Új Világ, 1972. december (1. évfolyam, 16. szám)

1972-12-22 / 16. szám

Karácsony wmmmm VOL. 1. ÉVF. No. 16. SZÁM 1 ^ / / T. IcMmSIU malu WILAG wM AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA Karácsonyt köszöntünk... Ugye már nem kívánsz “Boldog Karácsonyt”! Talán már el is felejtetted az ízét ennek a két szép szónak és he­,­lyette Merry Christmas-t motyogsz, mint ahogy a “Happy Birthday”-re is jobban rááll már a szád, mint egy ízes, ma­gyar születésnapi köszöntőre? Szállj csak magadba azzal az együgyű, gyermeki őszin­teséggel, amellyel valaha, életed legelején szemlélted a kö­rülötted nyüzsgő, kicsiny viágot és kérdezd meg önmagad­tól, hogy hová fecsérlődöt­t el benned az, amit magaddal hoz­tál a bujdosásba, hogyan sáfárkodtál drága kincseiddel, ma­gyarságoddal és a magyar nyelvvel. Igaz. Védtelenül hánykolódunk a mérhetetlen nagy, angol óceánban, a múló évek is sorvasztják valamikor lángoló hon­szerelmünket és sajátos kultúránk is bomladozik egy új kul­túra olvasztó-kohójában. Szinte védtelenek vagyunk ezek­kel a titáni erőkkel szemben, amelyek az ébrenlét minden pillanatában pusztítják, koptatják múltunkat. És emlékein­ket . .. Emlékszel még a visegrádi Dunára? Vagy a szőke Ti­szára Tápénál, ahol beleszalad a Maros zavaros vize? Van-e erőd bevallani, hogy este, mikor fáradtan lefek­szel, sokszor gondolsz vissza a házra, amelyben születtél, barátaid elmosódó arcára, egy étel ízére, egy harang hang­jára, vagy néhány elhagyott sírhelyre, amelyet még egyszer életedben szeretnél virágerdőbe borítani s letérdelve csak csak annyit mondani: . . . Apám! . . . Anyám! . . . ? Ne panaszkodj! Ez most mindnyájunk sorsa. Érd be azzal, ami van. Ha ennél többet akarsz, úgy vidd el a kedved is, az erőd is és a lelked jószándékát is közéjük: a magyar testvéreid közé. Együtt ápolni a sebeket, kultúránkat, magyarságunkat és a hagyományainkat. Ez lenne a kötelességünk. Az lenne a szép, ha nem csak elkiabálnánk a szép szavakat, hanem cse­lekednénk is — az értelmét, a tartalmát. És nem csak oldanánk, hanem inkább kötnénk. Az ég­bekiáltó széthúzás helyett inkább összetartanánk. Nézzétek csak a kötelet, amely apró kenderszálakból fonódik erőssé. Milyen gyönge egy szál. Egy gyermek is szét tudja tépni. Fonjátok csak össze kötéllé s nincs emberi erő, amely széjjel tudná szakítani. Ezt kell hát csinálni, összetartani hittel és szeretettel, hogy a gyöngeségünk erővé változzék. A kiskorúság ideje lejárt. A magyar emigrációnak most már illene kinőni a gyermekcipőkből, a szétszakadott­­ság gyermekcipőiből. Ha áldozatok árán is, de egymásra kell találnunk, egymás kezét kell keresnünk. Minden magyarnak és minden magyar templomnak, egyesületnek, újságnak és könyvnek ez legyen a legfőbb cél­kitűzése. Mert nagyon furcsa és nagyon szaladós világot élünk. Most a történelem nem szekéren gördül: rakéta hajt­ja. Az elkövetkező időkre csak szellemi és lelki értékeinkkel biztosíthatunk magunknak helyet a történelem kegyetlen lapjain. Azt az időt tehát, amelyet a hazából kikényszerítve, idegenben, de szabadon élvezünk okos fejjel kell értékesíte­nünk. Ez lenne a kötelességünk. És hinni! Hinni nemcsak önmagunkban, de a másik magyar test­vérünkben is. Hinni az egymást megbecsülésben és a megbo­csátás szépségében. Hinni fajtánk elhivatottságában és hin­ni mindenek fölött Istenben. Ebben a szellemben kívánok boldog és áldásos Kará­csonyt és még boldogabb Újévet minden magyar testvérem­nek magam és feleségem, valamint az ÚJ VILÁG minden munkatársa nevében. ORBÁN FERENC Karácsony örömében fürösszük meg lelkünket a hontalan­ság idején. A kis Jézus is volt hontalan és közel 2000 éve örömforrás gyermekeknek, de édesapáknak és édesanyáknak is, éppúgy a család segítettjeinek is. Az ÚJ VILÁG szerkesztő­sége mély meghatottság­gal és Szent Karácsony Bécs, 1972. december 6. ünnepünk méltóságához Kedves Kiadó-Szerkesztő Asszony, illő örömmel fogadta Magyarország hercegprt- Köszönöm sorait, valamint lapjuk és kiadvá­másának, Mindszenty Józsefnek áldást küldő nyaik Kellékelve a kért sorok­ ünnepi üzenetét. Az ő Áldásommal Istenben vetett hite és a múlhatatlan magyarság i­g­e iránt érzett szeretete le- *­gyen mindannyiunk ereje a­z emigrációs gyöngesé­geinkben. ___________________________________________________ Bécs, 1972 adventján A JtLOzjVélldj' /4? Ellentámadásban a visszahúzó erők El szeretnénk kerülni a túlértékelés látsza­tát, mégis úgy ítéljük: karácsony hete­ más, mint a többi. Az emberiség szellemi és fizikai tekintélyben súlyosabb felének mindenesetre. Karácsony légköre a feloldódás, a megbocsá­tás, a béke. Nos, úgy tűnik, ez az esztendő arra figyelmezteti az emberiséget, hogy az illúziók veszélyesek lehetnek és hogy kará­csony hetében is szembe kell nézni a realitá­sokkal. Az egyik ilyen realitás, hogy nem­csak “jóakaratú” emberek vannak a földön. Sajnos, erre több bizonyságot is közvetí­tettek a távíródrótok és rádióhullámok ezen a héten. Kezdjük talán Amerikával. Az elnö­köt a feszültség feloldásának, a hidegháború megszüntetésének szándéka vezette el Kíná­ba. Kissé szabadabb mozgás kezdődött a két ország között. Csoportok látogathattak. Az eredmény? Az FBI évi jelentésében közölte, hogy az úgynevezett Forradalmi Egyesülés, vagyis a Kínából irányított maoista csopor­tok szervezete, amelynek nyílt célja, hogy megdöntse az amerikai kormányt és kommu­nista vezetőket juttasson hatalomra, tíz ál­lamban működik. Fegyvert, robbanószert halmoznak fel. Bebizonyított kapcsolat még nincs, de legutóbb a Los Angeles-i Mount Vernon középiskolában találtak nagymeny­nyiségű fegyvert és lőszert a nyomozó ható­ságok. Ugyanakkor Washingtonban bejelen­tették, hogy az Egyesült Államok folytatja a katonai segélynyújtási programot annak a Chilének, amelynek nyíltan marxista érzel­mű miniszterelnöke legutóbb Moszkvában járt és a “forradalmi átalakuláshoz” a Szov­jetunió segítségét kérte. Meg is ígérték neki. A “jóakaratú” emberek annak is örül­tek, hogy a kétfelé tépett Németország kö­zött a kapcsolat kimozdult a fagypontról. Hátha a nyugat így behatolhat és megindít­hat egy átalakulási folyamatot. Ezzel szem­ben máris arról jön jelentés, hogy a kommu­nisták a paktum­ kijátszásán dolgoznak. Meg­félemlítik polgáraikat, hogy ne éljenek jo­gaikkal, amit az egyezmény biztosít, vagyis ne invitálják rokonaikat, barátaikat keletre, ne segítsék elő a közeledést. Minderre felteszi a koronát Kissinger leg­frissebb bejelentése az összehívott sajtóérte­kezleten: a béketárgyalásokon a kommunis­ták állandóan újabb és újabb kifogásokkal álltak elő és ebben a pillanatban nincs szó megegyezésről. Más szóval, a túlsó oldal azt az álláspontot foglalta el, hogy ha a béke csak a jóakaratú embereknek jár, akkor ne legyen béke. SZ. L.

Next