Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1871-01-01 / 1. szám

Ez hát azon ország, melyet Petőfi megénekelt? Melynek minden völgye, bércze Függetlenség eszméjére, És szabadságvágyra kelt ? Itt áldozta a hazáért Kemény Simon jó magát ? Itt látták az öreg Bemet, Hogy verte az orosz, német Romboló, bitang hadát?-------­— - Hjaj! ez ország mai napság Költőt föl nem lelkesit; Csak szubventiós poéta Hogyha neki esik néha, S magasztalja egekig ! Kemény Simon nincs ma, halni, Csakhogy győzzön a haza; De, ki szájjal nagyon bátor, Van ám élni Kemény •— Gábor, Csak győzze őt a haza! S nincs hatalma márma, melytől Muszka, osztrák megered; A székelyt­yel­kényén paczkáz Mai nap az oláh, bakszász: — Oroszlánnal egerek ! Kinek Erdély füttyén tánczol: — Kolozsvári kaszinó ! Ez meg azt a szót fogadja, Mit szab a mágnások hadja, Legyen Georges, vagy Tasziló ! Erdély, a pecsovicsok­ hazája, így aztán képviselőnek Pestre mameluk kerül; A ki a jövőn aggódni Nem képes, csak mint pagódli, Szavazni szünetlenül, így nyeri a szavazó­gép Gyászmagyar vitézeit; S igy fejünkre hasba-melles Politika biztos, helyes Módon fegyvert élesit. Mi jót tudunk róluk ? — semmit! S ők mit tudnak? — semmi az ! Amit megtesz e nép, annyi: Ab invisis megy szavazni, S vakon enged, szent igaz. Nekik rend, ha lármát ütnek Mint a Giskra hadai. Gajzágó ha lamentál is, Az azért parlamentáris. (De tenné csak Patai !) Nekik szónoklat: papírról Holmit úgy olvasni le. Érv: ha kiöltik a nyelvük, Gúnyolva a szabadelvűt, Kit nem a clique küld ide. S kötelesség telj­esités : Aldni a kormányt nagyon ; S mit bérül nyakukba varrnak : Ugrálni a hivatalnak, Mint egy nagy bölcs a fagyon ! — — — Szegény Erdély csodálja, hogy Magyarország neveti. Pedig szomoritó inkább, Hogy a derék Erdélyország képét ily had viseli! Don Pedro Bajuszkádó. ------------gnepse@­gi©eg«ek­i-----­ pedesek mind nagyot ugranak is kiáltva: „jaj a talpam!“ Fegyver hat csak lesz! De födolog ilelmezi*. Ez nehiz Fogunk csinyallatnyi sze­kereket comprimalt husbul, szokir rudat szala­­mibul; ha megszorulunk, nem lovakat eszünk m­­g, meri a kel, hanem megeszünk szekereket. Akor minden ember lesz katona. Fehircse­­lid izs fog'ja fegyvert. Leszünk kiczer anyian, mint masok. Miért ne harczolhatnanak aszo­nyok? In azal filelmeteseket nem ismerek Csak elöst­let égisz, mintha firfi volna katonának való. Muszka azt izs hamarab feltalált, mind mink. Od van Észak csilagaba égisz aszonyarmadia. Lesz kit miliem katonánk. Had­osztan pinzt hun veszünk mindezek­hez? Ez legnagyob kirdiz*. No meglesz az izs. Kiadunk jotikony albu­mot, eltagadunk, hogy magunknak kel, aszon­­dunk, inasnak akarunk vele szolgaln­i, s akor kapjuk pinzt anyit, a menyi kel. No hat, ne búsulja sémit, barátom uram. Gyühet mar muszka. Tallérossy Z. 2

Next