Katolikus gimnázium, Ungvár, 1875

I Deák Ferenc emlékezete*) 1803 1876. „Nagyjaink egyenkint hullanak. Hull . . a földbe hull a tiszta mag.“ A nemzet megsiratá, eltemeté nagy halottját; a „haza böl­cse“ megszűnt kizárólag övé lenni, nevét örökbe nveré a törté­nelem; de a szív húrjainak fájó rezgése még soká fog tartani; a „legnagyobb hazafinak“1), a „haza atyja“2) nevének em­lítésénél még számos könyiit hullathat e nemzedék. Mitől úgy remegett a magyar, nem váratlanul bár, de betel­jesült. Lassan aluvék ki a hon egének úgy féltett világa; de letünte sötét gyászszal boritá a nemzet jövőjéért dohogó kebleket. Csak egy tized alatt is hányszor láttunk űrt támadni a művé­szet, irodalom s politikai férfiúink soraiban; egy-egy újabb veszte­ségnél hányszor kérdők fájó kebellel: „Ki lép ürült nyomába?8)“ — S a néma csend lön a i'eíelet. Ha valaha azonban, most kiáltha­tunk fel legméltóbban, hogy: „Fogy erőnk ... Az óriás szellemek, Kik e honban s honnak éltének Es vezérlők voltak . . . mint a nap Halványulva sirbg szállanak. *) olvastatott a főgymnasinmi ifjúság önképző Dayka*kör“e által, a nagy halott halála három havi fordulójának alkalmából rendezett emlékünnepélyen, a megyeház „nagy termében, á pril 29. 1876. ?) 0 Felsége távirata Széli Kálmánhoz. •'-) Nemzeti Hirlap 1876. jan. 60. „A haza atyja meghalt.“ 3) Kazinezynál „Sylvester“, Eévayról: füveim sorában nem volt még nagyobb. És oh mikor lesz annyi! mint te voltál De a Párka sirba vitt már téged is Ki lép ürült nyomodba? .... Kazinczy versei 142. lap. 1

Next

/
Thumbnails
Contents