Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1865-01-07 / 1. szám

­ KÉST ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ, melyek közül az egyik azoknak énekeltetik a kik adnak valamit, a másik, a­kik nem adnak semmit a gratulációért. A senkiről, meg a semmiről.­­Úgy hiszem, hogy nem veszítünk Sem én, sem más semmit. Ha új évre nem köszöntök — Fel ezúttal senkit. A vasárnapi gyerek. Oh boldog ezernyolczszáz­hatvanöt, Csakhogy megértünk végre tégedet. Te lesz az év, melyet a ma szülött Késő vénségig áldva emleget!­­Adsz bort, búzát, takarmánynak valót, Zsírban fog úszni Árva vármegye. Adsz repczét, répát, szöszt, dohányt, gyapjút, — S zsidót is hozzá, a ki megvegye. Hallunk ez évben újra dikcziót! Mi szép nyomtatva egy ily szép beszéd! A politikai napilapok ezt sok példányban küldik szerteszét. Vasárnapon kezdődnek, és vasár­­napon végződnek boldog napjaid. Vasárnapi szülött : szerencsefi ! Ezt már mindenki régen tudja itt. Hisz az od­avája van már! Nem érdekel senkit. Egyik napunk a másiktól különbözik — semmit. Ne is gratuláljon agyon Már az ember senkit. Tapasztaljuk a tavalyról : Nem használ az semmit. Aztán nem is jut eszembe, Mit kívánjak ? semmi. Hisz mostani helyzetében Meg van elégedve szépen Mai napság — senki, K—s M—n.­­ Csak a vasárnapi hetilapok kiadói mozognak csendesen . Mivel hogy e boldog évfolyamban Számukra ötvenhárom hét leszen.K—m M—n. azon művészi adományt, mely szerint a százszor összerakott tárgyakat százegyedszer ismét úgy öszsze tudja állítani, hogy azt mindenki újnak veszi. Mikor más újságíró kétségbe van esve a fölött, hogy semmi sem történik a világban, (Fk) teremtőlélekkel nyúl a semmibe, s alkot belőle világtörténetet, s e téren oly szerencsével egyesíti magában a historicust a költővel, hogy méltán nevezhetjük őt a „jövő históriai regény írójának. “ Nincs tárgy elég csekély, melyből ő na­gyot ne tudna alkotni : egy görögországi mi­niszter krízis, egy bonvivant angol miniszter toasztja, egy hazai státuscsíny, sőt még egy bundestagi határozat is elég anyag kezében, hogy abból bámulatos művet tudjon alkotni. Ő semmi darabkát a világtörténetből nem hagy használatlanul elveszni, ő minden rongyot föl­emel, és abból mind papiros lesz. S ez csak oly sokoldalú képzettség mellett kivihető, melyet tisztelt barátunknál megszokni tanultunk. It­t nemcsak kitűnő hegedű virtuóz, ki egy szál húron többféle variatióját tudja eljátszani ugyan egy nótának, mint Paganini; — hanem a mellett remek festész, ki bennünket Markónál is több „schöne Gegend “-del megismertetett már; — érdemdús iskolamester, kinek rendszere nyomán még a sorok között is megtanulnak ol­vasni a nagy gyerekek, a gyakorlott lovas és kocsis, ki a legmagasabb lovakra is felül s sze­kerével csak egyetlen egyszer akadt bele a ha­tóság kapukövébe, egyébkor ügyesen kitudja a szemközt jövő akadályokat kerülni, s sok nagy pocsolyán keresztül hajtott már, a nélkül, hogy magát besározta volna; — nagy csónaké­­z, ki ott is tud evezni, a­hol elfogy a víz; — és különö­sen hírhedett meteorolog, ki politikai időjóslatai­val „lefutja a rangot “ Schofkától, Mathieu de la Drometól és Balla Károlytól is, mint ezt szám­talan, „megmondottuk ez­előtt egy évvel a szava­kon kezdődő czikket méltó elismeréssel tanúsítják. Sajnáljuk, hogy tisztelt barátunkat a tava­lyi évben nagy, családi szomorúság érte: két kedvencz ikerleányától, Schleswig és Holsteintól megfosztatott; pedig ezek voltak azon kedves teremtések, a­kikben e magyar példabeszédet gyakorló : „leányomnak szólok, stb. “ Reméljük, hogy az ég meg fogja őt vigasztalni, s dús kár­pótlást nyújtana neki Bismarkban. Részünkről azon óhajtásunkat fejezzük ki, hogy tartsa meg őt a hazai Minerva sok számos európai kérdések végleges befejeztetéséig. _________ _—x M—n. 2

Next