Az Üstökös, 1883 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-07 / 1. szám

■ j: :-w* vt^regy wiiaww^p ÜSTÖKÖS. Január 7. 1883. Krónikás adomák. i. Ennek az adomának a megtörténtéről nem ál­lunk jót, hanem mivel vannak, a kik hit alatt is ké­szek bizonyítani, mi kiadjuk. A ki nem tudná, annak előbb el kell monda­nunk , hogy gr. Z. , az iparkodó gróf, a mily szertelen gazdag, époly szertelen takarékos, — aztán szó szerint veszi és szentül hiszi azt az angol köz­mondást, hogy az idő pénz. Történt, hogy a nemes gróf utazott valahová vasúton. A hosszú után bizony megéhezett ő is, mint akár melyik nálánál szegényebb ember. Hanem a vasúti vendéglők méreg­drágák ám. Ilyen vendéglő­ben egy ebédet végig enni, kóstál két jó forintot. Az pedig olyan szűk világban, mikor az ember olyan sokat ad ki egyszerre ipariskolára, szép pénz. Hanem hát enni mégis csak kell. A nemes gróf el is tökélte magát, hogy kiszáll és megebédel. Négy perez sem telt azonban bele, s már vissza is került. — Hát már megebédelt ? — kézdi úti társa csodálkozva. — De meg ám, — magyarázta a gróf nagy dicsekvéssel. — hja, az idő pénz; nekem a vasúti ebédem nettó négy perezbe kerül; kiszállok: egy perez, egy kávét parancsolok; két perez; megiszom a kávét: három perez, visszajövök: négy perez. Ez pedig dicséretes gyorsaság. Hanem mikor czélhoz értek, ki akarnak szállni, s a gróf szedi össze a bagázsfáját, hüledezve veszi észre, hogy a köpenyegje nincs sehol, azt ott hagyta a restoráczióban. — Látja gróf úr, — mondja az úti­társ,— egy ebédhez mégis kell legalább öt percz; az ötödik arra, hogy felvegye az ember a köpenyegét. II. Szegény Ragyogó Menyus bácsi! Beh is adósa volt fii­nek-fának ezen a keserves világon ! Ha nem pontos, akkurátusos ember volt, azt meg kell adni. Hiába volt neki annyi adóssága : mind tudta ő azt az utolsó grisli erejéig, hogy kinek mennyit „hoz.“ ? Aztán bizony jobb sorsra, talán finánczminisz­­terségre lett volna érdemes: olyan talentuma volt neki abban, hogy a nagy deflezitet évről-évre növelje s a tönkig még­se jusson el, különösen excellálván abban, hogy a hitelezők seregét mindig jó remény­séggel tudta magától elbocsátani. Egyszer aztán Aron, a nagy perczentes, na­gyon sarokba szorította szegény Mennyus bácsit. Nem akart már várni. Menyus bácsi is felfortyant erre a kötekedésre, és fenyegető hangon szólt: — No jól van , üljön le csak Áron gazda. Lássa meg, hogy én milyen becsületes szándékkal vagyok maga iránt. Ekkor elő­vett három könyvet. — Nézzen ide Áron gazda. Ezekben a köny­vekben van feljegyezve az én összes adóságom. Ez az első könyv, czime: „Hitelezők, a­kik még talán éle­temben kapnak valamit.“ — a második könyv czime:­­ „Hitelezők, a kik talán halálom után kapnak vala- | mit,“ — és a harmadik könyv czime: „Hitelezők, a­­ kik halálom után sem kapnak semmit sem.“ —Most nézzen ide: magát én az első könyvbe írtam; de ha nekem még egyszer igy a nyakamra jön, istenteremt­­vesesegéljen az utolsó könyvbe Írom a nevét. De úgy megijedt Áron, hogy soha többé nem követelte a pénzét. Br. Kemény Gábor uralkodó eszméi: — Gambetta meghalt — éljen Gambetta ! (Abszurdum) — Ha ez az időjárás sokáig igy tart és nem lesz jég, a jövő nyáron melegen esszük a jeges­kávét. (Proféczia) — A monopólium jut eszembe. Régen, ha egy asszony férjén kívül más férfit is megcsókolt volna, azt az asszonyt hűtlen­­ségi perbe foghatták vol­na, a mai felfogás szerint az ilyen asszony egy­szerűen csak politikai szempontból ítéltetik meg, mint anti-monopo­­lista. (­Modern kultúra) — Az ember a szükségben találékony lesz. Ugyanazért én Edisont nem találom genienek, ha­nem csak szükségben levő embernek, így p. o. ha valakiről hallom, hogy megnősült, nem csodálom, ha nem sokára rá altató­szert talál fel.(Háztartás.) — Csodálom, hogy az újságok olyan sokat fog­lalkoznak Oberdankkal, mikor az utoljára­­ is egy „mauvais sujet“. (Élez, uraiza, élez!­) — Az összehasonlító nyelvészetnek a haszna beláthatatlan. P. o. a bor, magyarul bor, vizes francziául: d’au, ugyanazért aztán a megkeresztelt vörös bort úgy hívják hogy bordeau.­­Tudomány.) Mi a felesleges? Az, hogy ha valaki megcsókolja a szobalányt, s még meg is kéri, hogy meg ne mondja ám az asszonynak.

Next