Az Üstökös, 1881 (24. évfolyam, 1-50. szám)

1881-01-01 / 1. szám

F \ 626 ÜSTÖKÖS. •Január 1. 1881. Szip leginy vagy ides, csolkolom a szadat, Ugyan megtartotad te a j)araladat: Tisztító S$éll-t ugyan a nyakunkra küldöd, De az letipazza hazunk-fedeliinköt. Egy szó mint száz: jól ki firunzvanczigoltal; Kisz a komputusunk, eloldaloghacz mar; Üssön meg a menykü,van ra idő mig ma,— Nem ismerjük egymást; mars! igyes do pekla! — Uj esztendő, hozad meg csag az a szavam: Töbet in nem hagyok raszedetni magam, Nem kirek sémit se, nem kell az áldásod, Te izs csag olyan vagy! Próbálkozz mar mason, Instalok alason. Tallérossy Nebulón. MEFELSZ PISTA. ADOMÁZAS TÓIK-A-I MÓI2TÓL. /^vnnan ragadt pedig rá a mesék hőssuhan- '^czának a neve, hogy öt sem tanította meg semmi és senki soha félni, vagy megijedni. Vannak pedig különféle iskolái a félelem megtanításnak, mint holmi háború, párbaj, s más efféle kellemetlen helyzetek, a mik azon­ban olyan közönséges dolgok, hogy azokban száz meg százezer ember épen úgy helyt áll, mint Nefélsz Pista.— Rajta is megesett az Isa- szegnél, hogy mikor Répássy táborkarában egy nyolcz fontos elhordta a lovának a fejét, s ö lovastul együtt leesett a földre, de nagyhamar talpon állt, azt kérdé tőle a tábornok: »no öcsém, hát ég-e még a pipád?« »De ég bizony!« felelt ö vissza, nagy füstöt fújva a makra pipá­ból, a mit ki nem eresztett a foga közül még estében sem. Aztán a Kriegsgericht előtt is állt, de ott sem tanították meg félni; mikor a Verhör után azt mondták neki, hogy »das war Hochver- rath« — azt felelte rá: »Ist nicht war, ich war nie Hofrath.« Akkor aztán besorozták, elvitték Olaszor­szágba. Még a profunttól sem ijedt meg. A Veltlinen egyszer iszonyúan kiéhezve érkezett meg az egész compania egy olasz majorságába. Az olasz mikor megtudta, hogy magyar fiuk­hoz van szerencséje, igen szívesen látta őket, birka tokányt készíttetett a számukra: a fiuk örömükben fizetni akartak ez olasznak, hanem az nagylelkű volt, nem fogadott el semmit, azt mondta, hogy úgy is kárbaveszett volna az a birka, mert a veszett farkas tépte szélylyel. A »veszett farkas« szóra mind valamennyi ijedten ugrált fel a bogrács mellől s be nem vett volna a tokányból egy falatot azért az egész Lombardiáért; de Nefélsz Pista ülve ma­radt, s kivágta a compánia becsületét. Haszta­lan rémitgették a veszett tokánnyal, azt mond­ta rá: »de bár még egy hordó bora is megve­szett volna az olasznak!« Mikor haza került, semmije sem volt, dol­gozni kellett, attul sem ijedt meg. Ez pedig csak az apocalypsis igazi csodája. Jószágot bérelt, nem félt a rósz esztendőtül. Még az időtül sem. A mi épen hihetetlen. Egyszer a menykö a mezőn hét lépésnyi­re ütött le mellette: »no ugyan nagy tus! monda rá, — mikor nekem semmi sincs a ke­zemben.«

Next

/
Thumbnails
Contents