Az Üstökös, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-03 / 1. szám

s virágaitól foszták meg kerteiket, hogy azokat lábaihoz szórhassák. Más­nap roppant néptömeg gyűlt össze városunk fikterén képviselőnk remek beszédét meghallgatni. A másfél óráig tartó szónoklatot egy zavart kiáltás sem háborította meg. Az öre­gek sírtak, miként Priscus Rhetor idejében Attila lakomáján. Ez ünnepélyt nagyszerű dísz­­lakoma fejezte be, városunk legelső hoteljeiben,­­ több ezernyi terítékre, hol a nép ezreitől visz­­hangoztatva, számos toasztok mondattak jobb oldali követünkre, jobb oldali politikánk vív­mányaira , a Deák-körre, a Pesti Naplóra, míg késő estre a nép ezrei a szózatot énekelve, oszoltak családi tűzhelyeik mögé. Mennyivel másképen ütött ki aztán a város baloldali képviselőjének hazatérte. Ámbár fur­fangosan kiválasztotta a vasárnapot, mikor a nép jön ki a templomból, mintha ő eléjbe jönne, biz arra senki rá sem nézett, egy pár rosz kölyök kapaszkodott a saraglyájába, kiket a­­ kocsis ostorral kergetett le. A baloldali bankett pedig épen nem sike­rült. A nép számára készített asztalok ezúttal egészen üresen maradtak. Épen oly hidegen hagyta a népet a bal képviselőnek esteli beszéde is, melyben alig gyülekezett valami száz em­ber. Többnyire idegenek és nem választók. Azt mondták fáklyás zene akar lenni, de én bizony nem láttam egyéb világosságot, mint mikor egy-egy czindheb­zlit elsütött valaki , hogy pipára gyújtson. A középen egy öreg ember lobogtatott valamit, alkalmasint zsebkendő volt mit az uj kalapja fölé tartott, hogy meg ne űzzék. A balképviselő beszédét számtalanszor félbeszakította zajos felkiáltásokkal a nép, s végtére oly ingerültségben tört ki, hogy a bal képviselő jónak látta házába vissza­vonulni. Én aztán eljöttem onnan, nem akartam ott lenni, mikor ablakait beverik. Ezen az éjszakán még a föld is el akart alólunk szaladni, úgy nem tetszett neki ez a baloldali examen. No ne! csak ki ne rántsák alólunk a földet az ő merényleteik. jégárusnő által kik őt fel nem ismerték, zeller és répa­ torzsákkal meg is hajigáltatott. Másnap épen hetivásár volt. Jobboldali képviselőnk felhasználta ezt az alkalmat, hogy most sok embert talál egy rakáson, s kiment a nép közé s beszélt nekik másfél óra hosszat, a­mire a nép persze nem ügyelt, hanem folytatta az adás-vevést, hanem annyi meg is megragadt nála a beszédből, hogy e nap örömére az „sír­­gésben“ meg a „Levelesében meg a „Kuk­­scsu­ban ingyen bor és pecsenye szolgálta­k. Lett aztán ivás! Még késő este is vonultak át utczáinkon kurjongató részeg csapatok, kik di­csérték a jobboldali bort, és éltették hozzá Ga­ribaldit ! Mennyi­vel más volt derék baloldali képvi­selőnk föllépése! Az ünnepiesen öltözött nép ezrei vonultak ki eléje, úgy hogy az üdvözlő tömeg miatt alig lehetett haladnia, Ő azonban szerényen elutasított magától minden olynemű ovatiót, mely által a nép önmagát alázná meg. Nem is volt a mi pártunknak szüksége itatásra. Mi nem invitáltuk a népet a hordóhoz, azért mégis beláthatlan néptömeg törte meg az utczát, este, midőn szeretett képviselőnk üd­vözletére kétszáz fáklyával és zenével vonultunk, beszédét meghallgatandók. A város szine és in­­teligentiája volt ott jelen. A fáklyákat mint legelőkelőbb férfiúink kezében láttuk. A nagy nemzetiszinü zászlót az ősz köztiszteletben álló városfőnk lobogtatta. Szeretett képviselőnk be­szédének minden mondata lángra gyújtott és lelkesitett, minden interpunctiot menydörgő éljenek, a mik végre valóságos orkánná és föld­rengéssé magasultak, midőn a beszéd végitérte.­­ Nehány jobb oldali, ki ott nem, tetszését nyil­­vánitá, szerencsésnek tarthatja magát, hogy ideje korán elmenekült.Végül dalárdánk nemzeti dalainkat hangoztatta, miknek végsorait együtt énekelte az egész név. Ezen az éjszakán még a föld is megrendült sarkaiban, annak bizonyságára, ,,hogy még is mozog! ha elenfeleink azt hirdetik is, hogy ők már megállították. 2.

Next