Állami gimnázium, Újverbász, 1899

A család, társadalom és iskola. Minden embernek az élete nyitott könyv, melynek lapjai rideg őszinteséggel tárják fel erényeit és bűneit.­­ Úgy a nagy, mint a kis emberek élettörténete munkálkodásukból, nemes vagy nemtelen tetteikből ismerhető fel, csakhogy a nagy szerepet játszó s nemzetet vagy nemze­teket vezető alakok a történelem alakjai s mint ilyenek a késő századok, sőt ezredek bírálatának a tárgyai s jobb lett volna nem születnie azoknak, a kiket nemzetük vagy az utókor, roppant felelőséggel járó kötelességük elhanyagolásával vagy ferde és vészt hozó irányban viva teljesítésével vádol, mert ezek millió egyén átka alatt nyögnek s nevük hallatára nemes haragra lobban minden jóérzésű ember és a pusztulás és rombolás démo­nával egy kategóriába sorozzák ezeket elrémítésül mindazoknak, a kik hasonlóan nagy, fontos állás birtokában nemzetet vagy nemzeteket vezető egyének fölött viszik a kormánybotot.­­ És viszont nemzetek, sőt az egész világ hálával és elismeréssel adózik azon kiváló egyéneknek, a­kik nemzetük vagy az egész világ elhaladásában, nagggyá tevésében vezérlő szerepet játszottak. A világtörténelem örökké föntartja halhatatlan ne­vüket s apáról fiúra száll dicsőségüket zengő himnuszok árja. A dicső na­gyok követésére áldásra emelt karokkal buzdítja a haldokló családapa könyező fiait s méltó haragot rejtő szeme, mintha újra szikrázóvá válnék, midőn a gonosz nagyoknak elrettentő tetteik követésétől óva inti család­tagjait. — Nincs is nemesebb jutalom e földön, mint az utódok hálája s nincs e földön nagyobb átok, mint az utókor megvetése ! A kis emberek élettörténete éstök határán véget ér. — A rohamo­san haladó kor, amely oly gyorsan feledi meg a nagyokat is és csak a történelem holt betűi tartják fenn emléküket, napirendre tér az elhalt kis emberek fölött s legföljebb fennmaradó utódaik őrzik meg nevüket a család

Next