Az Üstökös, 1867 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1867-01-05 / 1. szám
- nak, is ha szüksigezs, hogy ország megerösitisire kel heroicus curat praescribalnyi, magam izs kisz vagyok megirnya receptet: Bp. 500 millia mangaletarum. Adde: pulveris Zivndnadelgewehi’iani uncias 1000,000,000. Adde: pilulas plumbeas, quantum satis, — de hogy orvosagot magam is bevegyek, azt mar csak semi orvostul sem kivanhatnak. Apáink pozsonyi orszaggyülisen kiáltotak ugyan: vitám et sangvinem! de nem montak „nostram,“ hanem irtetek publikumot. De bizom in sem azir szoktam felkötnyi kardot, hogy menyek háborúba, hanem azir, hogy menyek diszeleidre nagy urasaghoz. Ara szívesen adok szavazatomat, hogy vigyenek el mágnásokat katonának, azoknak jo az, hiszen magnasfiu mar közleginsiget alhadnagysagon kezdi, s mire káplár lesz belűle, mar mint óbester gyün haza; — azt izs helyeslek, hogy diakokat izs vigyenek el mind vakaczio Ialata katonának, 1egalab anal nagyob örömei fognak varnyi diligentia megkezdete, is jövendőre majd csak anak fogjak csinyalnyi fáklyás zenit, kinek generálisuk fogja parancsolnyi, aba izs beleegyezek, hogy parasztot mind elvigyenek katonának, az ugyizs rab, mer nincs neki azon a kis szántás vetisen kívül sémi dolga, aztan parasztnak úgy sincs egyebe, csak keze laba, kivel bebizonyíthat hazaja iránt való barátságot; de nekem van szajam izs, nekem van ikesenszolasom, kivel hazamnak szolgalj hatom. Ha egy mágnást, ha egy diákot, ha egy parasztot meglőnek, találom helyete másik ezer mágnást, másik tízezer diákot, másik százezer parasztot; de ha engemet meglőnek, hol az ördögba találom in magam helyete másik Tallerossy Zebulont ? Aztán ha verekenyi kel, vigyenek el Tigriseket, vigyenek el Nádorhuszarokat, azok voltak katonák, honvidek; lehetnek megint; de mink bikesiges szilsö job oldala nilkül is kevesen vagyunk. Aztan it van tisztelt barátunk, Bencsik, a mar kapta Königgräcz alata 13 gogolyobist, kit husaba, kit köpönyegibe, — ülünk körülöte ipen 13 an; — tehat barátom már kikapta mind a tizenhármunk rátáját, nekünk nincs ot mit keresnünk töbet. Hm ! Beteg jó volna most, ha nekem izs let volna olyan gazdag öreg apám, mint Schosberger papa, ki bölcsőben fekvő kicsi unokajak izs kifizetet hirtelen ezer forintot, hogy el ne vigyenek katonának, mert ha aztat is elvisznek katonának, ki fogna majd hadseregnek proviantot literalnyi ? Már ezután fiatal embernek, ha meg akarja házasodni, azt kel elik bebizonyitanyi, hogy total untauglik, különben nem kapja leányt. Santa ifjú legények, mint balban Vortänzerek, lesznek kereset articulus , s kinek van hata púpos, lesz nagy ázsióval Adonis. Mar ezután boltoslegni fogja mirnyi nem röfel, hanem puskával: „hány karabin selymet parancsolva nagysad ?“ mar ezután szabó fogja szabnyi kardal, nem olával, is miri nem papiros szeletel, hanem katona mirtikel, is viselnyi fogja minden ember hegyes kaskitat, is kapvan minden ember hatara bornyut, meg lesz nekünk „vitulus sine titulo.“ Csak bizom keserves lesz nekem eleinte minden regei lejai’nyi raportra tulajdon vinczeliremhez, ki jubilatus káplár, is igy lesz nekem elöljáróság, is ha talalva rajtam leszakat gombot, mig teteti engem kurtavasra, is mikor akarom neki adnyi dolgot, hogy menjen kapatnyi, adnyi fogja nekem puskát, s fogja engemet ala is fel exechroznyi: „szinas labad! szalmás labad!“ Hanem ki fogom rajtuk. Minden embernek szabad valasztanyi, hogy milyen hadsereg legyen ? In fogom magamnak valasztanyi tam- ' hourmajorsagot. Akor nem kel se puskát czepelnyi, se háborúba menni. Regiments-bandarul majd gondoskodok, van it hazam mögüte anyi szerencsitlen klarinétos, hogy kitelik belüle. De mig csak egy dolograd van nekem skrupulus. Az am! Mar in egy regiment zászlója alá fel vagyok esküdve. Van aszony háznál, ki parancsol. Pedig az is nagyon uralkodó hatalom. Mar most ha majd kapitány parancsolja: „kirukkolj!“ aszony pedig parancsolja: „ithon maratz!“ melyiknek fogom keze közül engedelmeskenni ? No mar most tekintedezs barátom uram: „Ab glast“ alázatos szolgája Talerossy Zebu Ion, silliak in spe.