Új Világ, 1977. március-július (6. évfolyam, 12-30. szám)

1977-03-25 / 12. szám

VOL. 6. ÉVF. NO. 12. SZÁM LOS ANGELES 1977. MÁRCIUS 25. Megjelenik minden pénteken ÁRA 35 CENT AZ AMERIKAI MAGYAR CSALÁDOK LAPJA NEW WORLD AMERICAN • HUNGARIAN WEEKLY FAMILY NEWSPAPER MEGINDULT A HÁBORÚ AFRIKÁÉRT? Amikor egy héttel ezelőtt beszámoltunk az afrikai Zaire állam területe ellen a szomszédos Angolából megin­dult invázióról, az eset körülhatárolt jelentőségűnek látszott és a felelőtlen helyi akció bélyegét hordozta magán. Bár fel­vetettük annak lehetőségét, hogy a benyomulásban — ha nem is a legelső sorokban — az Angolában állomásozó ku­bai csapatok is részt vesznek és nem valószínű, hogy ilyen méretű katonai akcióra a luandai kormány tudomása nélkül sor kerülhet, s erre vonatkozó bizonyítékok nem álltak ren­delkezésre. Azóta a világlapok és a legismertebb televíziós hírmagyarázók is közel hozták ennek lehetőségét. A Zaire ellen megindult invázió mindenesetre nagyobb méretű és főleg aláhúzottabb jelentőségű lett, mint korábban hitték és az sem tekinthető véletlennek, hogy éppen összeesett Fidel Castro angolai látogatásával. Sokan azt állítják, hogy az úgynevezett katangisták inváziójával megindult a nyílt háború Afrikáért. Hogy a harcot kik vezetik, nem kétséges. Angola, a volt portugál gyarmat, marxista kormány kezében van, területén kubai kommunisták állomásoznak és a partvidéken szovjet tenge­ri támaszpont épül. Angolától északra van a Kongói Népköz­­társaság. Elődje, a Kongói Köztársaság, 1960-ban mondta ki függetlenségét a francia anyaországtól. Marion Ngouabi katonai puccsal 1968-ban kaparintotta kezébe a hatalmat és ettől kezdve az országon át kubai és szovjet katonai segít­ség áramlott Angolába. Már a múlt évben híre terjedt, hogy az Angolában állomásozó kubaiak 3000 főnyi egységét ide vezénylik. Az adott körülmények között, különösen a hava­­nai diktátor látogatásával egyidőben, élénk feltűnést kel­tett, hogy Ngouabi elnököt pár nappal ezelőtt meggyilkol­ták. Kik? Kommunistaellenes elemek, vagy esetleg megbí­zói, mert kegyvesztett lett? Ilyenre is volt eset korábban. A merényletet egyelőre homály fedi. Az Angolával észak-keleten szomszédos Zaire az egyik legnagyobb és leggazdagabb afrikai állam. Elnöke Mobutu Sese Seko, aki kimondottan amerikabarát és Washington­hoz katonai segélynyújtási szerződés köti. Amikor Mobutu csapatainak nem sikerült megállítaniuk a külföldi benyomu­lást, a kormány Amerikához fordult. Carter elnök gyors rendelkezéssel azonnal egy millió dollár értékű katonai és orvosi segélyanyagot küldött Zaire-ba. Amerikai csapatok­ról azonban természetesen nincs szó. Az inváziós erők a gaz­dag rézbányavidék irányában törnek előre. Ha sikerül elfog­­lalniuk, megpecsételhetik nemcsak Zaire, hanem egész Dél- Afrika sorsát. Keleti irányban a szomszédos Tanzániába ér­kezett az elmúlt héten Castro. Ha a készülő lánc utolsó sze­mét is összekovácsolják, a még nem marxista déli államo­kat, Rodéziával és a Dél-Afrikai Köztársasággal együtt si­kerül teljesen elzárni a kontinens északi felétől. Zaire másik nyugati szomszédjának, Ugandának véres­kezű diktátora, Idi Amin bejelentette, hogy országát szocia­lista állammá alakítja. Festő Kivengere elmenekült anglikán püspök szerint a hatalom valójában nincs is Amin kezében. Erről múlt heti összefoglalónkban számoltunk be. Most azt jelentették, hogy Amin újból megfenyegette az országban tartózkodó angol és amerikai állampolgárokat. Carter elnök Vance külügyminiszter és Warnke külön­leges tárgyalási megbízott vezetésével bizottságot küldött Moszkvába, hogy a stratégiai fegyverkorlátozással kapcso­latban átnyújtsák Amerika “végleges” javaslatát. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy semmiféle szovjet bírálat, vagy fenyegetés nem tudja az amerikai kormányt eltéríteni az emberi jogok megvédésével kapcsolatban elfoglalt állás­pontjától. Az elnök ilyen szellemben mondta el nagy érdeklődés­sel várt beszédét New Yorkban az ENSZ közgyűlése előtt. Azt javasolta, hogy a világszervezet Emberi Jogok Bizott­ságát Génfből helyezzék vissza New Yorkba. “Amikor em­berek ellen széles körben alkalmaznak erőszakot — mondotta az elnök, — ez mindenkit érint ... Az Egyesült Államok­nak születésében szerzett joga az emberi jogok védelme, el­kötelezettség és nem üres politikai gesztus.” Jimmy Carter nem mondta ki, hogy a megjegyzés merre irányul. Nyugod­tan magára teheti a Szovjetunió . . . Románia, a többiek. A jelek szerint az érdekeltek pontosan tudják, hogy nekik szól az üzenet. SZ. L. • BEIRUT egyik külvá­rosában gépkocsijában meg­gyilkolták Kamal Jumblatt baloldali vezért, aki a pol­gárháborúban a szélsőbalol­dal szövetségét irányította. Hívei a gyász kifejezéséül előbb sztrájkot kezdtek, majd megtorlásként tömeg­mészárlást végeztek a ke­resztények körében. Eddig kétszáznál is több halottat jelentettek. A kiszemelt ál­dozatokat leszúrták, vagy a torkukat vágták el.­­ INDIÁBAN napokba telt, míg az egész országra kiterjedő szavazást lebonyo­lították. A leadott szavaza­tok összeszámlálása is igen lassan ment. Indira Gandhi miniszterelnök a választási hadjárat utolsó napjaiban szinte minden lehetséges erőszakos eszközt igénybe vett, hogy győzelmét bizto­sítsa, az igyekezet azonban nem hozta meg a várt ered­ményt. Indira Gandhi kong­resszusi pártja a lapzárta­kor érkezett hír szerint nem kapta meg a szükséges több­séget.­­ A miniszterelnök fia ellen merényletet kísé­reltek meg. Gépkocsijára há­rom lövést adtak le, de ezek egyike sem találta el Sanjay Gandhit. • CARTER elnök alá­írásával látta el a kormány­rendeletet, amely az afrikai Rodéziából megtiltja a króm Amerikába való behozatalát. Ezzel az Egyesült Államok csatlakozott az ENSZ által 10 évvel ezelőtt elrendelt em­bargóhoz. • A FRANCIA baloldal a helyi törvényhatósági vá­lasztásokon a második vi­lágháború óta legnagyobb győzelmét aratta, amiből ar­ra következtetnek, hogy a jövő évre kiírt képviselőhá­zi választás győztese a szo­cialista-kommunista szövet­ség lesz. • A A SZOVJET fülig el­adósodott a nyugati bankok­nál és semmi jelét nem mu­tatja, hogy tartozását meg­fizesse. A pénzintézetek most úgy döntöttek, hogy a Moszkvának nyújtandó köl­csön feltételeit megszigorít­ják és magasabb kamatot ír­nak elő. Még mindig baj van a bankosok tisztánlátásával: mindegy, hogy mekkora a kamat, ha nem fizetik. • A LOS ANGELESI kanyarójárványt hivatalo­san is felismerték és felszó­lították a szülőket, hogy gyermekeiket vigyék el vé­dőoltásra. Ellentámadásban a szovjet államvédelem Valaki azt állíthatná, hogy az amerikai kormány nem igyekezett ügyesen előkészíteni Vance külügyminiszter moszkvai útját, az emberi jogok megvédésével kapcsolatban tett nyilatkozattal ugyanis sikerült az oroszokat úgy feldü­híteni, hogy a “Pravda” és az “Izvesztija” például az elmúlt héten felváltva tajtékoztak és mindennek lehordták az ame­rikaiakat. De olyan biztos, hogy ez volt az elhibázott hangu­latkeltés? Ha Jimmy Carter és kormánya január 20-a óta egyfolytában udvarolt volna a Szovjetnek, most a kommu­nisták ülnének fölényes mosollyal a nyeregben és Washing­ton alázatosan koldulhatna minden kis engedményért. A helyzet ebben a pillanatban ennek a fordítottja. Hogy ki po­litizált helyesen, az majd hosszú távon dől el és tulajdon­képpen Vance és Warnke esetleges mostani teljes kudarca sem számítana bizonyítéknak. Matvejev,, az “Izvesztija” politikai cikkírója óvja az amerikaiakat, hogy “mesterséges bonyodalmakkal” (mint például az emberi jogok ügye) akarják megsemmisíteni a “hétente” szellemét. Az egészben az a legérdekesebb, hogy ezt a divatból kiment kísértetet most már csak az oroszok emlegetik. Minden valószínűség szerint azért, mert a szov­jet közvéleményt szeretnék abban a hitben tartani, hogy a “hétente” még él. Sajnos, most már a Helsinkiben emlege­tett gondolat is haldoklik, mert az elmúlt héten alaposan hátbadöfték a Szovjetunióban. A kommunista anyabiroda­lom határain belül mindenfelé a sztálini idők óta nem ta­pasztalt zaklatás indult meg a zsidók ellen. A KGB soroza­tos éjszakai házkutatásokat tartott és a vádlottakat töme­gesen hurcolták kihallgatásra. A feltevés, a vád ugyanaz, mint a hitleri Németországban: minden zsidó Amerika ügy­nöke. Yigal Allón izraeli külügyminiszter Jeruzsálemben nyilatkozott: “A Szovjet a gyűlölködés új légkörét terem­tette meg a zsidók ellen.” Ez Moszkva egyik válasza a “belügyekbe való amerikai beavatkozásra”. Carter elnök szerint emberekkel való hely­telen és jogtalan bánásmód egyetlen országnak sem lehet a belügye. Alexander Szolzsenyicin még messzebb megy és neki van igaza: “Ezen a bolygón nincsenek ‘belügyek’”. • A PALESZTINAI me­nekülteknek is joguk van saját hazájukhoz — mondta a Massachussetts államban lévő Clintonban Carter el­nök. Ezt a kijelentést, amely hirtelen felvillanyozta PLO köreit, viszont aggo­dalommal töltötte el Izraelt, később a külügyminiszté­riumnak magyarázni kellett. Ugyanakkor a Palesztin Nemzeti Tanács félreértések elkerülése végett nyilvános­ságra hozta, hogy Izrael megsemmisítésének terve továbbra is nemzeti cél ma­rad. A MANILÁT, a Fülöp­­szigetek fővárosát heves földrengés rázta meg. Sze­rencsére csupán jelentékte­len károkra került sor és mindössze egy halálos áldo­zatot jelentettek. • AZ EGYESÜLT Álla­mokban élő külföldiek ellen­őrzésére elkészültek az új­típusú személyazonossági igazolványok, amelyeknek mágnesesen rögzített kód­számuk van és ezért a hami­sítás nem egyszerű. Az új kártyákkal 1981-ig látják el a külföldieket. • GUATEMALA sem örül az emberi jogokkal kap­csolatos amerikai kikötések­nek, ezért a jövőben inkább nem fogad el katonai segít­séget Washingtontól. • A SPANYOL légitár­saság egyik gépét 37 utas­sal és személyzettel a fedél­zetén elrabolta egy felfegy­verzett olasz nemzetiségű férfi, aki így akarta külön­vált feleségét gyermekük ki­adására kényszeríteni. Több­ször körülutazták Afrikát és Európát, még a vasfüg­göny mögött is jártak, míg végül Svájcban a légikalózt letartóztatták, a túszokat pedig szabadon engedték.­­ AMERIKAI állampol­gárok hivatalos útlevelükkel eddig szabadon utazhattak bármerre a világon, kivéve négy kommunista országot: Kubát, Vietnamot, Észak- Koreát és Kambodzsát. A külügyminisztérium most feloldotta ezt a tilalmat. • SVÁJCBAN is szava­zás volt az elmúlt héten. A választók elvetették a jobb­oldaliak javaslatát, amely szerint negyedmillió külföl­di származásút a következő tíz éven belül az ország el­hagyására kényszerítettek volna.

Next