Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-06 / 1. szám
1. szám. Január 6-án 1866. Megjelenik minden szombatnapon egy ivén sokféle képekkel ellátva. Előfizetési ár : Egész évre jan.—dec. 6 frt., 6 hóra 3 frt. és 3 hóra 1 frt 50 kr. — Előfizethetni minden postahivatalnál és könyvárusnál. — Kiadó hivatal Pest, barátok tere 7ik szám. XII. kötet. — Új évkor, 1866. Boldog új esztendő ! Megszokott hibád az, Hogy kezdeted esik rendesen a télbe, S téllel is végződök A jámbor halandó A jobb időszaknak nem örül, csak félve. Most jobb arczot mutatsz: a tavaszszal kezded; Meleg van, zöld minden, fakad rózsa, liliom, Nem ugyan odakünn, hanem kebleinkben. .. 11. S csak így kell folytatnod, hogy az mind kinyiljj Ha már olyan jó vagy, hogy így köszöntesz be, Adj e jó tavaszhoz megfelelő nyarat, Engedd, hogy elmondjuk ez új esztendőben: Ki jó magot vetett, ez egyszer az arat. S ha tavaszon kezded, ne is engedd aztán, Hogy végül a mindent letépő tél győzzön, XHanem végezd méltón a derék kezdethez: , Végezd nálunk áldott, gyümölcshozó őszön! Kakas Márton. Nekem mingyart nem teszete magamnak. Ha kezdünk már „requiemen,“ folytatni fogunk mindig csak „de profundis “ is az lesz a vige, hogy „dies irae, dies illa, solvet diaetam in favilla.“ Csak úgy törtinte! Menyivel maskipen kezdete mostan ! Amint beléptünk országgyülisbe, mindeni Tallérossy Zebulon leveletikínídenváró Ádámhoz. Tekintedezs barátom uram ! Csak én azt mondok, hogy az ómenekre nagyon kel vigyáznyi. Emlikezek rá, mikor 1861-ben beléptünk kipviselő múzeumba, mindenikünknek asztalára oda volt tive elejbe egy — fekete szegilyü halott czidula, a kiben meghitak bennnket requiemre: „megjelenis kardosan, gyaszfatyolosan.“