Katolikus gimnázium, Ungvár, 1875

.­­ „ Éjjelünkön mit hoz a jövő. Ha viharja újra dúlni jó ?“ . . . Most, midőn a kétség újabb hullámain magunkra hagyatva, csak az eltemetett emlékezetében keresünk lelkesedést, csak az ő szellemének nagy műveiben találunk hitet, mely biztat, hogy a ma­gyar nemzet Deák Ferenc iránti hálájának lerovására meg fogja tenni kötelességét önmaga iránt. Az újabb nemzetek az ó­kor történelméből tanulnak nagyok lenni; nagggyá a nemzetet önfeláldozó férfiai teszik. S ha e nagy férfiakat az antik római kor a „pater patriae“ névvel tisztelé meg; s ha halandó részeiknek meghűltével gyászt öltött az egész nem­zet: nem magához méltóan teszi-e a magyar, ha a haza bölcsé­nek elhunytával ön-szivének sugallatából gyászba öltözik, a haza atyjának emlékezetére gyászünnepélyeket rendez; mert az ő ha­lála a legárvábbá tett minden szivet, mely csak a nemzet nagy csa­ládjával egynek érzi magát. Oh férfiú! jeles mint egyik a Nagy hírben élő Róma fénykorából . . . ... Te vagy hazámnak Kicsiny számú dicsői közt egyik, Kiben a közhit még nem csalódott, S csalódni — úgy hiszem — nem fog soha, Mert tetted és szavad erény vezérli S a legtisztultabb lángu honfi szív . . .) így szólt koszorúsaink egyike 1845-ben Deák Ferenchez, s há­rom tized múlva a költő hitében nem csalódott nemzet a nagy vesz­teség érzetében mását keresi bölcsének a világtörténelemben, — a Fabiusok, Arisztidesek, Cato, Wash­ington, Lafayette, a Cincinna­­tusok erényeit méregeti nagy halottja erény-koszorújához, de a fáj­dalom mélységével is büszkén érzi, hogy Deák Ferenc e törté­nelmi nagy alakok lényének javát egyesíti önmagában, s hogy sem római sem görög és semminemű más, hanem a legkifejezőbb ma­gyar alak volt. • Az egyszerűségnek magasztosságában csak az antik világ te­remtett hozzá hasonlókat, mert „egyszerű volt e csillogók so­rában s mint a mező maggal teljes kalásza üres fejek közt igénytelen-a) Hit, népszerűség, hatalom, fejedelmi kegy özönnel ‘) Bajza: Deák Ferenchez emléklap 1845. 3) u. o.­ ­ 2 -

Next