Az Üstökös, 1881 (24. évfolyam, 1-50. szám)
1881-01-01 / 1. szám
F 626 ÜSTÖKÖS. •Január 1. 1881. Szip leginy vagy ides, csolkolom a szadat, Ugyan megtartotad te a jaraladat: Tisztító Széll-t ugyan a nyakunkra küldöd, De az letipazza hazunk fedelünket. Egy szó mint száz: jól ki firunzvanczigoltal; Kisz a komputusunk, eloldaloghacz mar; Üssön meg a menykü,van ra idő mig ma,— Nem ismerjük egymást, marsigyes do pekla! — Uj esztendő, hozad meg csag az a szavam: Töbet in nem hagyok raszedetni magam, Nem kirek sémit se, nem kell az áldásod, Te izs csag olyan vagy! Próbálkozz mar mason, Instalok alason. Tallérossy Nebulón. MEFELSZ PISTA. /^onnan ragadt pedig rá a mesék hőssuhan'^czának a neve, hogy őt sem tanította meg semmi és senki soha félni, vagy megijedni. Vannak pedig különféle iskolái a félelem megtanításnak, mint holmi háború, párbaj, s más efféle kellemetlen helyzetek, amik azonban olyan közönséges dolgok, hogy azokban száz meg százezer ember épen úgy helyt áll, mint Nefélsz Pista.— Rajta is megesett az Isaszegnél, hogy mikor Répássy táborkarában egy nyolcz fontos elhordta a lovának a fejét, s ő lovastal együtt leesett a földre, de nagyhamar talpon állt, azt kérdé tőle a tábornok: »no öcsém, hát ég-e még a pipád?« »De ég bizony!« felelt vissza, nagy füstöt fújva a makra pipából, amit ki nem eresztett a foga közül még estében sem. Aztán a Kriegsgericht előtt is állt, de ott sem tanították meg félni, mikor a Verhör után azt mondták neki, hogy »das war Hochverrath« — azt felelte rá: »Ist nicht war, ich war nie Hofrath.« Akkor aztán besorozták, elvitték Olaszországba. Még a profinttól sem ijedt meg. A Weltlinen egyszer iszonyúan kiéhezve érkezett meg az egész compania egy olasz majorságába. Az olasz mikor megtudta, hogy magyar fiukhoz van szerencséje, igen szívesen látta őket, birka tokányt készíttetett a számukra, a fiúk örömükben fizetni akartak ez olasznak, hanem az nagylelkű volt, nem fogadott el semmit, azt mondta, hogy úgy is kárba veszett volna az a birka, mert a veszett farkas tépte szélylyel. A »veszett farkas« szóra mind valamennyi ijedten ugrált fel a bogrács mellől s be nem vett volna a tokányból egy falatot azért az egész Lombardiáért; de Nefélsz Pista ülve maradt, s kivágta a compánia becsületét. Hasztalan rémitgették a veszett tokánnyal, azt mondta rá: »de bár még egy hordó bora is megveszett volna az olasznak!« Mikor haza került, semmije sem volt, dolgozni kellett, attól sem ijedt meg. Ez pedig csak az apocalypsis igazi csodája. Jószágot bérelt, nem félt a rosz esztendőtül. Még az időtül sem. Ami épen hihetetlen. Egyszer a menyke a mezőn hét lépésnyire ütött le mellette: »no ugyan nagy tus! monda rá, amikor nekem semmi sincs a kezemben.« ADOMÁZAS TÓSKAI MÓZÁTÓL.