóknak legújabb vádja a Szovjetunió ellen, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlésén résztvevő szovjet küldöttség a legkülönbözőbb sértő kijelentéseket használva, hadjáratot indított az ameri­kai _nép_ ellen. Ennek nyilvánvalóan az a célja, hogy a szovjet-amerikai együttműködést megdöntsék. Visinszkij azonban erélyesen visszautasította ezeket a rágalmakat. A háborús uszítók igenis az amerikai nép becsületére törnek, velük semmikép sem azonosíthatjuk az amerikai népet A háborús uszítókat az amerikai nép is megbélyegzi és elítéli őket, mint gonosztevőket. Ez­ek az elemek minden békeszerető nép, az egész haladó emberiség érdekei ellen törnek. Kétség nem fér ahhoz, hogy az amerikai sajtó, amely a monopóliumok érdekeit szolgálja, nem fejezi ki az amerikai nép érdekeit és kívánságait. A béke igazi hívei az Egyesült Államokban is felemelik tilta­kozó szavukat a háborús propaganda ellen. A New Republic című lap szerint az Egyesült Államok kormányának nem szabad hallgatnia azoknak a tanácsára, akik kardcsörtető politikát hirdetnek. A béke elvész, ha az Egyesült Nemzetek Szervezetét szovjetellenes blokká alakítják át — írja többi között a lap. A PM hírmagyarázója Visinszkij felszólalásáról szólva hangoztatja, a szovjet küldöttség vezetőjének igaza volt, amikor azzal vádolta az amerikai lapokat, hogy háborúra uszítanak és gyűlöletet akarnak ébreszteni a szovjet nép iránt- A francia, lengyel, magyar, román, csehszlovák, olasz és a többi demokratikus országok sajtója is lelkesen helyeselte Visinszkij nyilatkozatát. Valamennyi demokratikus nép szerte a világban teljes mértékben tám­o­­ztatja a szovjet küldöttség indítványát, amely a biztonság megszilárdítására és a népek békés együttműködésének megteremtésére irányul. NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK A Szovjetunió és Lengyelország támogatja Magyarország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe Csehszlovák munkásegység a reakció ellen Sajtószabadság vagy háborús uszítás?­ ben Amerikával, — írja a cikk — hanem a béke ügye a háborúéval, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fennállása a megsemmisülésével. Ép­pen úgy, mint a régi Népszövetség­­ben, m­a is a Szovjetunió képviselői az élharcosai a világ demokratáinak» a kis nemzeteknek a gyarmati népek­nek, a közembereknek és a béke min­den barátjának.« A cikk új háború előkészítésével vádolja az amerikai imperialista kö­­röket. Egy diplomáciai akadály áll azonban az amerikai reakció támadó és terjeszkedő terveinek útjában és szolgál támaszul a világ demokrati­kus és békés erőinek — az Egyesült Nemzetek alapokmánya. Mindaddig, amíg ez az alapokmány és a Biz­tonsági Tanács az egyoldalú határo­­zatokat megakadályozó vétójoggal fennáll, addig az amerikai reakció nem indíthat teljes támadást anél­kül, hogy az Egyesült Nemzetekkel összeütközésbe kerüljön. A vétójog a világbéke bástyája. Visinszkij súlyos vádjainak — folytatja a lap — egyetlen pontját sem tudták megcáfolni. McNeill olcsó szótornája csak leleplezte a válaszra való képtelenségeit. Igazán szégyen, hogy a világ­történelem ilyen válsá­gában az angol nép szószólója egy volt Beaverbrook-ember (McNeill az­előtt a »Daily Express« nél műkö­dött), aki csak hajlongani tud az amerikai kapitalista monopóliumok előtt, ádázul dühöng a Szovjetunió ellen és tömjénezve hízeleg Charl­ehillnek. Rámutat a lap arra, hogy McNeill még tovább ment, mint Marshall a »három­ nagy«_ egységéről szóló el­gondolás kifejezett elvetésében» »Itt az ideje — állapítja meg a cikk — hogy feltegyük a­ kérdést a munkásmozgalom minden tagjához: váljon ez az a politika, amely mel­lett az­ angol munkásság kiáll?« (Fohrintdifi a 2. po­ni ok.)

Next