Az Üstökös, 1893 (36. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1893-01-01 / 1. szám
r A HÉTRŐL. Szent karácsony hetén békesség honolt a földön. Csak Francziaországban dühöngött a Panama ■ botrány. Csak Németországban töri ki az osztályharc. Csak Angolországban a küzdelem az állam és egyház közt. Csak Spanyolországban robbant a dynamit. Csak Oroszországban dolgozott a kancsuka. Csak Ausztriában szitkozódott osztrák, cseh, lengyel. Csak Amerikában választanak elnököt, fejbeveréssel egybekötött meetingen. Csak Ausztráliában falták föl a benszülöttek a jövevényeket. Csak Ázsiában pusztított a pestis. • Boldog népek legboldogabbja — a magyar. Kárpátoktól Adriáig békesség honolt a földön, szent karácsony ünnepén Csak a papok prédikáltak a polgári házasság ellen. Csak Zichy Nándor gróf készülődik főrendi tusára. Csak Wekerle tölti álmatlanul az éjszakáit. Csak Csáky Albint tartja gúzsba kötve az elkeresztelési rendelet. Csak a szabadelvű párt retteg a fúziótól. Csak a nemzeti párt retteg, hogy nem lesz fúzió. Csak a függetlenségi párt bomladozik. Csak Erdélyben verik a nemzetiségek a magyart. Elég! Hagyjunk belőle a jövő karácsonyra. Negatív eredmény. (Két tudósítás.) Ön megbízott, szerkesztő úr, hogy írjak valamit a szabadelvű pártok fejlődésének vegyi processusáról. Íme az eredmény! A szabadelvű pártok Magyarországon Darwin elmélete szerint nem fejlődtek.... S ez egyelőre elég. De ön tagadólag rázza fejét, s azt mondja, nem elég, amint hogy az sem volna elég, ha tudnék, mi nem lesz a szabadelvű pártból. Mert a negatív eredmény nem eredmény. Tudnunk kell, mi lesz belőle. Önnek, szerkesztő úr, az egyszer nincs igaza, mert olvassa csak el Palágyi Lajos szociális fejtegetéseit. Ő is azt mondja, nem kell tudnunk, milyen lesz a jövő társadalomképe, — elég ha tudjuk, milyen nem lesz. Ön azt feleli erre: zsindelyeztesse be Palágyi az ő eszméinek a tokját, csak hozzak valami positivet. Jól van. Keresni fogok positivet s kezdem a kutatást a Lipótvárosban, ahol a pártélet fája még mindig borvirág gyümölcsöt hajt. * * * Tekintetes szerkesztő ur! íme a referáda : Tegnap a Krausz párt irodájában megjelentem, hogy ott írnokká vétessem fel magamat s így alkalmam nyíljék a pártélet egyes fázisait közelebbről szemügyre venni. Krausz ur azzal bocsátott el, hogy hozzak egy ajánlatot egy lipótvárosi választótól s melléje gondolta: «a ki rám is szavazzon», akkor aztán akczeptál. Elmentem tehát az én egyetlen nagybácsimhoz, ki most nagykereskedő a Lipótvárosban, de régen talmudista volt Balassa-Gyarmaton. Elmondva neki látogatásom czélját, az öreg elkedvetlenedett, mert az én előadásomból kiolvasta Krausz urnak rendkívül nagy politikusra valló gondolatát. Egy rettenetes sejtelem ébredt bennem. Teremtő isten, hátha egy mandátum pretendenssel van dolgom? — Kedves nagybácsi talán szintén aspirál, hogy nem akarja ily módon lekötni magát? kérdem tőle. — Nem öcsém. — S miért nem ? Hiszen ön kereskedő, tehát szép sánszai vannak, mert a Lipótváros ilyet keres, de nem talál. — Hát tudod, kereskedü az volnék, csak hogj nálam is az a boj van meg, a mibe minden lipótvárosi nodi kereskedő szenvedi és amitől ezután nem lehet kereskedőt fölléptetni, nem tudunk madjarul. — Látja bácsi, Krausz jó magyar, jó kereskedő, a mi kitűnik abból is, hogy még egy diurnistát sem fogad fel haszon nélkül s nagy politikus, a mit szintén az én esetem bizonyít, írja hát alá ezt az ajánlatot s ha kell, szavazzon majd reá. Az én bácsim erre az unszolásra jót mosolygott s a következő kis anekdotával traktált meg: —0 bolessa-jormoti rabbinos, a kinél én tanoltam, vadj jabban mondva : nem tanoltam, minden péntek délután lekocsikázott az Ipolyba fürödni. Mink talmodisták nagy megtiszteltetésnek vettük, ha hajthattuk a lovakat. Egy ilyen lusztrasze alkalmával én közeim küzé kaphattam a dreplát. De alig, hogy a lovak küzibe suhintottam, máris neki mentünk a kapufélfának. Erre a robbinásom ezt mondta : Jókef, Jókef, egy talmodista vagy, mint a minü kocsis vagy és egy kocsis vodi, mint a mint talmadista vagy.... Tekintetes szerkesztő úr ! Lemondok arról, hogy a szabadelvű pártok fejlődésének processzusáról írjak, mert ön positivet akar, ezzel pedig nem szolgálhatok. Lehetetlen itt valami bizonyosat megtudni. Még a nagybácsim szavaiból is csak negativ eredményt vonhatnék le: megmondhatnám, ki nem lesz a Lipótváros képviselője. De ezt persze ön ép oly jól tudja, mint tisztelője Welfisi Bári. ÜSTÖKÖS 1893 január 1.