Az Üstökös, 1877 (20. évfolyam, 1-40., 1000-1011. szám)

1877-01-06 / 1. szám

Januári 6. 1877. ÜSTÖKÖS. evő meglátja ilyen háromszáz magyart kardal oldalán berukkolnyi olasz oldalon úgy megijedi magát, hogy eczere mobilizál. Azt gondolja, Attila gyil­ Aquileját ostromolnyi. S ha az­után nekünknek meg succedalna rabeszilnyi az üreget, hogy gyű­jön haza, s vegye azt elnöksé­­get »független szabadelvű« pártban, akor az revanzs volna a török szultán kálvinistává titektírt s bátran ölelhetnim atyai keblemre fiúi sarjadikomat. S mi volna mind­ezekben lehe­­­­tetlen ? alázatos szolgája­ t h­ a---------------------------------------------------------------------------------------------------— MIÓTA BUDÁBÓL PEST LETT. - Michei Krautschneider stadtrepresentánsnak, Kipf­elhauser barátjának, elégiája a városi közgyűlésen,,— (­A budapesti tisztviselők egyletében felolvasta Són­­most.)S­e legyek én a Krautschneider Michel, (Ki kész, ha a közügyért tenni kell,) Forduljon ki házam a tévébül, (Bár még a nagy árviz előtt épült,) Ha nem igaz, hogy mióta Buda Pesttel egy rész kalap alá juta, Azaz mióta Budából Pest lett : Régi bájiból egész kifestett! Himmelherrgot! hát ez a regi rung Csak azért van, hogy leszedje zsírunk ? Hát a históriát sem tanulta ? Újság előtte e város múltja ? Múltúnk iránt nincs semmi respekttel, Hogy minket olvasztni be nem restel ? Hiszen még Pest meg se volt oda lent, S itt már diszlett a Henczimonument. Sőt oly régi e város, hogy midőn A vízözön lecsorgott rémizön — Ha szentirás Mózes bibliája — Itt állott meg a »Noé bárkája­­« S mit nyert Buda, hogy beolvasztották, Mint fehérbőrűt a hottentották ? Itt volt nekünk a polytechnikum, A hegy tetején, ritka unikum . Jártak sör- és kávéházunkba sok Tudomány szomjazó technikusok. Köztük ha egy mérnök-indzsellér lett, Nőül is vett egy budai szépet. Most már innen elrablá egyetlen Kincsünket is ez a Pest, kegyetlen, S hozott nyakunkra — a szégyen éget! —■ Hozott bünfenyitő törvényszéket! . . Hát rebell vagyunk mi ? defraudátor ! Vagy jurát? — kérdezni vagyok bátor! — Hogy nekünk csak bünfenyitő jutott, S ide hoznak át minden hunczutot, — A mi úgyse férne el már Pesten, — Hogy a világ mi rajtunk nevessen ?! S még nevezik eztet »Fortunának !« Hogy kedvem volna menni a Dunának ! No, nagy szerencse ez a Fortuna, Van ott kinpad, deres száz tortúra, Most próbálják Herr von Mileticsen, Hogy egy államtitkot kinyerítsen. Persze, ha majd ránk üt a muszka-had, S Herr von Miletics lesz megint szabad : Mint szerb császár, méltó bosszújában Majd felemészt mindent ős Budában ! ! Bezzeg, demolírozná Pest a várt, De nem hozna helyére bulevárt! A mi országunk is hozzá járult: Még is csak Pesté lesz a sugárút! Bankot, börzét halász tőlünk mind el. Pedig nálunk nem volt krach, se svindel. Ferencz-józsefvárosi takarék- Pénztár bizony meg nem Budán bukék ! Mi csak anynyi kis kedvezményt kértünk . (Persze azt se tette meg Pest értünk.) Hogy a rudas fürdőt, — bár nem övé. —­­Szerelje föl tengeri­ fürdővé! Az országgyűlés is neki kedvez. Minket meg se kérd, mit szólunk ehhez ? —­­ Pest-Zimonyi vasútvonalt érte A Dunának óa­ partjára mérte­ kö

Next