Az Üstökös, 1870 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1870-01-01 / 1. szám

a­míg az Palaestinát csókolgatta, az alatt te ide­haza ki tudja miféle Tinákat csókolgattál ? (Hogy mit keresnék én Rómában ?) Hát mit ne keresnék ? Ott most nagyban osztogatják az immaculata con­­ceptio doctrináit, ki tudja, hol állnak meg vele? Aztán meg látnám azt a férfiút, a­kiről az van mondva, hogy ő az „erős szikla.“ (Hogy azt köze­lebb is megkaphatom, itt van Roche­fort, az is „erős szikla.“) Ne köszönöm az olyan erős sziklát, ezen még hajótörést is szenvedhetünk. Te Kukli én valamit gondoltam. A fiacskánk már szivarozik is­­ ideje, hogy megházasítsuk. Úgy is rá marad a te mesterséged, az emberbörcserző vargaműhely. Én azt­ gondolom ki, hogy annak az egyik csavargó Bour­billonnak a leányát vetetem el vele (De nagyot horkantottál erre a szóra ! Miért ?) Hát először is azért, hogy így a legnagyobb ellenségünket kény­szerítjük, hogy a fiacskánk hosszú életéért imádkozék, s ha a fiacskánkra rátalál szakadni a ház, nem csak ötét üti agyon, hanem az ellenségünk leányát is. S elvégre a publikum nem fogja azt mondani, hogy az apja bűnéért történt rajta ez a veszedelem, ha­nem az apa bűnéért. (Mit mondasz ? Hogy ha már a Bourbillon családba akarom a Lajkót házasítani, hát vetessem el veled az anyjukat az Izabellát, akkor legalább nyithat vele gyémántkereskedést!) No csak látom, hogy nem lehet már veled okosan beszélni jobb ha alszol! Mit írjak az „Üstökösnek“? Mit írjak az „Üstökösnek“ ? Én nem í’om, ha fel is kötnek! Minden dolog oly unalmas, S te, lantom,a leginkább. Hallgass! De minek is szóljon húrod? Nem röpülsz, a földet túrod. Nem kérsz eget, beelégszel A páratelt földi léggel. Vagy azért szólj, hogy a bonni Nyersterményt fölszaporodni Te is segéld egy rosz verssel ? Hadd el! úgyis nagy a verseny ! Nagy a verseny, sok a termék, Árulják a czondrakelmét, Minden ördögöt kiadnak. Ki beveszi, vége annak! Leteszlek lant, nem lantolok. A Parnaszról ellantolok. Napszámban targonczát tolok, írjon verseket a tulok! Aztán nincs is több uj anyag. Mindent ki, s feldolgozzanak A Dalárok, és Emilek, A­miben volt egy kis lilék. Legalább van országgyűlés! Jó bolond tárgy van egy ülés! De mikor a honatyák most Elmentek a honanyákhoz! Tudnék írni egy szatírát, Újévre köszöntőt: „Vivát“ ! Lányainak budget-hymnuszt, Dalt, mely pápára ken hindruszt: — — Szatyra nem tréfadolog, Ha komolyan rágondolok, Mi sok ott a nevetséges, Honnan a hon vár jót, szépet. .. Uj esztendőt köszönteni: Inasgyerek is megteszi. Házmester be ezzel állít, Meg egy kék divatlap váltig... Hymnusz miért Lónyainak ? Csalhatatlanná lett minap ! S nincs zsebemben, csak egy árva Lónyaiczipiczulácska!.. Főrendekről énekeljek? Díjul meg huszonötölnek! Festetics pénzét dicsérjem ? Még nyakamba jut egy érem!. . Nem tudom, ha föl is kötnek, Mit írjak az „Üstökösnek.“ Még majd írnék olyan szépet.­ . . ' Hogy igazán felkötnének!

Next