Új Világ, 1976 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1976-01-02 / 1. szám

VOL. 5 ÉVF. NO. 1. SZÁM LOS ANGELES 1976. JANUÁR 2. Megjelenik minden pénteken ÁRA 30 CENT AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA NEW WORLD AMERICAN - HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER PEKING; HÁBORÚ LESZ AMERIKA ÉS A SZOVJET KÖZÖTT Nehéz lenne csupán önfeledten örülni az amerikai­szovjet viszony megromlásának, hiszen könnyen lehetsé­ges, hogy ezzel az emberiség háborús szenvedésének új kor­szaka kezdődik. A kínaiak csak a minap figyelmeztettek, hogy a fegyverkezési verseny Moszkva és Washington kö­zött “eddig nem tapasztalt lázas méreteket” öltött és hogy mindez elkerülhetetlenül vezet a harmadik világháborúhoz. A két szuperhatalom három ízben is “megegyezett” a nuk­leáris leszerelés és a stratégiai fegyverek korlátozása kér­désében, de a fegyverkezési hajsza ezt követően minden al­kalommal tovább fokozódott, ahelyett, hogy csökkent volna. A “Peking People’s Daily” című lap szerint az ameri­kai imperializmus lassan visszavonul, de ugyanakkor ha­sonló mértékben növekszik a szovjet hódítási vágy. Mind­két oldal egyaránt felkészül nukleáris és konvencionális há­borúra is. Ami a hagyományos fegyvereket illeti, a Szovjet­unió a jelek szerint az Egyesült Államok fölé kerekedett, de atomfegyverek terén is jelentős előrehaladást ért el. A cikk arra figyelmeztet, hogy a háborús veszélyt jelentős részben az a “szocialista imperializmus” idézi elő, amely a fegyver­kezést szédítő iramra kapcsolta, ugyanakkor pedig átvette a cárok barbár hagyományait. A kétségbevonhatatlan tények regisztrálása mellett a krónikás még­sem tudna egyetérteni azzal a felelőtlenség­gel, amely tapsol az új háború lehetőségének. A politikát, különösen a világpolitikát, néha éretlen módon irányítják, annak végső kihatása azonban igen komoly, milliók — nuk­leáris háború esetén: százmilliók — pusztulását okozhatja, legalább ugyanennyi embernek a rabságát is, a forgandó hadiszerencsétől függően. Minden új fordulatot, esetleg fegyveres összecsapást hozó lehetőséget tehát csakis a szó szoros értelmében halálos komolysággal szabad megítélni. Ugyanakkor azonban érett, felnőtt emberek módjára le kell számolni az illúziókkal is. Ha más kiút nincs, szembenézni a fájdalmas és kockázatos műtéttel, amely lehet halálos, de hozhat gyógyulást. Hála Istennek, mindez egyelőre csupán az évforduló­val együtt járó, kissé fokozottabb aggodalmaskodás. A sza­bad világ azonban lassan kezdi megunni, hogy az utóbbi idő­ben minden zavartkeltés, kiszámított lázítás, nemzetközi ter­rorakció szálai egy irányba vezetnek. Portugáliában egyelő­re lefogták a vörös bomlasztók kezét, Angolában azonban tovább folyik a kommunista intervenció. A gigantikus mé­retű szovjet fegyverszállítást senki sem bírálja, senki sem akarja korlátozni Moszkvában, mert a kérdést — ősi sztá­linista hagyomány szerint — egyszerűen nem bocsátják szavazás alá. Egyébként is mindenki tudja, hogy a puszta, ellenvélemény hangoztatásával is bárki könnyen börtönbe kerülhet. Ugyanakkor Amerikában azok, akik eddig a kom­munizmus ügyének legfeljebb félig rejtett ügynökei voltak, most ezt a fejüket is leleplezték, amikor nyíltan kiálltak az angolaiak megsegítése ellen, a tájékozatlanság, naivitás és újsütetű gyávaság miatt bizonyos sikerrel, így félhivata­losnak sem mondható hírek szerint — Amerika kerülő úton zsoldos hadsereg megszervezésére kényszerül. Kissinger ki­mondta, hogy itt nemcsak Angoláról van szó; minden ame­rikai tehetetlenség meghívást jelentene a szovjet beavatko­záshoz egész sereg afrikai és nem afrikai állam belügyébe. A beirúti vallásháborút, amely általános libanoni pol­gárháború veszedelmét idézi fel, beigazoltan az a Szíria és Líbia szítja, amelyet közeli szálak kötnek Moszkvához. Most legutóbb pedig az utóbbi idők legnagyobb nemzetközi terrorakcióját szervezték Líbiából, legalább is ezt állítja a kairói “Akhbar El Youm” című lap. Az elmúlt héten az egész világ érdeklődését felkeltette, amikor hat fegyveres terrorista behatolt az OPEC — az olajtermelő államok — bécsi tárgyalására, kézrekerített 41 túszt, köztük miniszte­reket, majd ezeknek egy részével a rendelkezésükre bocsá­tott repülőgépen Algírba menekült. Az akció felbérelt szer­vezője és végrehajtója állítólag az a “Carlos” volt, aki egy venezuelai kommunista ügyvéd fia és egyik korábbi merény­letéért a franciák körözik. A szálak Khadafy kommunista­barát líbiai diktátorig vezetnek. SZ. L. • ATHÉNBEN álarcos merénylők agyonlőtték az ottani amerikai nagykövet­ség egyik tisztviselőjét, aki a CIA görögországi megbí­zottja lett volna. A görög hatóságok azonnal megszi­gorították az amerikai és szovjet diplomaták védel­mét. Ford elnök, aki a kolo­­rádói Vail üdülőhelyen téli szabadságát tölti, erélyesen bírálta az amerikai sajtó egy részének felelőtlen, fecsegő magatartását, amely ebben az esetben nyilvánvalóan oka lett egy washingtoni kor­mánytisztviselő halálának. • ARGENTÍNÁBAN — csupán néhány nappal a lé­gierők jobboldali tiszti cso­portjának felkelése után — véres harcokra került sor a kormánycsapatok és balolda­li gerillák között. Hivatalos jelentés szerint 115 halottat számoltak össze. A kormány benyújtotta lemondását, de Isabel Peron elnök ezt nem fogadta el. Kijelentette, hogy teljes bizalommal van az egész kabinet iránt. • A PÁPA a római Szent Péter-téren 100,000 zarán­dokhoz intézett karácsonyi üzenetében megvédte azokat a fiatalokat, akik a világon mindenütt őrültségnek minő­sítik háborús eszközök igény­bevételét a hatalom megszer­zéséhez. A KOSZIGIN szovjet miniszterelnök négy napot töltött Törökországban. Lá­togatása egybeesett az anka­rai kormánynak azzal az igyekezetével, hogy felül­vizsgálja az országnak a NATO- ban való további részvételét. Az időzítés bi­zonyára nem a véletlen mű­ve. A VIETNAM — közel egy esztendővel az ameri­kaiak teljes kivonulása és a háború befejezése után — még mindig északi és déli félre oszlik. Vo Nguyen Giap északi védelmi miniszter pá­rizsi látogatása során kije­lentette: 1976-ban választá­sokat tartanak, amelyen re­mélhetőleg megvetik a kö­zös parlament alapjait. 9 ETHIOPIA Eritrea tartományában a Kagnew tájékoztatási központról az ötödik amerikait rabolták el — jelentette az amerikai nagykövetség Addisz Abebá­­ból. • A “PRAVDA” című szovjet lap heves támadást intézett Dániel P. Moynihan amerikai ENSZ-delegátus ellen, mert megbírálta a vi­lágszervezetnek Izraelt cio­nizmussal vádoló döntését. A kommunista újság szerint igen helyes, hogy az ameri­kai kormány többé nem ren­delkezik az ENSZ-ben a ko­rábbi befolyással. • FRASER (Malcolm), Ausztrália új miniszterelnö­kének kormánya letette a hivatali esküt. A koalíciós kabinetben részt vesznek a liberális és a nemzeti vidé­ki párt képviselői. • INDIA egyik észak­keleti tartományában szén­bányarobbanás történt, mely elzárta 700 bányász kifelé vezető útját. Az aknákat víz öntötte el. Egy nappal a sze­rencsétlenség után még nem volt jele annak, hogy valaki is életben maradt volna. Ed­dig négy holttestet találtak meg, de könnyen lehetséges, hogy mind a hétszázan éle­tüket vesztették. A bányát a kormány három évvel ez­előtt államosította. • MOSZKVA és Közép- Ázsia között hetenként két­szer megindult az új szuper­szonikus repülőjárat, amely csupán levél- és csomagkül­deményeket szállít. • MAO Cse-tzing kínai köztársasági elnök, aki az elmúlt évben két új ideoló­giai kampányt indított, egész sereg külföldi állam­férfit fogadott és többszáz volt ellenségének a börtön­ből való szabadonbocsátását rendelte el — 82. évét töl­tötte be. • JUGOSZLÁV kommu­nista vezetők karácsony he­tét találták alkalmasnak, hogy ismételten megbélye­gezzék “a szervezett val­lást”, mint veszedelmes bel­ső ellenséget. • URUGUAYBAN a törvényen kívül helyezett kommunista párt két veze­tőjét és számos aktivistáját letartóztatták. • AMERIKA tíz álla­ma követeli, hogy a szövet­ségi kormány tiltsa be a freon-gázzal töltött szóró­dobozok forgalomba hozata­lát. • A KLÍMA fokozatos eltolódásával kell számolni a földön az emberi tevékeny­ség következtében — közli a University of California egyik kutatócsoportja. Az eltolódás történhet a fokoza­tos felmelegedés irányáb­­n, de előidézhet újabb jégkor­szakot is. Szíria válaszúton ? Az “Al Ahram” című egyiptomi újság néhány nappal ezelőtt azt jelentette, hogy Szíriában 300 kommunista le­tartóztatására került sor. Hafez Asszad elnök állítólag meg­elégelte a kommunisták örökös nyugtalanságot keltő tevé­kenységét és elrendelte a párt felszámolását. Khaled Bak­­dash pártfőtitkárnak azonban az utolsó pillanatban sikerült külföldre menekülnie. A kairói lap értesülése szerint Asszad emiatt olyan haragra gerjedt, hogy elrendelte az állami út­levélosztály vezetőjének és a damaszkuszi repülőtéren a biz­tonsági szervezet parancsnokának a letartóztatását. Kétségtelen, hogy hosszú idő óta tartó vetélkedés van az elnök pártja és a kommunisták között. Az állítólagos akció egybeesett a szíriai kormánynak azzal a lépésével, amelynek során az Egyesült Államoktól nagyobb mennyisé­gű kukorica, rizs, margarin és szójabab szállítását kérte. Ugyanakkor mindez Khaled Szaudi Arábia­i király látoga­tásának előestéjén is történt. A tekintélyes arab uralkodó szíriai utazásának állítólagos célja, hogy megkísérelje meg­javítani a Sinai-paktum aláírása óta súlyosan megromlott viszonyt Egyiptom és Szíria között. Diplomáciai körökben azt ajánlották, hogy a hírt bizo­nyos óvatossággal kell fogadni, tekintettel az ellenséges szí­­riai-egyiptomi kapcsolatra. Ehhez hozzáfűzték, hogy ugyan­akkor az ellenőrzés is nehéz, miután Szíriában tekintély­uralmi rendszer van. Amennyiben a kairói lap állítása meg­felel a valóságnak, ez a szíriai kommunista befolyás végét jelentené. Tagadhatatlan, hogy az arab világban bizonyos idő óta folyik olyan kísérletezés, hogy Szíriát megszabadít­sák a Szovjet karmaiból. A mérsékelt arab körök attól is tartanak, hogy az általános libanoni polgárháború esetén Moszkva Hafez Asszad kormányát beavatkozásra kénysze­rítené, ami pedig végzetes lépés lenne. A damaszkuszi lapok határozottan tagadják, hogy kommunisták letartóztatására sor került volna. * * ($) * *

Next