Az Üstökös, 1866 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1866-01-06 / 1. szám
e künket talalta asztalon aranyszegilyü czidulat, a kiben meghitak bellünket udvari ebidre: „megjelenis kardosan, aranyzsinorosan.“ Mar ez más! Ez mar sokat igire ouvertura. Ha keztünk ebiden, legalabbzsingezni fogjuk „ur vacsoráján“ vagy pedig lakodalmon. Ez hat jo lesz. Hanem agodalmat halom kifejeznyi a vigere, hogy ha varmegye hamarab helyre altatik, mint uj orszaghoz ki lesz fűtve, hova megy felső tabla üliseket megtartanyi ? Ara nizve is van egy igenjo indítványom. Kipviselö hazban anyi mágnás követ van, hogy magaban felső tablaban sem nem nincs töle. Tehat miirt ne lehetne az ? hogy valamikip elnök, mikor neki teczik, azt mondhatja: „no mar most nagyon tisztelt galleria, mikortasik kitakaroznyi a hazbul; mert orszaggyülis at fogja alakidnyi bizotmanyi filisbe,“laisonlatoskipen miirt ne mondhatna azt izs, mikor szüksiges; „no mar most azok a tisztelt kip- viselők, a kik nem grófok, mellyenek haza, mert kipviselöház átalakulja magat felső tablának.“ így volna ez a legegyszerüb. Indítványomat ajánlom közfigyelmetesigire. Alázatos szolgája Tallerossy Zebulon. Deák Ferencz adomák. XIX. Trencsén megye II. mezővárosában az általános tiszteletben álló ottani magyar érzelmű posta- és polgármester X úr ellenében egy híres pánszláv agitator Y. ur lépett fel ellenjelöltképen. Egy ízben, néhány nappal a választás előtt, tót beszédet tartván a nép előtt a csói hídon, a mint javában szónokol, egyszerre csak előbbre tolakodik egy szegény tót paraszt ember és ezeket mondja a követjelöltnek: „Édes jó uram ! gyanúsak előttünk az ígéretei, mert 1848-banugyanezen helyről Húrban is tartott hozzánk épen ilyen beszédet; aztán mi sült ki belőle?.... A választás napján, november 20-án pedigelindultak a választási helyre mindkét jelölt emberei ; amint oda érkeznek, azon veszi magát észre a pánszláv jelölt, hogy ellenfele pártján közel 1000 választó áll, a maga részén pedig néhány férfiú és vagy 40 parasztasszony azon faluból, melyben ő született, tehát csupa rokoni pietásból. Ott állt a többi közt a Z...i birónak a felesége is, maga a biró pedig a magyar érzelmü részén állott. Ezt észrevette a z...i tiszteletes, ki maga is pánszláv; hazaérkezvén, azonnal szem-rehányásokat tesz ezért a birónak. A jószívű tótfalusi bíró végig hallgatta a jó ár dorgálását, s felele rá, mondván: „Nagyon tisztelendő lelki atyám! fáj nekem ezen kemény beszéd mert én azt meg nem érdemeltem, hiszen én igazságos ember vagyok; mert igaz ugyan, hogy én magam X. úr részére szavaztam, hanem azért feleségemet elküldtem az Y. részére szavazni.“ XX. „Mi baja a homlokodnak legény — mintha csak a tegnapi követválasztáskor kaptad volna frissebedet — holott tegnap ott semmi ellenpárt és semmi verekedés sem volt?“ Kérdi a járását vizsgáló főbíró az előtte megjelenő nemes embert. — „Csekélység tekintetes uram és nem is bent a követválasztásnál kaptam, mert hiszen ott most mind egyet akartunk, hanem hát, hogy az a nagy nap egészen emlékezet nélkül ne múljon el: hát hazajövetben vetettünk számot egymással. Isztrikusz és Nasszalinicseszkul. I. Te! Azt vetik szemünkre a bécsi újságírók, hogy mink tavaly ilyenkor a centralisták mellett szavaztunk a Bajxrátban, most meg ellene szavazunk a lembergi országgyűlésen. II. Együgyü beszéd! Hát kinek mi baja azzal, ha én tavaly a krumplimat német vevőnek adtam el, az idén pedig lengyel vevőnek adom el. I. Vagy úgy? Hát a szavazat — krumpli ?