Az Üstökös, 1868 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1868-01-04 / 1. szám

3 ! Legelőször is indítvány­tevő egér kapaszkodik fel a szószékre, s előadja, hogy ama régi balitélet, misze­rint a csapdát egérfogónak tartják, már megszűnt, mert annak a neve egérwalhalla, pedig a név tesz mindent. Az egérfogó tele van az egerek iránt való jó szándék­kal, bizonyítja a belé rejtett szalonna. Ha nem szeretne bennünket az egérfogó, nem zárná ki előttünk a kapu­ját. Azért menjünk bele. Szélső­baloldali egér kéri magának azt írásban kiadatni, hogy előbb papiroson megrághassa, k­ivánata teljesíttetik. Középbali egér tiltakozik az egész ellen, azt állít­ván, hogy van egy régi bőrre írott törvényünk, mely azt rendeli, hogy az egeret, addig, míg meg nincs fog­va, nem szabad bántani. Jobboldali egér előtte szóló beszédére azon észre­vételt teszi, hogy ha van valami törvényünk, a­mely bőrre van írva, azt együk meg. Esztergomi egér azon népies deduction kezdi, hogy miután úgyis példabeszéddé vált, hogy „szegény, mint a templom egere,d­e klerikális epitheton iránti tiszte­leg vagyok akadva, ugyan mit kivánjak. Hogy kivánatom ne vegyék kiáltványnak . Hisz mindent megkaptunk már, a mi csak kellő, Helyünkbe jött minden sok jó, nolle velle. A múlt év ez útnak úgy eléje hágott, Betöltött előle minden kívánságot. Tisztelt szerkesztő úr! Beütött a magyar pártok között a crisis. Voltak explosiók, fusiók, diffusiók, confusiók, quantum satis. A Deákpártot sprengolták a főrendek elleni indítvány­­nyal, a baloldalt a delegatzió választással; most mind szét vannak ugrasztva, s keresi mindegyik, hogy me­lyikhez ragadjon hozzá. A Deákpártiak czivakodnak a a miniszterekkel, a tigrisek czivakodnak a Kálmánok­kal , az itthonmaradók az elmenendőkkel, s rettenetes háború készül ide lenn. De ne higgyen nekik szerkesz­letből iparkodjunk ,megragadni, a­hol valamivel kínál­nak bennünket. Szélső­baloldali egér kéri megszavaztatni a mezei egereket, hogy akarnak-e bemenni az egérfogóba, ad­dig bele nem egyez semmibe. A discussió folyama alatt a ház asztalára letett papiros apróra megrágatván, elnök szavazásra bocsátja a kérdést, két hátulsó lábra felállás és lekuporodás ál­tal. Az első próbánál, hogy álljanak fel azok, a­kik be akarnak menni az egér-walhallába, ezer jelenlevő tag közül feláll három, 997 pedig lekuporodva marad. Azután az ellenpróba tétetik meg; most azok álljanak fel, a­kik nem akarnak belemenni; akkor ezer jelenle­vő tag közül feláll kettő, 998 pedig kuporodva marad. Ilyenformán az indítvány három ötödrésznyi ecclatans többséggel elfogadtatván, határozatba tétetik, hogy az egérüdüleldébe bemenni jó lesz. Mely határozat tudomásul vétel végett múzeumi patkányokhoz is átküldetik, elváratván, hogy a maguk cziczkányától azt megint visszaküldjék, s a szövegből valamit ki ne rágjanak. Boldogságos újév, ki bejösz a készbe, Jöjj üres marokkal, semmit se hozz kézbe; Itt hagyott a bátyád annyi drága mindent, Hogy te semmi újat te nem lehetsz itten; Csak azért fordulunk hozzád sziveinkkel: Te meg apródonkint hordd el, a mi nem kell. K—«­1/—n­ tő úr, s még ha én mondanám is, hogy ne higyjen ne­kik, még akkor se higgjen nekik. Csak világbolondí­­tás az egész. Én tudom a tervüket egészen. Csak azért hadakoznak most idelenn egymással, hogy mikor egy­szer Bécsben lesznek, mindent a maguk kezére kapa­rinthassanak, s egyszer csak azt veszszü­k észre, hogy mindnyájan magyarokká lettünk. Én ugyan azt se bá­nom, mert soha jobb németeket nem tudok magamnak kívánni, mint a milyenek ezek a magyarok. Lügewakker levelei egy bécsi lapszerkesztőhöz, 1868.

Next