Az Üstökös, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1874-01-03 / 1. szám

H­erczeg X. volt a legelső úr Austriában, gróf Y. a legelső lovas Magyarországon, s »Argó« volt a leg­első gőzhajó mind a két monarchiában. Három ilyen legelső nagyságnak a története csak­ugyan érdekes lehet, ha összekeveredik. . Minthogy azt most már minden ember tudja, hogy gróf Y. herczeg X-nek a veje, annálfogva nem kezdem a történetet olyan meszsze, a­hol szerelmi cselszövény kezdődik. Ez már régen volt. Kezdjük mindjárt a gőz­hajónál. Vannak, a­kik azt állítják, hogy ez a gőzhajó az Y gróf és X herczegnő közötti házasság eredményeiért volna. (ne tessék szó szerint venni a dolgot, akkorra herczegasszonyok még Austriában sincsenek: — úgy érzik, hogy nász-ajándékul alakította a herczeg a Duna­­gőzhajó társulat szabadalmát s abból ötszáz részvényt adott gombostapénzül a leányának.) De ez nem igaz. Megfordítva áll a tény: a gőzhajó szerezte az Y gróf és X herczegnő közötti házasságot, a­mi ismét csodálatos foglalkozás egy gőzhajótól.­­ A herczegnek volt egy leánya, a »szép Charlotte­­nak« hívta a bécsi közvélemény, aztán meg egy húga, a­kit úgy hittak, hogy »a disznófejű herczegasszony.« Ez bizony nem udvarias kifejezés, hanem a nép szava Isten szava; s már ezen mi a legjobb akarat mel­let sem változtathatunk. A déli lovag gróf Y tetszett a herczeg leányának is, meg a húgának is. Hála keresztyén egyházi törvé­nyeinknek, azonban csak az egyiket vehette el. Gróf Y a szép Charlotteot vélte ennek az egyiknek, herczeg X pedig a nővérét szánta inkább neki, s csodál­kozott rajta nagyon, hogy ez a grófnak nem mindegy. Ebből aztán egy kis harag lett, gróf Y félig kosa­rat kapott, másik félig meg ő mondott fel a barátsággal s aztán másfelé lovagolt. S magyar embert ne környezzen Máskor soha többé Schwindel Legfölebb ha többet vett be A szokottnál, egy pár pinttel. Az utolsó rím maradhat Kijavítva, — a d eficzit; De a ,,d e“ az „delcatur“ ,, Plus prof i c i t, qua m defici t.“ F. Sz. K. Csak azon az ünnepélyen találkoztak ismét össze, a­midőn a legelső dunai gőzhajó legelső próba­utját tette Pestről Váczra, összekötve a hajó födelén tartott diszla­­ko­mával és kereszteléssel. A diszlakomából és a ve­lejáró fölöttébb érdekes szertartásokból mi nem kapunk semmit, mert mi az alatt mozsár durrogás és pezsgődugaszdurrogás nélkül lovaglunk a pesti parton gróf Y nyomában, ki herczeg X-el »egy font» újdonatúj ötforintos bankjegyben foga­dott,­ hogy a lóháton hamarább megteszi ezt az utat Váczig, mint a herczeg gőzhajón. A herczeg praktikus ember volt, nem egyszer­­ utazott már gőzhajón Londonba a Themzén, tudta, hány percz alatt fut meg egy ilyen lapátkerekü szörnye­teg egy angol mérföldet ? azt is ki tudta számítani, hogy a leggyorsabb futó angol paripának ugyanannyi tér le­­nyargalására mennyi idő szükséges ? s a kettőt össze­vetve bizonyosra fogadott. Az elindulás gőzösön és lóháton egyszerre tör­tént : az Argó repülő zászlókkal kötélzetén pipázott végig büszkén a széles folyón a bámuló közönség vivát­­kiáltásai mellett, mig gróf­­ a dunai töltésen vágtatott a Wurmudvartól fölfelé annak a rengeteg homok bucz­­kának és pocsétának, mely a mostani feldunasor palo­tái, az akadémia fellegvára s a füstokádó gyárak helyén terült. Keresztül nyargalt tizenhárom káposztás kerten,­­ a­hol mind meghajigálták karalábéval a dühös kertész­­nők, átugratott három palánkon, meg egy bezárt ka­pun, agyonlőtt egy utána szabadult komondort, bele­­bukfenczezett egy kavicsbányába, ott elvesztette a félsar­kantyúját; belelocscsant a Rákos patakjába, hogy fülig sáros lett tőle, egy szegény parasztot örökre nyava­lyássá tett ijedtségében, a mint átugratott a szekerén s a kalapját kivágta a fejéből; Dunakeszin épen vásár volt,­­ mikor végig vágtatott a piaczon, lúdfalkán, disznónyá­j A halál fényes kaszája, Az a szörnyű rémes j­á­r­v­á­n­y A dús rendeket kaszálja Saját szülőföldén járván. A magyar pénzügym­inisztert Ne nyomorgassa a krízis. Tárcsája legyen olyan telt Nyúljon kéz utána tíz is. A legelső gőzhajó Magyarországon. Elbeszélés irta : JÓKAI MÓR.­ ­&J.SVI. ÜSTÖKÖS.Január. 3. 1874.

Next